Mikor robbant az információ?
Az információ korát éljük – mondják sokan. De pontosan mit is értünk az „információ” fogalma alatt? Tényleg radikálisan másképp értelmezzük ma az információt, mint korábban? És az információs technológiák fejlődése tényleg most ért el egy robbanásszerű változáshoz? – James Gleick könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ
Sokszor halljuk, hogy mi, a 21. században az információs korban élünk. Gyakran beszélnek információrobbanásról, az információ értékének csökkenéséről, sosem látott információáradatról. Mi a különbség az eddigi korokhoz képest? Tényleg valami radikálisan új dolog történt az információnak nevezett jelenséggel vagy szerves fejlődés eredménye az, amiben ma élünk? Melyek voltak az emberiség történetének kulcsmozzanatai az információ terjedésének, megőrzésének szempontjából?
(Forrás: amazon.com)
Többek közt ezekre a kérdésekre adja meg a választ James Gleick Az információ (The Information) című könyvében, amelyben az információ kultúrtörténetét vázolja fel. Gleick könyvével 2012-ben elnyerte a legjobb tudományos munkáért járó Winton-díjat Nagy-Britanniában; ebből az alkalomból a The Guardian interjút közölt a szerzővel, amelyben részleteket is megtudhatunk a díjnyertes műről.
Gleick abból indul ki, hogy az információ fogalma mára magától értetődő, de egyre tudatosabban használjuk, állunk hozzá. Információ – a lehető legtágabb értelemben – mindig is létezett; el sem tudjuk képzelni a világot információ nélkül. Az információ fogalmát azonban pontosabban 1948, a matematikai információelmélet megszületése óta tudjuk definiálni; azóta a köznyelvben is teljesen mást jelent az információ, előtte ’hírek, pletykák’ értelemben volt használatos.
Az információ megőrzésének, átvitelének másolásának fontos szerepe van ebben a kultúrtörténetben. Az információ átvitelének technológiai fejlődésében fontos volt a kódolás – ehhez azonban szükséges volt meglátni azt, hogy a sok különböző (hangzó, képi stb.) üzenetben mi a közös (ez vezetett az információ fogalmának a definiálásához), hogyan lehet őket lefordítani ugyanarra a kódnyelvre. Ezt a történetet Gleick könyve a közepén kezdi el, az amerikai Bell Laboratóriumoknál, ahol azon dolgoztak, hogyan lehet hangzó üzenetet kábeleken keresztül minél távolabbra továbbítani.
A történetnek persze rengeteg előzménye és következménye van. Az előzményeket kutatva eljuthatunk egészen a beszéd kialakulásáig, hiszen a beszéd sem más – ha jobban belegondolunk –, mint egy információs technológia. Nagy lépést jelentett az írás megjelenése, amelynek bizonyos következményei voltak az emberi faj fejlődésére nézve is. Az előző állapothoz képest hatalmas információrobbanást okozott a könyvnyomtatás feltalálása is. De Gleick a könyvében nem csupán a fenti Európa-központú történetet meséli el, hanem kitér például az Afrikában a mai napig is használatos dobnyelvekre, amelyek bináris kódrendszerének segítségével bármilyen komplex információ megőrizhető és átadható.
Gleick olyannyira kitágítja a vizsgált kérdéskört, hogy az információ emberhez kötöttségét is megkérdőjelezi. Hiszen jól tudjuk, hogy az élővilágban sokféle információátadásnak, illetve -megőrzésnek tekinthető analógiát találunk. A könyv szerzője a fák évgyűrűit, illetve az élőlények DNS-ét hozza fel példának. Mi másnak lenne tekinthető egy génszekvencia, mint molekulákkal kódolt információnak? Az analógia persze ott egy kicsit sántít – ismeri el –, hogy a gének által kódolt információ esetében elég nehezen tudjuk megtalálni a címzettet, a befogadót, akinek az üzenet szól. Kérdéses tehát, hogy mennyiben használjuk metaforikusak ezekben a kitágított esetekben az információ fogalmát. James Gleick könyve ezt a kérdést is körüljárja.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Forrás
James Gleick spreads The Information
The Information: a History, a Theory, a Flood by James Gleick – review
Az első infromációrobbanás akkor volt ,amikor a nők megtanultak beszélni, a második az írás feltalálásakor, a harmadik a könyvnyomtatás elterjedése, a negyedik (és egyben a valóságot először tükörszerűen leképező) a képrögzítés, azaz fotográfia, az ötödik a hangrögzítés, a hatodik a mozgókép feltalálása. Majd jött ezen analóg rögzítések egy-egy forradalmi újdonsága. És végül a digitális információrobbanás, És annak különböző rögzítési módjai. És akkor nem beszéltünk még a terjesztés fejlődéséről: postagalamb, postakocsi, postás, internet (email, napster, torrent) stb. Valamint a tömegterjesztésről, újságok, rádió, tv, hírportálok, és a nagy pletyka közösségek (facebook, iwiw), chat, twitter. De igazából három vízválasztó volt: könyvnyomtatás, film és internet.