0:05
Főoldal | Rénhírek
Popido

Ízes, népies, eszperantó

Vajon milyen lehet az, ha valaki nem az eszperantó tankönyvi, irodalmi, köznyelvi változatát beszéli, hanem ízes, népies jellegű eszperantót használ? Vajon mit hallanak az Eszperantia fővárosából a vidéki Eszperantiába utazók, ha az ott élők helyi dialektusát hallják? Játékos eszmefuttatás a népi eszperantóról egy belga eszperantista tollából; természetesen magyar előzményekkel.

Horváth Krisztián | 2015. október 5.

Az egyébként asztronómusként, íróként és nyelvészként is tevékeny, 1925-ben született Kamiel Vanhulle (alkotói nevén Manuel Halvelik) belga eszperantista élete során dolgozott a Monato című eszperantó folyóiratnak is, ám nevéhez egy érdekes, három darabból álló nyelvi kísérlet, játék is fűződik. Megalkotta ugyanis az eszperantó három, eltérő regiszterekben használható változatát.

Manuel Halvelik 1975-ben
Manuel Halvelik 1975-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / PaulP / GNU-FDL 1.2)

Változatok, áldozatok

A Halvelik által megálmodott első változat az Arcaicam Esperantom (vagy Arkaika Esperanto) ’archaikus eszperantó; óeszperantó’ nevet viseli: ez az eszperantó ősi változata. Ezt arra az esetre alkotta, ha valaki esetleg standard szövegben egy régies szöveget kívánna érzékeltetni. A második változat a Popido nevet kapta a popola idiomo ’népi nyelv’ kifejezésből: ez lenne az eszperantó népnyelvi változata arra az esetre, ha olyan helyzetek leírására gondol a potenciális eszperantista író, amikor a köznyelvi eszperantó találkozik a népnyelvivel. A harmadik változat Gavaro néven vált ismertté: az orosz говорить [gavarity] ’beszélni’ igéből származó megnevezés egyfajta eszperantó szlengre utal, melyet akár a kétes elemek is használhatnának Eszperantiában (ha lennének ilyenek).

A Popidóval kapcsolatban elmondható, hogy a népi eszperantó gondolata távolról sem ördögtől való. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Halvelik könyvében idézi az eszperantista író, Baghy Gyula 1926-ban született, Viktimoj (Áldozatok) című, szibériai hadifogságának élményeiből táplálkozó eszperantó nyelvű regényének egy részletét. Ebben a részben már Baghy maga is megkísérelte visszaadni azt, milyen is lehet egy vidéki kisfiú ízes beszéde eszperantóul:

– Nu, Joĉjo, kio nova ?

Nenea naova, senjaoro! – respondis la knabo, serĉante alumeton en ĉiu poŝo de sia bluzo. – Me faorgeesis faojrigelon!

– Jen alumeto! diris Johano kaj donis al li la sian.

One deeras, ke naovaj meletkaoptetoj alveenis.

Parasztfiú ante portas
Parasztfiú ante portas
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Az eredetiben a dőlt betűs változatok hivatottak szolgálni annak érzékeltetésére, hogy a Józsi nevű kisfiú bizony nem az irodalmi nyelvet beszéli. Ha Baghy művében ugyanis mindkét szereplő a köznyelvi eszperantót beszélné, az így hangozna:

- Nu, Joĉjo, kio nova ?

- Nenio nova, sinjoro! – respondis la knabo, serĉante alumeton en ĉiu poŝo de sia bluzo. – Mi forgesis (la) fajrigilon!

- Jen alumeto! diris Johano kaj donis al li la sian.

- Oni diras, ke novaj militkaptitoj alvenis.

Gyerekek az oroszországi Belozerszk templománál, 1909
Gyerekek az oroszországi Belozerszk templománál, 1909
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Magyarul utóbbi változat valahogy így szólna:

- Na, Józsi, mi újság?

- Semmi új, uram! – válaszolta a fiú, gyufát keresve ingének minden zsebében. – Elfelejtettem a gyújtót!

