Hun itt a csalás?
Nem hallgat az Iszfaháni kódexről az MTA: egyik kutatója legalábbis publikált róla egy cikket. Mit mondhat az állítólagos kézirat hitelességéről az örmény történelem kutatója?
Korábban már írtunk az interneten oly népszerű Iszfaháni kódexről, nemrégiben azonban egy olvasónk felhívta figyelmünket egy, a témával kapcsolatos újabb szakcikkre, mely a Keletkutatás című szakfolyóiratban jelent meg. A cikkben Nagy Kornél történész-armenológus a kódex örmény vonatkozásait vizsgálja.
Emlékeztetőül: az Iszfaháni kódex állítólagos szövegét Detre Csaba geológus egy gyermekeknek szóló kifestőben publikálta. A kódex szövege lényegében egy örmény betűkkel írt örmény-hun szójegyzék, más források szerint szöveg van benne, de Detre ennek csak szójegyzékét publikálta. Érthető tehát, hogy miért van szükség az adatok örmény szempontú vizsgálatára.
Hol bukkant fel a kézirat?
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként kerültek az örmények Irán belső területeire, Iszfahánba. Nos, az 1600-as évek elején I. Abbász perzsa sah elfoglalta az Oszmán Birodalom azon részeit, ahol ma Törökország legkeletibb része, illetve az Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicseván fekszik. Ezt a területet ebben az időben örmények lakták. Bár a perzsák támadása sikeres volt, utánpótlási gondjaik akadtak, és inkkább meg sem várták a török ellentámadást, hanem visszavonultak. Ennek során a terület örmény lakosságát Perzsiába telepítették át: az áttelepítettek száma egy-két százezer fő lehetett. A terület etnikai képe gyökeresen átalakult, mivel az örmények helyére azeriket és kurdokat telepítettek.
(Forrás: Wikimedia Commons / www.armenica.org / GNU-FDL 1.2)
A sahnak azért volt szüksége az örményekre, mert azok gyakorlott selyemkereskedők voltak, és a gazdaság fellendítését várta tőlük. Cserébe vallási kiváltságokat biztosított nekik: keresztény vallásukat háborítatlanul gyakorolhatták. Iszfahánban mintegy tízezer örményt telepítettek le.
A kódex hitelességével kapcsolatban fontos szerepet játszik, hogy a 16. század végén a keleti örmények körében olasz szerzetesek folytattak missziókat, minek következtében az ortodox örmények jelenős része áttért a katolikus hitre. Az olasz szerzetesek tovább ápolták a kapcsolatokat az örményekkel azután is, hogy az örményeket áttelepítették: a Hitterjesztés Szent Kongregációja nevű római misszióközpont „történeti levéltára valósággal dúskál az örmény témájú misszionáriusi jelentésekben”. Ennek köszönhető, hogy egészen pontosan tudjuk, milyen templomok és kolostorok működtek Iszfahánban. Detre állítása szerint a kézirat a Szent Kereszt-monostorban került elő: ilyen monostor azonban a dokumentumok tanulsága szerint sosem volt – márpedig biztosra vehetjük, hogy ha lett volna, tudnánk róla.
A kolostor létét korábban már Sárközy Miklós iranista is megkérdőjelezte, de az nem volt világos, milyen alapon állíthatja ennyire biztosan, hogy a kolostor nem létezik és sosem létezett. Immáron ezt is tudjuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Narcotica)
Ki találta meg a kéziratot?
Detre Csaba állítása szerint a kéziratra Schütz Ödön armenista bukkant rá Iszfahánban, és a hetvenes évek második felében adta át. Csakhogy Nagy Kornél, aki Schütz Ödön kollégája volt és hagyatékát is kezelte, nem talált arra vonatkozó adatot, hogy Schütz valaha Iránban járt volna, és az Iszfaháni kódexről egyetlen egyszer sem tesz említést.
Teljesen érthető Nagy Kornélnak az a megállapítása, hogy amennyiben Schütz ismerte volna a kéziratot, elképzelhetetlen, hogy ne említette volna. Még ha hamisítványnak is tartotta volna, akkor is felhívta volna rá a tudományos közvélemény figyelmét – ha pedig valódi tudományos szenzációnak vélte volna, behatóan tanulmányozta volna. Éppen ezért rendkívül valószínűtlen, hogy a kézirat valóban tőle származna.
