Kenny Baker a Star Wars Kevin Baconje? Minden film happy enddel zárul?
Hogyan számszerűsíthetjük egy hálózat pontjainak fontosságát? A matematikusok erre találták ki az Erdős-számot, ami a szerzőségi hálózatban mutatja meg, hogy ki milyen messze van a „mestertől”. A filmek szerelmesei ennek analógiájára alkották meg a Bacon-számot, ami a közös szereplésekből indul ki. De hogy jön ez a Star Wars-filmekhez? Melyik szereplő és melyik színész a központi figura ebben az univerzumban? Tényleg igaz, hogy minden blockbuster happyenddel zárul? A Precognox kutatói igyekeznek megválaszolni ezeket az égető kérdéseket, ezért kibővítették tavalyi vizsgálatukat és interaktív vizualizációkkal segítenek megtalálni a válaszokat.
Mi kell egy hálózattudományi elmélet megszületéséhez? Nem több, mint hogy egy viharos téli estén a televízió egymás után levetítse a Gumiláb és az Afrika csúcsai című filmeket, és hogy három amerikai egyetemista megnézve ezeket elkezdjen azon spekulálni, hogy Kevin Bacon annyi filmben szerepelt már, hogy talán nincs is olyan hollywoodi színész, akivel még ne játszott volna együtt. Ez persze nem igaz, de egy kis kutatást és matematikát téve az ötlet mögé az Erdős-szám mintájára megszületett a Bacon-szám.
Az Erdős-számot Casper Goffmann definiálta 1969-es And what is your Erdős number? című cikkében, és egy hasonló megfigyelésen alapul, mégpedig azon, hogy a legendásan termékeny magyar származású matematikus, Erdős Pál oly sokat publikált élete folyamán (kb. 1525 cikk) és olyan sokféle területen alkotott, hogy lehetséges és érdemes a matematikusokat és a többi természettudóst is osztályozni az alapján, hogy milyen messze állnak Erdőstől egy publikációs láncolatban. Ez alapján Erdős Pál Erdős-száma 0, hiszen ő az elmélet origója. Azok a tudósok, akik publikáltak közösen Erdőssel, 1-es Erdős-számot kapnak, azok, akik egy olyan tudóssal publikáltak, akik publikáltak Erdőssel, 2-est, és így tovább. Általánosítva, mindenkinek eggyel nagyobb az Erdős-száma, mint a legkisebb Erdős-számú szerző, akivel együtt publikált.
Kevin Bacon és a hollywoodi színészek esetében ez ugyanígy működik, csak ebben az esetben természetesen az számít, hogy ki kivel játszott egy filmben. Az már csak egy tudománytörténeti esetlegesség, hogy a számot pont Bacon-számnak hívják, mert míg Erdős a matematikatörténet legtermékenyebb szerzője, aki közel kétszer annyit publikált, mint a második helyezett Euler, Kevin Bacon nem a legközpontibb figurája a Hollywoodnak. Ha a színészek egymástól való távolságát nézzük, Kevin Bacon a 2,79-es értéket kapja, amivel a 876. helyet érdemli csak ki, míg az első helyezett Rod Steiger átlagos távolsága a többi színésztől 2,53.
De hogy jön ide Kenny Baker? Hát úgy, hogy a Precognox kollégáit érdekelte, hogy ki a Star Wars-univerzum Kevin Baconje – ezért összegyűjtötték a régi és az új trilógia szereplőgárdáját, kiegészítve a tavaly decemberben megjelent hetedik film színészeivel és ábrázolták azokat egy interaktív gráfon.
(Az említett cím csupán tiszteletbeli, hiszen jelen gráfon a Bacon-számhoz kapcsolódó távolságfogalmak kevéssé értelmezhetők, ám az origó presztízsértéke, hálózaton belül elfoglalt kiemelt pozíciója létjogosultságot adhat e párhuzam létének, ahogy a kapcsolatok közös filmszerepléseken alapuló definíciója is.)
Az elkészült vizualizáción – hogy ne legyen átláthatatlanul sok csomópont – csupán azokat jelenítettük meg, akik legalább két különböző filmben szerepeltek. Két színész között akkor jön létre kapcsolat, ha ugyanabban a Star Wars-filmben játszottak, és minél több közös filmben szerepeltek, annál erősebb az él közöttük.
