Könyv a Rákosi-ellenes partizánokról
1948–1949-től kezdve a Sárréten kisebb ellenállócsoportok szerveződtek, amelyek nemzetközi fordulathoz kötött csapatmozgásokra vártak.
Tanulmánykötet jelent meg az 1948–1953 között Békés megye keleti szegletében Sárréti Sasok néven szerveződő nemzeti ellenállási mozgalomról – tájékoztatta a hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeum sajtóreferense az MTI-t. Elek András elmondta, a kötet szerzői, Őze Sándorné székkutasi tanárnő és történész fia, Őze Sándor a 2000-s évek elején már feldolgozta szűkebb környezetük, a vásárhelyi puszta lakóinak hősies szembeszegülését a Rákosi-diktatúra terrorjával. A Dél-Alföldi parasztballada című könyvükben a Fehér Gárda mozgalmat mutatták be.
Az új kötet a kelet-magyarországi ellenállási mozgalom történetét ismerteti meg az olvasókkal. A sajtóreferens rámutatott, hogy az országban a Sárrét vidékén élők voltak az elsők, akik a második világháború végén megtapasztalták a szovjet megszállást. Békés megye ezen részén jelentek meg először a Vörös Hadsereg alakulatai, amelyeknek e vidék – mint fogalmazott – nem felszabadítandó, hanem megszállandó ellenséges terület volt. Az átvonuló front borzalmai, pusztításai a szabados katonai alakulatoknak a polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseivel, rablással, nemi erőszakkal párosultak. A „málenykij robot” embervadászata, a német nevű emberek munkatáborokba hurcolása kezdettől szervezetten történt. A Körösök és a Berettyó vidékén épült ki először a katonai közigazgatás segítségével az „R” gárdák ellenőrzőrendszere, amely a megszállókkal érkező kommunista párt irányításával a társadalmi rend erőszakos megváltoztatására tört.
Mire az ország elérkezett az 1949-es – már nevében is kommunista – hatalomátvételhez, a Sárrét lakossága már túl volt öt, terrorban töltött éven. Az erőszak felnevelte az ellenállást. 1948–1949-től kezdve ott is, akárcsak a Dél-Alföldön és Dunántúlon, kisebb ellenállócsoportok szerveződtek, amelyek nemzetközi fordulathoz kötött csapatmozgásokra vártak. A jugoszláv és a koreai válsággal kapcsolatos hírek táplálták a szervezkedők „vakmerő reményeit”. Az első sárréti szervezkedés Fehér Partizánok néven futott, utána pedig két „alakulat” olvadt össze és egyesült Sárréti Sasok néven – mondta el az MTI-nek Elek András.
Újból a történelem átírása zajlik. Ezeknek a szovjetellenes csoportoknak a létezését a történészek a rendszerváltás után tagadták, és az általuk elkövetett terrorcselekményeket (támadások a Mo-on állomásozó szovjet csapatok ellen, búzatáblák , szénabálák felgyújtása, vasúti pályák megrongálása stb.) a szovjetek és az ÁVH provokációinak tartották, hogy etek ürügyén bevezethessék a kommunista terrort.
Erre a 2000-e években sorra bukkantak fel ezek az emberek, akik részt vettek ezekben az antikommunista csoportokban. Sőt láttam egy olyan úriemberrel is interjút, aki a jugoszláv UDBA számára fegyverraktárakat épített ki mo-i szabotázsakciókhoz.
Ezek szerint az ötvenes években Rákosiék nem is voltak olyan paranoiások...
Az "R"-gárda a MKP rendezvényein működött "őrzővédő" szerepben, de akkoriban minden pártnak volt ilyen fegyveres milíciája, ezt a komcsikra egyedül ráverni eléggé cinkes... És az R-gárda nem működött rendőrségként, mint ez a MTI cikk sugallja, hanem a többi párt hasonló fegyveres csoportjaival csapott össze a koalíciós időkben (szétverték egymás nagygyűléseit), de 1947-ben le is szerelték őket.