Janusz Korczakra emlékeznek
Janusz Korczak (1878–1942) lengyel orvos, pedagógus, író, gyermekvédő emlékére előadásokat tartanak a Magyar Zsidó Múzeumban és levetítik Andrzej Wajda 1990-ben készült „Korczak” című életrajzi filmjét november 6-án.
Száz éve, hogy a 20. század első, és máig egyik legjelentősebb gyermekjogi aktivistája, Janusz Korczak megalapította a híres varsói Árvaházat (Dom Sierot), és hetven éve, hogy a zsidó származású lengyel orvos, gondolkodó, több pedagógiai munka szerzője, gondozottjaival együtt mártírhalált halt a treblinkai német megsemmisítő táborban.
Janusz Korczak halálának hetvenedik évfordulója alkalmából idén a lengyel parlament kulturális bizottsága Marek Michalak gyermekjogi biztos kezdeményezése nyomán a 2012-es évet Janusz Korczak emlékévnek nyilvánította.
A Zsidó Múzeum rendezvényén, amelyet a budapesti Lengyel Intézettel közösen szerveznek, Peremiczky Szilvia igazgató mond köszöntőt, Sommer László, az Országos Zsidó Egyetem adjunktusa Korczak pedagógiai elveinek megjelenése a mai nevelés-oktatásban címmel tart előadást, Kovács Mónika, az ELTE adjunktusa Korczak személyisége és pedagógiája a szociálpszichológus szemével címmel tart előadást – ájékoztatta a két intézmény az MTI-t.
Janusz Korczak Henryk Goldszmit néven született 1878. július 22-én Varsóban asszimiláns értelmiségi zsidó családban. A gyermekek egyenjogúságáért folytatott mozgalmak előfutárának tartják. Növendék-önkormányzatot vezetett, és alapítója volt az első, gyermekek által írt lengyel folyóiratnak.
Korczak a Varsói Cári Egyetem Orvostudományi karán végzett, majd Svájcban megismerkedett Johann Heinrich Pestalozzi pedagógus, a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjának munkásságával, tanulmányozta a gyermekkorházak, iskolák működését. 1903 és 1912 között gyermekorvosként praktizált, a szegényebb családoktól nem kért vizitdíjat.
A varsói Árvaházat (Dom Sierot) 1912-ben alapította zsidó gyerekek számára Stefania Wilczynskával. Korczak demokratikus légkörben nevelte a gyermekeket, partnerként kezelte őket, párbeszédet folytatott velük. A gyermekemancipáció követője volt, hitt a gyermekek önálló akaratában, és a jogait megillető tiszteletben. 1940-ben az Árvaházat a gettóba költöztették, majd 1942-ben a gyerekekkel együtt a treblinkai haláltáborba hurcolták és megölték. A varsói gettóban naplót írt, a kordokumentumot 1958-ban publikálták először a lengyel fővárosban.
Janusz Korczak fontosabb munkái a Hogyan szeressük a gyermeket? és a Gyermek joga a tisztelete című. A Lengyel Irodalmi Akadémia 1937-ben Aranykoszorús íróvá avatta.