Idegen nyelven jobb döntéseket hozunk?
Nem elég, hogy nehéz döntést kell meghoznunk, ráadásul még idegen nyelvi szavakon, kifejezéseken is törnünk kell a fejünket – nem csoda, ha ilyen helyzetben végül rosszul döntünk. Vagy mégsem? A kísérletek meglepő eredménnyel zárultak.
Kutatók vizsgálatukban azt találták, hogy jobban felmérjük a kockázatokat, ha idegen nyelven gondolkozunk. Egy kísérletsorozatban 300 amerikai és koreai alanyt vizsgáltak: az eredmények azt mutatták, hogy az idegen nyelven való gondolkodás segít kiküszöbölni a mélyen belénk gyökeredzett, félrevezető, a kockázatok és előnyök felmérését túlságosan befolyásoló előítéletek hatását.
Boaz Keysar pszichológus számára kezdetben az volt a kérdés, hogy ugyanúgy döntünk-e anyanyelven és idegen nyelven gondolkozva. „Ösztönösen úgy gondolnánk, hogy az emberek attól függetlenül döntenek, hogy éppen milyen nyelven gondolkodnak, vagy hogy az idegen nyelv okozta nehézségek miatt az ezen hozott döntések kevésbé lesznek következetesek. Ennek ellenére azt találtuk, hogy éppen az ellenkezője az igaz: az idegen nyelven való gondolkodás csökkenti az elfogultság szerepét a döntéshozatalban.”
A pszichológusok szerint az emberi döntéshozatal két külön szálon fut: az egyik rendszerezett, elemző és tudatos, a másik gyors, tudattalan és érzelemalapú. A vizsgálatok tükrében valószínű, hogy az idegen nyelven gondolkodás leköti a szellemi energiáinkat, így kevésbé támaszkodunk ösztönös ítéletekre. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az idegen nyelven gondolkodás arra kényszerít minket, hogy megfontoltabbak legyünk, és csökkentsük a megbízhatatlan ösztönök szerepét. A kutatás azt is kimutatta, hogy az érzelmileg töltött szavakra adott érzelmi reakciók sokkal tompábbak idegen nyelv használata esetén – ez szintén a tudatosság jele lehet.
Keysar csapata kidolgozott néhány tesztet, melyek Daniel Kahneman pszichológus (a 2002-es közgazdasági Nobel-díj nyertese) felvetésein alapulnak. A tesztek azt vizsgálják, hogy az ember miként méri fel ösztönösen a kockázatokat. Egyik híres példájában Kahneman rámutatott, hogy ha 600 ember élete forog kockán, és az egyik lehetőség, hogy 200-at biztosan megmentünk (a többi viszont biztosan meghal), a másik lehetőség, hogy megmenthetjük mind a 600-at, de lehet, hogy mind odavesznek, az emberek többsége a 200 élet biztos megmentését választja. Ha viszont ugyanezt a helyzetet a veszteség oldaláról fogalmazzuk meg, akkor az emberek többsége inkább a kockázatos módszert választja, minthogy 400 ember biztos halálába beletörődjön. Mindez arra mutat rá, hogy az emberek kerülik a kockázatot, ha a lehetséges nyereségre gondolnak, de keresik a kockázatot, amikor veszteséggel szembesülnek – még akkor is, ha a helyzet tulajdonképpen ugyanaz. Ez egy mélyen bennünk gyökerező hajlam, és Keysar csapata eredetileg azt feltételezte, hogy ha az idegen nyelven történő döntéshozatal kevésbé következetes, akkor a tendencia erősödni fog. Ha viszont az idegen nyelven való gondolkodás tudatosabb, akkor a tendencia csökken.
(Forrás: Wikimedia Commons / Reinhard Jahn / GNU-FDL 1.2)
Az első kísérletben 121 amerikai diák vett részt: mindannyian japánul tanultak. Angolul a következő helyzetben kellett döntést hozniuk. Adott egy járvány, mely 600.000 embert tud megölni. Az orvosok két gyógyszert fejleszthetnek ki: az egyik 200.000 életet ment meg, a másik esetében viszont 33% az esély arra, hogy mindenkit megment, és 66,6% arra, hogy senkit sem. A hallgatók 80%-a a biztosabb megoldást választotta. Amikor viszont a veszteség oldaláról fogalmazták meg a kérdést,. e megoldás támogatóinak száma 47%-ra esett. Amikor viszont japánul tették fel a kérdéseket, a biztosabb megoldást 40% választotta, akárhogyan is fogalmazták meg a kérdést. Úgy tűnik, az ösztön szerepe jelentősen csökkent.
Két hasonló kísérletben a kitalált szituáció már nem halálról, hanem munkáról szólt, és 144 koreai anyanyelvű hallgató (és Koreában tanuló), illetve 103 angol anyanyelvű, de Párizsban tanuló diák vett részt bennük. Mindkét esetben az derült ki, hogy idegen nyelvet használva a döntések tudatosabbak.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogyan befolyásolja a nyelv az ügyek személyes jelentőségét. Az úgynevezett távlatelmélet szerint a kis veszteségek lehetősége többet nyomhat a latba, mint a nagy haszon lehetősége. Ezt a jelenséget rövidlátó kockázatkerülésnek hívják, és a veszteségtől való félelemben gyökeredzik.
A koreai diákok elképzelt fogadásokat köthettek: ezeken keveset veszthettek, de sokat nyerhettek. A koreaiul felajánlott fogadásokat csak 57%-ban fogadták el, az angolul felajánlottakat csak 67%-ban. Ez ismét azt sugallja, hogy idegen nyelven gondolkozva kevésbé engedték szabadon ösztönös félelmeiket.
Keysar csapata elhatározta, hogy a való világban is ellenőrzi a kísérleteket. Következő vizsgálatukban 54 spanyolul tanuló chicagói hallgatót vontak be. Mindegyik egy 15 egydolláros bankjegyeket kapott: ezeket megtarthatták vagy feltehették egy pénzdobásos fogadáson. Ha veszítettek, elveszítették a dollárt, ha nyertek, másfél dollárt kaptak a feltett dolláron túl. Ilyen tétek mellett hosszú távon megérte kockáztatni. Ha angolul szembesültek a feladattal, 54%-uk fogadott, amikor spanyolul, 74%-uk. „Idegen nyelven hajlamosabbak voltak fogadni, mivel hosszú távon nyereséget vártak, és kevésbé hatott rájuk a veszteségtől való túldimenzionált félelem” – állapította meg Kayser kutatócsoportja.
A kutatók megállapítása szerint az idegen nyelv használata eltávolít minket automatikus döntéshozatali folyamatainktól, elősegíti az elemző gondolkodást, a racionális döntéshozatalt, csökkenti a meggondolatlan érzelmi reakciók szerepét.
„Mivel egyre több ember használ nap mint nap idegen nyelvet, felfedezésünk messzemenő következtetések levonását engedi meg” – állapítják meg a kutatók. Azt javasolják, hogy az idegen nyelven beszélők ne anyanyelvükön hozzák meg pénzügyi döntéseiket: hosszú távon ez igen jövedelmező lehet.