Majmok bolygója
A csimpánzok tudják, hogy mások milyen információkkal rendelkeznek, és a tudatlan csoporttársaikat gyakrabban figyelmeztetik a veszélyre, mint azokat, akik már értesültek arról. E képesség lehetett a beszéd kialakulásának előfeltétele az embernél - erre a felismerésre jutottak német és brit kutatók.
Ismert, hogy sok állat vész esetén figyelmeztető hangot bocsát ki, és ez gyakrabban történik társaik jelenlétében. Eddig azonban nem létezett bizonyíték arra, hogy a csimpánzok eközben csoporttársaik tudásszintjét is figyelembe veszik. Az állatkerti állatokon végzett idevágó vizsgálatok ellentmondásos eredményekhez vezettek.
Ezért a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet és a nagy-britanniai St. Andrews Egyetem kutatói vadon élő csimpánzokat figyeltek meg az ugandai Budongo erdőben. Az állatokat veszélyes mérgeskígyók, két gaboni vipera és egy orrszarvú vipera makettjével szembesítették. Ezek ugyanis gyakran hetekig is ugyanott fekszenek, a felfedezőnek tehát megéri közölni a veszélyforrás helyét csoporttársaival – magyarázta Catherine Crockford, a St. Andrews Egyetem kutatója a Wiener Zeitung internetes kiadása szerint (www.wienerzeitung.at).
A kutatók 33 csimpánz viselkedését figyelték meg, amelyek látták a három kígyómodell egyikét. Kiderült, hogy a majmok gyakrabban adtak ki figyelmeztető kiáltást olyan csoporttársak körében, amelyek még nem látták a kígyót, vagy a korábbi figyelmeztetéseket nem hallhatták.
A csimpánzok tehát – úgy tűnik – figyelembe veszik mások tudásszintjét, és akkor figyelmeztetik a többieket, amikor azok még nem hallottak a veszélyről. Látszólag megértik, hogy olyan tudás birtokában vannak, amely a társaiknak még hiányzik – fejtette ki Roman Wittig, a Max Planck Intézet munkatársa. Azokat a csoporttársakat, akik már értesültek a veszélyről, ritkábban tájékoztatták arról.
Egyes kutatók szerint a hiányzó információk közvetítésének képessége fontos evolúciós lépés a beszéd felé vezető úton. Miért is közölnénk valamit a másikkal, hacsak nem ismertük fel, hogy szüksége van a közlendőnkre?
Eddig bizonytalan volt, hogy mikor következett be e fontos lépés a majomfélék illetve az emberfélék evolúciója során. Jelen kutatás alapján lehetséges, hogy az ember és a csimpánz közös őse már hatmillió éve rátért a beszéd felé vezető útra.
@Pesta: Annyi idő nincs, hogy odáig süllyedjünk, ha ilyen irányba mozdul az emberiség evolúciója, akkor az régen rossz. Beszédkészséget-intelligenciát elveszteni évmilliók, viszont ha csak egy kismértékű visszafejlődés is következik be, akkor a felhalmozott tárgyi tudást rosszra fogja használni az emberiség, ezért kellene hosszabb távlatokban gondolkodni, és megfelelő irányba terelni a dolgok menetét, különben káosz és zűrzavar lesz.
Amúgy, ha kicserélnék a 7 milliárd embert hirtelen hétmilliárd csimpánzra, ott kő kövön nem maradna, szóval mi még a háborúinkkal is viszonylag békésnek tűnünk külsőleg szemlélve, persze ez nem jelenti azt, hogy minden oké, és még sokáig lehet kizsigerelni a természetet, és azáltal a másik embert.
A majmok bolygója is arról szólt, hogyan süllyedt le az ember és hogy vesztette el beszédkészségét is. Ha előítéletek nélkül nézzük meg a régészeti leleteket, bizony ugyanolyan esélyt láthatunk arra, hogy egy állapotot el is lehet veszíteni.
arról nem szól a hír, hogy vajon vannak-e olyan csimpánzok, akiknek elég egyszer elmondani, hogy 'van ott a fűben egy kígyó', és hogy vannak-e olyanok, akiknek ezt ötször el kell ismételni :)
De ha várunk pár millió évet, akkor az állatkertben tartott emberszabásúak utódai kínjukban tuti, hogy megtanulnak beszélni,
ha utána kiszökik egy, az megalapozhatja a majmok bolygóját, de csak akkor ha kiszabadítja az összes állatkerti majmot, az őserdeieket hiába toborozná, azok nem fognak a beszéd útjára lépni, amíg abban a környezetben mozognak.