- Tessék, gyufa! – mondta János és odaadta neki a sajátját.

- Állítólag új hadifoglyok érkeztek.

Osztrák–magyar hadifoglyok Karéliában, 1915
Osztrák–magyar hadifoglyok Karéliában, 1915
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

Halvelik nem tesz mást, mint megkísérel szabályokat felállítani e népi eszperantó, a Popido számára arra az esetre, ha a jövőben más eszperantista írók is eljátszanának műveikben azzal a gondolattal, mint Baghy: a köznyelvi és a népi eszperantó közti különbség érzékeltetésével. Baghy könyvében – mivel irodalmi alkotásról van szó - nyilván nem a nyelvészeti szempontok voltak az elsődlegesek a népi eszperantó ábrázolásakor; Halvelik pedig, noha az ötletgazda minden bizonnyal Baghy volt, az ő ötletét felhasználva, de saját feje után alakított ki egy egész rendszert a népi eszperantó szabályait illetően. Az ő változata így fest:

- Nu, Joĉjo, kio nova ?

- Nio nova, Sir ! respondis la knabo, serĉante alumeton

en ĉiu poŝo de sia bluzo, – Mi forgesit fajrigil !

- Jen alumetojn ! diris Johano kaj donis al li la siajn.

- Oni dirat novas militkaptids alvenit.

Parasztok szénakaszáláskor. Nyizsnyij Novgorodik Kormányzóság, 1909
Parasztok szénakaszáláskor. Nyizsnyij Novgorodik Kormányzóság, 1909
(Forrás: Wikimedia Commons / Szergej Prokudin-Gorszkij (1863–1944))

De melyek is a Popidóra jellemző szabályok?

Popido nyelvtan

Halvelik a Popido szabályainak rögzítésekor nem kívánta megrengetni a zamenhofi alapokat, így csak néhány változtatást tett. Így pl. megőrzi az eszperantó abc-t is, kivéve az ŭ-t, melyet lecserél w-re, ill. bevezet egy új betűt (ê) egy, a Popidóban gyakran előforduló hang, a svá [ǝ] jelölésére. Néhány további változás: az eszperantó változatlan alakú határozott névelő (la) helyére a lo alakot teszi, melynek többes száma is van: los. A Popidóban az eszperantó főnevek elvesztik -o végződésüket; ha azonban a szükség úgy kívánja, ennek helyére jöhet a már említett ê. Így pl. az eszperantó la viro ’a férfi’ a Popidóban lo vir, lo virê lehet. Az eszperantó többes -j végződést lecseréli -s végződésre, a tárgyeset -n végződése (mivel a tipikus szórend SVO) pedig csak akkor kötelező, ha az alapszórend megváltozna (ebből a szempontból hasonlít pl. az idóra).

A számnevek közül csak unu ’egy’, dek ’tíz’, cent ’száz’, mil ’ezer’ és miliono ’millió’ változnak meg a Popidóban: won, diks, ĉend, milje, miljun. Kisebb módosításokkal maradnak a személyes névmások is: Popidóban azonban a ci ’te’ névmás kötelező egyes, a vi ’ti’ pedig többes számban. Az ili ’ők’ helyett Popidóban zi alak áll.

Az igéknél is csak kisebb változások vannak a népi eszperantóban: így pl. a múlt idő -is, a jelen -as és a jövő -os végződése helyett a Popidóban -it, -at, -ot van.

Néhány szót teljesen lecserél: pl. ĉar ’mert’ helyett bikos, tre ’nagyon’ helyett muj járja Popidóban.

Halvelik – szándékosan vagy véletlenül – művében hibákat is elkövetett, így a Popidót eszperantó munkásságuk során esetleg felhasználni kívánó alkotók nem mindig kapnak egyértelmű tanácsokat arra nézvést, hogyan is írjanak, beszéljenek népi eszperantóul.

Forrás

Manuel Halvelik: Popido. La Verda Dialekto. Versio 3, 2010

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!