Mi lehet Salinger fiókjában?
Mi lehet a múlt szerdán elhunyt J.D. Salinger fiókjában? - találgat a világ arról, hogy a Zabhegyező évtizedek óta nem publikáló írója milyen műveket hagyott hátra fiókjában, pontosabban széfjében.
Maradtak-e hátra befejezett, de meg nem jelent kéziratok, esetleg mesterművek, vagy érdekességek, netán hirtelen lejegyzett írások? – vetődött fel a kérdés rögtön az író múlt szerdai halálának egy nappal későbbi bejelentését követően. És ha igen, vajon megjelentetik-e őket?
Az író képviselői egyelőre nem szólaltak meg az ügyben, irodalmi ügynöke, Phyllis Westberg nem akart reagálni a találgatásokra. Nincs tervbe véve új Salinger-könyv – szögezte le a szerző kiadója, a Little, Brown and Co.
A 91 évesen elhunyt író esetleges új művéről már régóta keringenek pletykák. 1999-ben egyik szomszédja arról beszélt, hogy Salinger hosszú évekkel azelőtt azt mondta neki, legalább 15 publikálatlan regényt írt, melyeket New Hampshire-i otthonának széfjében tart elzárva. Korábban Joyce Maynard író – egy időben Salinger élettársa – szintén azt állította, hogy a szerző minden nap írt, és legalább két regényét őrzi.
Margaret Salinger, az elhunyt író lánya 2000-ben megjelent memoárjában apja alapos rendszerezéséről írt. Pirossal jelölte azokat a műveket, amelyek nyomdakészek voltak és halála esetén azonnal megjelenhettek, kékkel pedig a még szerkesztést igénylő kéziratokat.
„Lenyűgöző béke van a kiadatlanságban” – mondta J.D. Salinger még 1974-ben a The New York Timesnak. „A megjelenés magánéletem szörnyű lerohanása. Kedvelem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre” – mondta akkoriban.
Salinger utolsó kötete, benne a Magasabbra a tetőt, ácsok, és a Seymour: Bemutatás 1963-ban jelent meg. 1965-ben a The New Yorker magazin még publikálta az író egyik rövid történetét, de onnantól kezdve Salinger nem jelentkezett új írással.