Megint a beférkőzésről
Be tud-e férkőzni, ha nagyon iparkodik? A magyar nyelvtan egyik érdekes jelensége, a beférkőzés zavarja az olvasót. Mi az igazság?
Írtam már ebben a rovatban a magyar nyelvtan egyik érdekes jelenségéről, a beférkőzésről. A beférkőzés az „igekötős” igék szórendjének egy érdekes esete. (Azért raktam idézőjelbe az igekötős szót, mert nemcsak azok a szócskák tartoznak ebbe a körbe, amiket az iskolában igekötőnek neveznek.) Az „igekötős” igék leggyakoribb szórendje az, hogy az „igekötő” hangsúlyos, és közvetlenül megelőzi a hozzá hangsúlytalanul tapadó igetövet, amihez tartozik: BEmentünk, RÉSZT vettek, RÁM nézett. (Hogy az akadémiai helyesírás szerint mikor írják egybe ilyenkor az „igekötőt” és az igét, az teljesen más kérdés, és itt nincs jelentősége.) Egyes esetekben más szerkezetnek (az úgynevezett fókusznak, amiről például itt írtam már ebben a rovatban) kell közvetlenül az igető előtt állnia, ilyenkor az „igekötő” az ige után kerül: ÉN mentem be, JÓSKA vett részt, TEGNAP nézett rám. A beférkőzés az az érdekes eset, amikor az „igekötő” megelőzi ugyan az igét, de kettejük közé „beférkőzik” egy szó, és az ige helyett az csügg hangsúlytalanul az „igekötőn”. A beférkőző szó leggyakrabban segédige (ilyenkor az ige -ni toldalékos alakja, vagyis infinitívusza előtt áll), illetve az is, a se(m) vagy a ne(m) szócska: be akartunk menni, részt is/se(m) vettek, rám ne nézz, és így tovább.
(Forrás: Betörő a Northowram-i Madárijesztő-fesztiválon – James Preston / Flickr (CC BY 2.0))
Ennyit mindenképpen előre kellett bocsátanom, mielőtt Aranysakál nevű olvasónk kérdésére rátérek:
"Észrevettem, hogy az utóbbi időben egyre-másra olvasok cikkeket, amelyekben tisztára iparkodnak mosni a kávét." -- Ennek megfogalmazója szerint ez helyes, mert: "A magyar nyelvben nincs kötött szórend, mint ahogy például az angolban van. A kifogásolt mondatom nyelvtanilag hibátlan. Hogy te a hangsúlyt máshová teszed, az a te egyéni jogod, ha te fogalmazod a mondatot." Érzésem szerint a mondat magyartalan, függetlenül a magyarázat részigazságaitól. Mi a hiba amit a szerző elkövetett?
Több szakszerűtlen megfogalmazás is van ebben a kérdésben. Természetesen nem állja meg a helyét, hogy „a magyar nyelvben nincs kötött szórend”, hiszen rengeteg esetben igenis kötött a szórend, például a jelzőnek meg kell előznie a jelzett szót. Mint a bevezetőben jeleztem, az igekötő és az ige szórendje is meglehetősen kötött. A másik laikus és furcsa megfogalmazás, miszerint „hogy te a hangsúlyt máshová teszed, az a te egyéni jogod” – bár senkinek a jogát nem kérdőjelezném meg a hangúlyozás tekintetében, de az világos, hogy a hangsúlyozás is meglehetősen kötött a magyarban, és viszonylag ritka az az eset, amikor többféle hangsúlyozással egyformán magyarosnak hangzik a kifejezés, és ugyanazt fejezi ki.
De a kérdés lényege mégiscsak az, hogy az iparkodik ige beférkőzhet-e, vagyis segédigének minősül-e. Aranysakál szerint nem, az idézett mondat megfogalmazója szerint viszont (akivel Aranysakál vitában áll) igenis lehet segédige az iparkodik, tehát beférkőzhet az igekötő és az infinitívusz közé.