Amúgy pont a Hominidák azok amelyek elindultak a beszéd felé vezető úton, a Pongidák pedig nem szóval ezt a találkozási pontot tekinthetjük mérföldkőnek.
Ugyanis az összes korai Hominida (még az Australipithecusok is) rendelkezett valamilyen (akár kezdetleges) beszédkészséggel a koponyafelépítések alapján. Akik rátértek a valódi beszéd útjára azokból lettek az emberek, akik meg nem, azok kihaltak.
A bonyolultabb eszközök fejlesztéséhez ugyanis szintén szükség volt a beszédre, és ez előnyt adott azokkal szemben akiknél csak kezdetleges szinten maradt a beszéd.
A napjainkban (tehát az utolsó pár ezer évben) tapasztalt technológiai robbanás a felhalmozott tudás eredménye, nem pedig annak, hogy okosabbak lennénk, mint a 10000 évvel ezelőtti emberek, tehát a technológiai fejlődés következménye, nem pedig feltétele a beszédnek, a feltétel az a társas kapcsolatok bonyolultsága.
Az régóta ismert, hogy a csimpánzoknak van öntudata. Ha ilyen van nekik, akkor nyilván "te" tudatuk is van, azaz nem csinálnak magukból "hülyét", hogy feleslegesen "mondják" el olyannak, akit láttak már megbizonyosodni a dologról..:-) Szóval egy ilyen felfedezés borítékolható volt (legalább most megvan egy újabb bizonyíték), még ha annak idején Leakey angyalai nem is fedezték fel ezeket az emberszabásúak körében.
Amúgy a kígyóveszélyre a cerkófmajmoknak is van "szavuk", bár azok biztos kiabálnak ha kell (ha még nem látta a másik) ha nem (azaz a másik már látta).
"a hiányzó információk közvetítésének képessége fontos evolúciós lépés a beszéd felé vezető úton. Miért is közölnénk valamit a másikkal, hacsak nem ismertük fel, hogy szüksége van a közlendőnkre?"
A hiányzó információk közvetítése önmagában nem elég a beszéd kialakulásához, ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy a halak kijövetele a vízből egy fontos evolúciós lépés a beszéd kialakulásához:-))
A beszéd jóval több, mint információközlés, hiszen a beszéd egyenesen a gondolatok közlése. Persze a jelbeszédre megtanított csimpánzoknál is megfigyelhető, hogy szerény mértékben képesek a fogalmakkal manipulálni, nagyon alapszintű mondatokat összerakni, azonban maguktól ilyet a természetben nem tennének, azaz nem volt náluk evolúciós kényszer beszéd kialakulásához, azaz se az agyuk nem fejlődött olyan irányba, se a hangképző szerveik nincsenek meg hozzá.
A beszéd kialakulását a társas viszonyok bonyolódása tette lehetővé, ezen viszonyok bonyolódását pedig nyilván a megváltozott környezet kényszerítette ki. Az információk megsokasodása (nyíltabb környezet) persze egyértelműen hozzájárult ehhez, hiszen a szervezett vadászat létrejöttéhez az egyre több információ pontos közlése növelte a hatékonyságot, de a legfőbb ok mégiscsak a "társadalmi szervezettség" egyre összetettebbé válása volt. (ami persze szintén a hatékonyságot és a túlélést növelte). A fogalmakkal való manipulálás lehetővé tette például, hogy a csoportban vezető szerepre törekvő maga mellé állítson másokat. A szertartások megjelenése is bonyolította a viszonyokat, ezeket már nem lehetett egyszerű kiáltásokkal levezényelni. A nők sokkal jobb verbális készsége szintén annak köszönhető, hogy amíg a férfiak vadásztak, addig ők több időt töltöttek a csoporton belül, a csoportbeli viszonyok alakításával.
Az ember azonban a története során kis csoportokban szocializálódott, sajnos a manipulálás képessége nagy tömegben egyáltalán nem biztos, hogy olyan hasznos, hiszen háborúkhoz, emberek leigázásához vezetett a közelmúltban, és még ma is a hatalommegszerzés egyik eszköze. Ezért fontos hogy őrizzük meg a gondolkodási képességünket is, mert globálisan csak akkor van jövőnk, ha az ökológiai-rendszerben gondolkodás legyőzi a rövidtávú manipuláláson alapuló érdekeket.
Avagy le is térhetett az útról és ennyi maradt.