Az interaktív vizualizáción az egyes csúcspontokra kattintva láthatóvá válik, hogy a hálózatot alkotó színészek összesen hány Star Wars-filmben szerepeltek, milyen karaktereket formáltak meg, valamint leolvasható kapcsolataik száma is. A csúcspontokhoz tartozó szín jelzi, hogy az éppen szóban forgó színész mely trilógiákhoz tartozó filmekben szerepelt a három közül. Szépen látszik, hogy eléggé elkülönül egymástól a csupán a régi – világoskékkel jelzett –, valamint az új – sötétkékkel színezett – trilógiában szereplők köre. Ez utóbbi azonban tán nem is olyan meglepő annak a fényében, hogy a VI. és az I. epizód bemutatása között 16, a IV. és a III. epizód bemutatása között pedig 28 év telt el.
Természetesen vannak olyan színészek, akik kapcsolatot teremtenek az említett két színészgárda között, még ha korlátozott számban is. Ők azok a csomópontok, akik a gráf középpontjában állnak és méretüket tekintve a legnagyobbak – ez utóbbi egyben azt is jelzi, hogy nekik van a legtöbb kapcsolatuk a többi színésszel, valamint azt is, hogy rajtuk vezet át a legtöbb, két csúcs közt húzható legrövidebb út. Az ide tartozó színészek egy része egyaránt szerepelt a régi és az új trilógiában – világoszölddel jelzett csúcsok –, más része pedig az említetteken túl szerepet kapott a hetedik filmben is – sötétzöld csúcspontok.
Két kisebb alcsoportot még felfedezhetünk a gráfon: halványkék színnel láthatók azok a színészek, akik a régi trilógia és a hetedik Star Wars film kulcsfontosságú szereplői – a Leia karakterét megformáló Carrie Fisher és a Han Solo-t játszó Harrison Ford tipikusan e kategóriát gazdagítják. Ebből a csoportból talán a legérdekesebb az eredeti trilógiában az idős Obi-Wan Kenobit játszó, 2000-ben elhunyt Alec Guinness esete, aki rendhagyó módon beírta magát a VII. epizód stáblistájába is, miután archív hangfelvétele abban is helyet kapott. Végezetül az egyetlen olyan színész, aki az új trilógiában és a hetedik filmben is szerepelt, Ewan McGregor, szintén egy általa elmondott mondat révén – úgy fest az új film nem kívánt dönteni annak tekintetében, hogy a fiatal, avagy idős jedi-mester hangja hallatsszon a filmben.
Fordítsuk meg kissé a történetet és nézzünk egy gyors számvetést, hogy az egyes színészek – utalva a hozzájuk kapcsolódó karakterekre – miképp helyezhetők el a Star Wars-filmek univerzumában, és ki az a szerencsés, aki maga az origó.
Összesen négy olyan karakter van, aki az összes eddigi filmben megjelent: Anakin Skywalker, Obi-Wan Kenobi, C-3PO és R2-D2. Anakint és Obi-Want azonban mások játsszák fiatalon és idősen, így az őket alakító színészek nem foglalhatnak el olyan központi helyet a hálózatban, mint azt a két droid megformálói teszik. Utóbbiak között rendkívül szoros a verseny, ám egy filmhossznyival a C-3PO-t rejtő Anthony Daniels szerepelt többet az R2-D2-t alakító Kenny Bakerhez viszonyítva – a hetedik film esetében ő csupán konzultációs feladatkört töltött be, tanácsaival járult hozzá R2-D2 karakterének megformálásához. Ez utóbbi azonban a hálózatban nem eredményez eltérést a két színész kapcsolatainak számát tekintve – mindketten játszottak egy filmben a Star Wars hexalógia összes létező szereplőjével. Szintén megnehezíti a döntést, hogy rendkívül sokoldalú színészekről beszélhetünk: Kenny Baker a VI. részben még Paploot, az ewokot is alakítja, Anthony Daniels pedig Dannl Faytonnit is megformálja a II. epizódban. Ám Kenny Baker nemrégiben történt halálára való tekintettel kis csalással, de őt hoztuk ki győztesként a Star Wars-univerzum Kevin Baconje megtisztelő címéért folyó küzdelemben, amolyan posztumusz díjként. (A valóságban ez a kitüntetés nyilvánvalóan Anthony Danielst is ugyanolyan joggal megilleti.)