Örmények és hunok
A cikkben Nagy Kornél kitér az örmények és hunok kapcsolatára is. Mint leírja, az örmény történetírás az ötödik század közepén született meg: kezdetben görög-római mintákat követtek, de a 6. századtól kialakult az önálló örmény történetírói hagyomány. Az örmény történetírók különös figyelmet szenteltek a szomszédos területeknek és népeknek.
Az örmény krónikák szerint a nomád hunok a kereszténység felvételével egy időben, a 4. század elején jelentek meg Örményországban. Mivel azonban a történetírás csak több, mint száz évvel később kezdődött, ezt az adatot nem lehet megbízhatónak elfogadni. A korai történeti munkáknál egyértelmű, hogy a hun elnevezést nem általában a nomád népekre, hanem egy konkrét népre használják. A 10. századtól kezdve minden, a Kaukázustól északra nomadizáló, illetve onnan az örmény területekre törő népet hunoknak neveznek.
A tizedik században a krónika ír egy hun népről, mely a kazárok függőségében él. Ezeknek néhány méltóságnevét és főistenük nevét is lejegyzi: ezek mind török eredetűek. (Természetesen ez önmagában nem bizonyítéka, hogy valóban török nyelvű népről van szó.) Egyébként az örmény források semmilyen információval nem szolgálnak a hunok nyelvéről.
Nagy Kornél kitér arra is, hogy a „műkedvelő őstörténészek” gyakran az örmény yoyn [jujn] vagy hoyn [hujn] népnevet (illetve az ezekből alkotott országneveket) a hunokra vonatkoztatják. Ez a szó azonban az örményen a görögöket, majd a rómaiakat, később a bizánciakat jelölték: a mai örmény Hunasztan Görögországot jelöli. (A szó egyébként a ión görög törzsnévből ered.) Az örmény krónikák a hunokat következetesen honnak nevezik. (Úgy tűnik, itt Nagy nem az Iszfaháni kódexről, csupán egy általános hibáról beszél. Nagyon valószínűtlen, hogy ha a kódex mégis hiteles, az ott felsorolt „hun szavak” valójában görög vagy latin szavak lennének.)
Nyelvi szempontból
Nagy Kornél felhívja a figyelmet arra is, hogy az állítólagos hun szójegyzékben szerepelnek olyan szavak is, melyek egyértelműen örménynek tűnnek. Nem világosak, miként kerültek ezek az állítólagos hun anyagba.
Végül Nagy Kornél is felhívja a figyelmet arra, amire eddig is mindenki: a kódex csak akkor fogadható el hitelesnek, ha a szerző végre bemutatná az eredetit, vagy legalább fakszimilében (azaz hasonmás kiadásban) közölné. Ennek híján a kéziratot akkor sem vehetnénk komolyan, ha állítólagos története és anyaga nem épresztene kétségeket egyébként is.
Kustár Ágnes
MTM Embertani Tár
1996 és 2005 között 31 arcrekonstrukciót készített el, zömmel magyarországi lelőhelyekről, különböző régészeti korszakokból származó koponyák alapján. A zárójelben szereplő helyen őrzik a rekonstrukciót.
(a kis képre kattintva egy új ablakban megjelenik 480x640 pixel méretben)
www.nhmus.hu/~kustar/kuag-keszrek.html
@Roland2: Mindkettő alpinoid, Magyarországon a svábok között gyakori szélesarcú tiszta europid típus. Ha ezeket mutogatta Kiszely mint europo-mongoloidokat, akkor alapvetően érthető, hogy miért vált nevetség tárgyává a kilencvenes években, pedig a nyolcvanasokban még ő is tudta a különbséget. A 6:17-es alpinoid férfira itt egy jó példa a közeli észak-Itáliából:
imageshack.us/a/img802/4374/alpinelatium.png
@blogen: www.youtube.com/watch?v=ELkVEqDjHVk
Nem értettem jól amit mondanak - nem igazán jó a hangminőség -, de ha valóban a településen vagy a völgyben élőkről készült fényképeket mutogatnak, akkor egyértelműen látszik, hogy egyesek mongolid ( pl. 5:44-nél a fénykép jobboldali női szereplője ) vagy turanid ( 6:17-nél ) jegyeket mutatnak. Ez nem lehet véletlen.