Nyelvészeti szempontból erre csak az lehet a helyes válasz, hogy ez attól függ, milyen gyakran használják a magyar anyanyelvű beszélők az iparkodik igét beférkőzőként. Nekem személyesen az a tapasztalatom, hogy elég ritkán (tehát Aranysakálnak adok igazat), de tévedhetek ebben. A hatalmas szöveges adatbázisokban, korpuszokban ugyanis mindenféle időszakokból és helyekről származó szövegek vannak, és időben meg térben is elég változékony és fluktuáló az, hogy melyik ige férkőzik be. A 20. század elejének prózáját olvasva az a benyomásom, hogy több igét használtak segédigeként, mint most (például az igyekszik meg a próbál gyakran beférkőzött). Aztán szűkült a beférkőző igék köre, mostanság pedig mintha megint bővülne, és lehet, hogy Aranysakál példája is ezt mutatja. Így változik a nyelv, sokszor oda-vissza.
@Irgun Baklav: Á, köszi! :D
@honestesiologist: Óh hát én már azt se értem, mit kell annyit a tej fejésével problémázni, lefelé fordítod a dobozt azt kijön belőle :P De szóval itt viszonylag sokat emlegetik a mosást:
en.wikipedia.org/wiki/Coffee_production#Wet_process
Persze tényleg arról is szó lehet, amit Irgun felvetett, ezt így a kontextus ismerete nélkül nem tudjuk megállapítani...
@hhgygy: Igazából nem is nagyon akartam mondani semmit, csak tűnődgetek rajta, hogy mi zavarhatja a kérdezőt az idézett szerkezetben.
(Bocsi előbb félrenyomtam...)
@hhgygy:
@Irgun Baklav: Tényleg erről van szó? Én meg már azt gondoltam, hogy valami metafora a lehetetlenre: a kávé fekete, de valaki színtelenül akarja úgy, hogy közben más tulajdonsága (íz, illat, hatás) nem változik.
@aphelion: Igen, de ezzel nem sokat mondtál, mert ezek mind ikes igék és ebben a jelentésükben nem is játszik a tárgyeset
@Fejes László (nyest.hu): A kávé imázsa a múltban némileg beszennyeződött; a magasvérnyomás-betegségben szenvedőket (pl. a nagyszüleimet) kifejezetten eltiltották az orvosok a túlzott fogyasztástól (napi 1 kávét engedélyeztek).
Ehhez képest az elmúlt években egyre másra jelentek meg az online és nyomtatott sajtóban cikkek, melyeket minden bizonnyal a kávéforgalmazók megrendeléseire írtak, amelyek cáfolni igyekeztek az egészségkárosító hatásokat, avagy egyenesen egészségesnek állították be a kávéfogyasztást, azaz tisztára mosták:
„Mégsem egészségtelen a kávé” www.vital.hu/kave-betegsegek
„Egészséges a kávé?” www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_..._kave/20090901132045
„A kávé tényleg egészséges!” blikkruzs.blikk.hu/test-es-lelek/egeszse...g-egeszseges/bhxx199
Illetve amit még el tartok képzelhetőnek :P hogy a kérdezőt az zavarja, hogy a határozott tárgyra való utalás meg szokott jelenni az "állandó" segédigék ragozott alakján, pl:
tisztára tudja mosni a kávét
tisztára akarja mosni a kávét
tisztára szokta mosni a kávét
tisztára meri mosni a kávét
stb.
Míg pl...
fél tisztára mosni a kávét (és nem *féli)
vonakodik tisztára mosni a kávét (és nem *vonakodja)
Az ilyen "vendégsegédigék" mint az igyekszik vagy az iparkodik viszont a "vendégszereplés" közben sem utalnak a tárgyra:
tisztára igyekszik mosni a kávét (nem pedig *igyekszi)
tisztára pofátlankodik mosni a kávét (nem pedig *pofátlankodja)
tisztára reménykedik mosni a kávét (nem pedig *reménykedi)
tisztára iparkodik mosni a kávét (nem pedig *iparkodja)
Ha ez alapján kifogásolja a kérdező a mondatot, akkor viszont az igyekszik ige ilyenfajta használatára is vonatkoznia kéne a kifogásának, az viszont az iparkodikkal ellentétben teljesen bevett...
@Fejes László (nyest.hu): Hát ez olyasmi, mint amikor a töritanárnőm megkérdezte, hogy "Melyik évben tanultuk a waterlooi csatát?" és nem azt a választ várta, hogy "Idén." ;)
Az nem lehet, hogy a kérdező a "tisztára" szót nyomatékosítónak értelmezte? Olyan értelemben szerintem is furcsán hangzana a fenti szórenddel.
Hát én inkább ott akadtam el, hogy mikor szokták tisztára mosni a kávét, pláne cikkekben. Hacsak nem a békávéról van szó...