Ideje a szerb–magyar megbékélésnek
A belgrádi magyar nagykövetségen bemutatták Horváth M. Orbán szerbiai magyar szerző könyvét, amely igaz történet egy délvidéki magyar emberről, aki 1942-ben a Sajkás-vidék egyik kis falujában, Kabolban a razzia idején helybéli szerbek százait mentette meg, három évvel később azonban, 1944 őszén, a magyarellenes megtorlások során a szerbek kivégezték.
Horváth M. Orbán az Eltévedt hősök téves csatatéren könyv szerzője édesapja, Horváth Mihály, a kaboli szerbek által egyszerűen csak Miskelának nevezett helyi bíró megrázó történetét tárja az olvasó elé. A könyv a közelmúltban jelent meg szerb és magyar nyelven, és belgrádi bemutatóját Magyarország nagykövetségén tartották csütörtökön.
Nikowitz Oszkár nagykövet a bemutatón hangsúlyozta: a közelmúlt aktuális szerbiai politikai történései (a restitúciós törvény és utóbb a rehabilitációs törvény elfogadása) is indokolják, hogy Magyarország és Szerbia tisztázza a 65-70 évvel ezelőtt, a második világháború során történt eseményekkel kapcsolatos nézeteltéréseket. „A szerb közvélemény nem ismeri eléggé, mi is történt a Vajdaságban 1944 végén. Horváth M. Orbánnak az Eltévedt hősök téves csatatéren című kiváló könyve adalék lehet azoknak az ismereteknek a pótlásához, amelyek ezzel az időszakkal kapcsolatosak” – mondta a nagykövet, hangsúlyozva, hogy a magyar és a szerb történészek tényfeltáró munkájának eredményeként mindkét nép komoly lépéseket tehet a történelmi megbékélés felé.
Srdjan Cvetković, a legújabb kor történelmét tanulmányozó belgrádi intézet munkatársa a könyv bemutatója kapcsán kifejtette, hogy Szerbia-szerte folynak a kutatások és tényfeltáró munkák, amelyeknek célja a mindeddig titokban tartott tömegsírok helyszíneinek és az áldozatoknak a beazonosítása. Cvetkovic hangsúlyozta, hogy Szerbiában eddig több mint 200 tömegsír helyét azonosították, amelyekben olyan emberek vannak elhantolva, akiket sokszor koholt vádak, feljelentések, vagy a nép, az új rendszer ellenségének kikiáltva, illetve ideológiai megokolásból küldtek a partizánok és a belbiztonsági szolgálat emberei a halálba.
Matuska Márton újságíró, a délvidéki magyarellenes megtorlások egyik legelismertebb kutatója, hozzászólásában elmondta, hogyan hozta össze a sors Horváth M. Orbánnal, aki egy nap véleményezésre a kezébe adta édesapja, a kaboli bíró történetét összefoglaló 30 oldalas írást, amely a könyv gerincét képezte. Matuska hangsúlyozta: kutatásai alapján körülbelül 50 tömegsír létezik a Bácskában, Szerémségben, Baranya és a Bánság területén. „A felsorolt területeken 130 olyan kisebb-nagyobb településről tudnak, ahol kivégzéseket, tömeges likvidálásokat hajtottak végre” – magyarázta Matuska Márton.
Az elmúlt évtizedekben, a kommunizmus bukásáig, úgy tanították a nemzedékeket, hogy „a hősök csak a partizánok lehettek, de vajon az az ember, aki két társával együtt életére tett esküvel vállalt kezességet 200 szerb emberért, nem hős, nem lehet hős?” – tette fel a kérdést Matuska Márton.
A könyvbemutatón megjelent egy 79 éves, idős kaboli szerb nemzetiségű ember, amúgy helytörténész, irodalomtanár is, aki a könyvben megidézett kaboli bírót fiatal gyerekként személyesen is ismerte. A súlyos történelmi emlékeket felidézve, és feloldozást remélve a kölcsönösen elkövetett bűnök alól, arra apellált, hogy a szerb és a magyar nép legmagasabb rangú vezetői Kabolban adjanak egymásnak egyszer találkozót a megbékélés jegyében, úgy ahogy az a hagyomány szerint a 13. században történt, amikor a mai kaboli monostor közelében kötött békét a diplomáciai feladattal Magyarországra érkező Szent Száva, a szerb pravoszláv egyház első érseke és II. Endre magyar király.