Soha, senki nem foglalkozott néhány tőmondatnál jobban ezzel, mivel nincs "téma", nincs "kérdéskör". Egy urban legenden alapuló hoax az egész.
@blogen: Úgy látszik, akkor jártas vagy a témában,tudnál olyan idegennyelvű ( akár francia, angol,olasz,német ) tanulmányt,dolgozatot,stb. idézni, ahol részletesebben foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel ?
Szerintem nemhogy az MTA, de még a külföldi szakemberek sem foglalkoztak komolyabban a témával.
De még egyszer: önmagában az is hatalmas előrelépés lenne, ha találnának arra utaló nyomokat, ami a völgy lakóit az eurázsiai sztyeppei kultúrkörhöz köti.Egyébként sztem reálisabb - ha konkrétan nem is bizonyítható - h. bulgárok , avarok vagy magyarok telepedhettek le a völgyben . Na de persze ez is csak találgatás....
@blogen: "A tudománynak az ismeretterjesztés a feladata, nem a száz évvel ezelőtt már cáfolt hülyeségek újra és újra cáfolása, mert valakik mindig újra és újra előássák és úgy tesznek, mintha újdonság lenne."
@Fejes László (nyest.hu): "A tudomány feladata nem az, hogy a mendemondák mögötti igazságot keresse."
Mind a ketten hülyeséget írtok, vegyétek már észre! Tavaly jelent meg az MTA támogatásával Honti László akadémikus könyve, "Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről - Tények és vágyak" címmel. Terjedelme 282 oldal, amiből a szerző 182 oldalon keresztül ismerteti és cáfolja a nyelvrokonsággal kapcsolatos dilettáns nézeteket.
Idézet a borítószövegből: "Honti László mintegy fél évszázada szorgalmasan olvassa és cáfolja a (műkedvelő nyelvészkedők) értelmetlen vagdalkozásait és sokszor megmosolyogtató állításait is. Jelen könyv monografikus feldolgozása a témának. A szerző szinte hiánytalanul átnézte a és idézte a kérdés "szakirodalmát"...
A második, terjedelmesebb rész sorra veszi az "alternatív" nézeteket, és szigorú filológiai apparátussal, bőséges idézetekkel és példaanyaggal polemizál velük."
@Roland2: A tudománynak az ismeretterjesztés a feladata, nem a száz évvel ezelőtt már cáfolt hülyeségek újra és újra cáfolása, mert valakik mindig újra és újra előássák és úgy tesznek, mintha újdonság lenne. Ez a hunvölgyes dolog a tizenkilencedik századból származik és már a huszadik század első felében túltették magukat rajta a svájciak, mivel az égadta világon semmilyen írott forrást, vagy helyi kapcsolatot nem találtak hunokkal.
@blogen: "A gonosz MTA-nak pedig nem dolga, hogy urban-legendeknek járjon utána." Akkor feltehetjük a kérdést: feladata-e a tudománynak az ismeretterjesztés ? Szerintem mindenképpen. Része-e a tévhitek eloszlatása az ismeretterjesztésnek ? Miért ne lenne az ? Azt én értem, h. egy ilyen kutatás sok időt, pénzt és energiát igényelne, de akkor is csak nyernénk vele: ha a völgylakók eltérő, idegen sztyeppei származására semmilyen arra utaló nyomot nem találnánk, akkor magabiztosan cáfolhatjuk, megkérdőjelezhetjük az ehhez kapcsolódó - eddigi- feltevéseket. Ha pedig mégis találnának valamit, akkor az tudományos szenzáció lenne. Jobb megoldás lenne, minthogy se cáfoló, se megerősítő kommentárt nem tudnak fűzni hozzá.
