Hogyan válhat furcsává egy nyelv?
Bizonyára mindenki találkozott már a fentihez hasonló képpel: a mémtípus azt igyekszik tréfásan bizonyítani, hogy valamelyik nyelv mennyire furcsa. A bevett recept szerint ehhez elég megmutatni, hogy valamit egy sor nyelvben hasonlóképpen neveznek, ám van egy nyelv, ahol egészen más az elnevezés: az a nyelv tehát furcsa.
A fenti kép az amúgy sem túl komoly műfaj paródiája, és arra utal, hogy ilyesfajta „érvelések” könnyen megfordíthatóak. A fenti sorban a finnugor nyelvekből válogat ’kéz’ jelentésű szavakat (a képen finn, észt, magyar, vepsze, erza-mordvin, lív, izsór példa szerepel), és ezeket állítja sorba az azonos jelentésű angol szóval.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az ilyen mémek általában nem azon alapulnak, hogy az indoeurópai nyelvcsalád azonos eredetű szavait állítják szembe egy más nyelvcsaládba tartozó nyelvvel: ez már csak azért sem lenne könnyű, mert ezek hangalakilag általában olyan mértékben megváltoztak, hogy összefüggéseik nehezen ismerhetőek fel – arról nem is szólva, hogy jelentésük is megváltozhatott, és az azonos eredetű szavak ma már egészen más dolgokat is jelenthetnek. Sokkal inkább jellemző, hogy egy sor olyan nyelvet mutatnak be, melyben egy nemzetközi szó terjedt el, és szembeállítják egy olyan nyelvvel, amelyikben egy másik szót használnak. Például rá lehet mutatni, hogy a hasonló angol theatre, francia théâtre, német Teater, olasz teatro, lengyel teatr, orosz театр, sőt észt teater és finn teatteri mellett a a magyar színház azt mutatja, hogy a magyar mennyire furcsa nyelv. De a magyar helyett szerepelhetne a cseh vagy a szlovák (divadlo), a szlovén (gledališče), a horvát (kazalište) vagy a szerb is (pozorište). Ezt a módszert használva az is megeshet, hogy az angol bizonyul furcsa nyelvnek.