Meghallgatható a legkorábbi hangfelvétel
A legkorábbi hangfelvétel az 1880-as évekből származik. A mai napig azonban nem lehetett meghallgatni, ugyanis nem volt min lejátszani.
A legkorábbi hangfelvételeket az Amerikai Történettudományi Múzeum (National Museum of American History) őrzi. A felvételek az 1880-as évek elején készültek Alexander Graham Bell Volta Lab stúdiójában. De mivel az adathordozók rendkívül sérülékenyek voltak, a mai napig nem lehetett őket lejátszani. A Lawrence Berkeley Laboratóriumban (Lawrence Berkeley National Laboratory) most kidolgoztak egy technikát, aminek segítségével digitalizálni tudták a felvételeket. Így már a YouTube-on is elérhető a hat legkorábbi hangfelvétel.
Bell laboratóriumának a legnagyobb konkurense Thomas Edisoné volt. Végül Edison bizonyult a hangrögzítés terén sikeresebbnek: ő találta fel a fonográfot, ami aztán a későbbiekben elterjedt. Ez első fonográfos hangfelvételek azonban későbbről, 1888-ból származnak. Így mindenképpen hatalmas eredmény, hogy most még korábbról származó felvételeket is meg lehet hallgatni.
Nyelvészeti szempontból két érdekességet mutatnak a felvételek. Az egyik az, hogy a felvételen hallható suffer (’szenved’) szóban a magánhangzó utáni [r] ugyanúgy nem hangzik, ahogyan a mai standard britben. Ez a fajta ejtés azonban nem jellemző a mai amerikaira. A másik érdekesség, hogy a más helyzetben előforduló [r]-ek viszont jól hallhatóan pergetettek. A magánhangzóknak szintén brites „ízük” van.
Ez azonban sajnos a korabeli spontán beszéd kiejtéséről vajmi keveset árul el. Köztudott tény, hogy az emberek másképp beszélnek akkor, amikor tudják, hogy felveszik őket. (Ez az úgynevezett megfigyelői paradoxon.) Feltehetjük, hogy még inkább érvényesült ez a hatás abban a korban, amikor a hangfelvétel készítése nemhogy nem volt mindennapos, de egy fantasztikus újdonságnak számított, ahogyan az 1880-as években.
Valójában csak az 1940-es évekből van spontán beszédet rögzítő hangfelvétel, amelynek a készítéséről a beszélők nem tudtak. A Volta laboratórium felvételei ettől függetlenül egyedülállóak. A kutatók még abban is reménykednek, hogy azonosítani tudják majd magának Bellnek a hangját is.
Forrás
Úgy vélem, nem ártott volna valamit a hangfelvétel elkészítésének módjáról is írni. Például arról, hogy nem a később egy időre általánossá váló (fonográf) hengerről van szó, hanem egy, a hanglemezhez hasonló eljárásról - legalább is ez látszik az alábbi honlapon:
blog.americanhistory.si.edu/osaycanyousee/2012/01/trilled-rs-and-the