A gonosz megnevezést nem én, hanem az áltudomány hívei használják az MTA-ra, mellesleg áltudományos urbanlegendeket már itt a nyesten is próbáltak cáfolni ( www.nyest.hu/hirek/a-rejtelyes-yarmouti-nyelvemlek , www.nyest.hu/hirek/hatezer-eves-a-magyar-irasbeliseg , stb. ) , de ott van a tenyleg.com is ami kifejezetten ilyenekkel foglalkozik vagy az urbanlegend.hu. Miért ne tanulmányozhatná az urbanlegendek valóságtartalmát, történetét a tudomány, miért ne reflektálhatna erre - hiszen szervesen beépültek a közbeszédbe ?
ui.: Azért 1 db, néhány embert ábrázoló kép alapján eléggé sarkalatos megjegyzéseket tettél, pl: honnan tudjuk, h. a képen mindenki a völgyből származik ? És ha a völgyből is származik, mióta élnek ott az ősei ? stb.
@Roland2: Hogyan néz ki egy "objektív szemléletű antropológus" például? Nagyobb vagy kisebb a millimétere a tolóméteren?
ui. Az alábbi képen szereplők arcának az arányait figyelembe véve és ebből a viszonylag kisszámú, de nagyszórású mintából következtetve a völgy lakói mind europidok:
www.anniviers.org/net/com/6252/Images/file/Sport%20-%20Culture/merit
Figyelembevéve dr. Henkey Gyula kutatásait miszerint egy olyan kevert népességben mint a Magyar 60 százalék körüli a mongoloid eredetű morfológiai jegyek előfordulása különös tekintettel a frontálisan lapult járomcsontra ami látványosan megváltoztatja az arc arányait és jellemző mongoloid örökség a leginkább europidnak kinéző europo-mongoloidoknál is, gyakorlatilag kizárható, hogy a völgy lakói ne teljesen európai eredetűek legyenek. Persze lehet, hogy csak fatális véletlen, hogy 2012-ben a kultúra és sport területén Anniviers völgyében csak europidok teljesítettek jól, de az ilyen véletlenek ritkák.
A gonosz MTA-nak pedig nem dolga, hogy urban-legendeknek járjon utána.
@Fejes László (nyest.hu): Ha mondjuk objektív szemléletű szakemberek vizsgálnák a völgy lakóinak embertani jegyeit - hogy valóban különböznek-e a környező népességtől, ill. külső jegyeik valóban utalhatnak-e (közép-)ázsiai kapcsolatra - és az állítólagosan rovásírásra hasonlító felirataikat, máris beljebb lennénk. Az állítólagosan magyar eredetű helységnevekről és a völgylakók nyelvjárásáról pedig nyelvészeti szempontból biztosan lehetne valamit mondani. Vagy esetleg helytörténeti kutatásokat végezni.Ha semmilyen magyar, de még egykori sztyeppei kultúrköri kapcsolatra utaló nyomót sem találni, az is több, mint a semmi, mert legalább utánajártunk.
Miért ne érné meg ezt kutatni ? Enélkül tényleg csak a pletykák és a mendemondák maradnak és a "gonosz MTA még foglalkozni sem hajlandó a kérdéssel" című megszokott szlogen.
@Roland2: A tudomány feladata nem az, hogy a mendemondák mögötti igazságot keresse. Ha vannak adatok, akkor ki lehet deríteni, hogy keletkezett a mendemonda. Ha nincsenek adatok, akkor nem érdemes arra fecsérelni az időt és a pénzt, hogy „kutatjuk” a nagy semmit.
Jó lenne, ha az MTA szakemberei közül valaki(k) azzal is foglalkozná(nak), h. az ún. Hunok völgyéről szóló régóta fel-felbukkanó feltételezéseket, találgatásokat próbálják tisztázni vagy kuatatni vagy esetleg cáfolni : www.origo.hu/nagyvilag/20131009-kalandozo-hunokat-konzervalt-a-megko
( Mert sztem az sem zárható ki, h. nemis hunok, hanem kalandozó magyarok { vagy talán avarok } leszármazottairól lehet szó )
Felesleges vitázni ezzel, mert itt nem tudománnyal vagy áltudománnyal megy a vita. Egy olyan eszmerendszerrel, amely már-már vallási elemeket kezd magára venni. Ha egyesek elhiszik, hogy létezik a "kódex", akkor az létezni is fog.