Meghalt a kísértetíró
90 évesen távozott az egyik legnagyobb hollywoodi (ön)életrajzíró. Tragédiája, hogy a könyveit mindenki, a nevét senki sem ismerte.
Sandford Dody úgy ismerte Hollywood sztárjait és a titkaikat, mint a tenyerét. Meg is írta őket. Egyes szám első személyben. Mivel Sandford Dody Hollywood első számú önéletrajzírója volt – aki sosem a saját, hanem mindig csak a filmcsillagok sorsát vetette papírra.
A The Wall Street Journal megemlékezése szerint az úriember 1918-ban született New Yorkban, és ifjúkorában mindenáron be akart kerülni a show businessbe. Több hollywoodi filmben is szerepelt a 40-es években (bár a neve nem szerepel a stáblistákon), kórusokban énekelt, színdarabokat írt. Egy ideig a nagy Tennessee Williams ügynökével dolgozott – de sosem sikerült berobbannia a köztudatba.
Mivel anyagi helyzete nem volt a legjobb, kényszerűségből felcsapott életrajzírónak – de hivatását sosem szerette meg igazán. Ahogy magát nevezte: „kísértetíró” volt, „márpedig kísértet csak úgy lehet az ember, ha maga is meghal egy kicsit”.
Dody elkezdett együtt dolgozni Hollywood sztárjaival, és megírta helyettük az önéletrajzukat. Azért lett kísértet, mert bár a könyvei nagy része bestseller lett, minden híresség titkolta, hogy más tollaival ékeskedik. Dody többek között az ikonikus Bette Davist és Judy Garlandot is meginterjúvolta (Garlandról végül nem írt könyvet). Bette Davis-életrajza 1962-ben jelent meg, The Lonely Life: An Autobiography címmel, és ismét csúcsra járatta a színésznő karrierjét. De interjúalanyai között volt még a lengyel származású némafilmsztár, Dagmar Godowsky, a híres operabariton, Robert Merrill, illetve a legendás Shakespeare-színész John Barrymore negyedik felesége, Elaine Barrie is.
Utolsó árnyékírói könyvét Dody a kétszeres Oscar-díjas Helen Hayesről írta 1968-ban, On Reflection címmel. Ezután megszűnt a sztárok iránti lelkesedése. „A következő sztár csak írja meg maga a saját nyüves önéletrajzát” – háborgott.
1980-ban megírta a saját visszaemlékezéseit, amelyben számos, az álomgyárral kapcsolatos titokról fellibbentette a fátylat; néhány megállapítása bombaként robbant – így például a mind mai a napig Amerika egyik példaképének tekintett Judy Garland alkohol- és gyógyszerfüggőségéről. Utána már csak közreműködőként vett részt egy könyv megírásában, 1983-ban. Élete utolsó negyedszázadát a csillogástól távol, hírveréstől mentesen élte le.