Utánuk természetesen a Yodát játszó Frank Oz következik, aki az eddig elkészült hét Star Wars filmből összesen hatban szerepelt – a VII. epizódban hangja révén kerülhetett a stáblistát alkotó színészek közé. A lista elején áll továbbá a Palpatine szenátort játszó Ian McDiarmid valamint a Chewbaccát alakító Peter Mayhew is, akik 5-5 filmben szerepeltek – előbbi színészre vonatkozóan fontos megjegyezni hogy ő csupán az V. rész DVD-kiadásában szerepelt. Utánuk következnek a régi trilógia központi szerepeit játszó színészek, akik a hetedik filmben is játszottak – például Carrie Fisher vagy Mark Hamill.
A leguniverzálisabb szereplője a hálózatnak azonban kétségkívül a Padmé Amidalát játszó Natalie Portman, akinek a Baker-száma természetesen 1, a Bacon-száma 2, az Erdős-száma pedig 5, mivel a Harvardon pszichológia PhD-t szerezve számos tudományos publikációt írt, amivel kiérdemelt egy, a tudományos körökben egyáltalán nem rossznak számító eredményt (a 134 ezer matematikus között, akik Erdős-számmal rendelkeznek, a mediánérték 5).
Az IMSDb adatbázisában található forgatókönyveket a Precognox csapata automatikusan jelenetekre bontotta, majd Hu és Liu szentimentszótárával elemezte is. Az alábbi interaktív ábrákon az egyes epizódok jeleneteinek szentimentértékei láthatók. A világos árnyalatú színeket viselő oszlopok a pozitív szentimenttel jellemezhető jeleneteket mutatják, a sötétebb színűek pedig a negatívakat. Minél mélyebbre nyúlik egy sötét oszlop, annál negatívabb, és minél magasabbra egy világos, annál pozitívabb az adott jelenet, míg a semleges jeleneteknél nem emelkedik ki semmilyen oszlop. Amennyiben a kurzort a vizualizációk oszlopaira irányítjuk, a pontos szentimentértékek mellett láthatóvá válik a jelenet helyszíne, valamint top 3 kulcsszereplője is – azok a karakterek akik szerepeltek vagy említésre kerültek az adott jelenetben.
Általánosságban elmondható, hogy a Star Wars-epizódokat inkább a negatív szentiment jellemzi, ami különösen igaz a régi trilógia epizódjaira (IV., V. és VI. epizód). A legnegatívabbnak az V. és a VI. epizód, a legpozitívabbnak pedig a II. epizód mondható. A pozitív- negatív szentimentek megoszlását illetően a hetedik film inkább az új trilógia filmjeihez illeszkedik. A hepiend nyomai után keresgélve azt találjuk, hogy az I., III. és V. epizód zárul pozitív vagy semleges jelentekkel, bár mindegyik film vége felé találhatunk pozitív jeleneteket is, azaz legalább az epizódok fele zárul hepienddel a szkriptelemzés alapján.
A filmeket persze érdemes a karakterek szempontjából is elemezni. Ehhez a Precognox egy másik interaktív adatvizualizációja nyújt segítséget, amely a karakterek közötti párbeszédeket jeleníti meg hálózatos formában, illetve azt ábrázolja, hogy a leggyakrabban szereplő karakterek mikor és milyen szentimentű jelenetekben jelentek meg.
Az új trilógia párbeszédhálózata
A párbeszédgráfok alapján például az szűrhető le, hogy a régi trilógia párbeszédei sokkal koncentráltabbak voltak és leginkább a főszereplőket érintették, sok mellékszereplő nem is jutott szóhoz. Ehhez képest az új trilógiában sokkal elosztottabbak a párbeszédek a fő- és a mellékszereplők között, ami a hetedik film gráfján szintén tetten érhető. A szentimentek változására Anakin Skywalker és Darth Vader karaktere szemléletes példa, hiszen Anakin az első két epizódban vegyesen jelenik meg pozitív és negatív jelenetekben, a harmadik epizódban egyre több negatív szentimentű jelenetben található meg, majd Darth Vaderré alakulása után szinte csak negatív szövegkörnyezetben szerepel.