Hogyan befolyásolja a nyelv a tudatunkat?
Az, hogy egy nyelvben milyen nemű egy főnév, nagyban meghatározza, milyen kép él bennünk az adott tárgyról vagy fogalomról. Nyelvi relativizmusról szóló sorozatunkat Lera Boroditsky kutatópszichológus elméletével folytatjuk.
Franciaország legnagyobb viaduktjának elkészítésekor szembeszökő volt, hogy a francia és a német sajtó egészen eltérően írta le és méltatta a mérnöki teljesítményt. A franciák „hatalmasnak” látták az új „beton óriást”, a németek viszont „eleganciáját” és „kecsességét” dicsérték. Lera Boroditsky, a Stanford Egyetem pszichológia professzora szerint a két hozzáállás különbsége egyértelműen a nyelvek eltérésével magyarázható – számol be a Newsweek egyik írása, mintegy folytatásaként a nyelvi relativizmussal foglalkozó sorozatunknak.
(Forrás: wikimedia commons)
Boroditsky rámutat, hogy a német nyelvben a híd nőnemű, míg a francia és a spanyol nyelvekben hímnemű. A kutató úgy véli, ez a tény magát a hídról való gondolkodást is meghatározza. Az elmélet teszteléseként Boroditsky és társai ugyanarról a hídról mutattak képeket német és spanyol anyanyelvű egyéneknek, megkérve őket, írják azt le angol szavakkal. S lám, a különbség csakugyan előjött. A hidat nőneműként („die Brücke”) felfogó német anyanyelvűek olyan kifejezéseket használtak mint „gyönyörű”, „békés” és „törékeny”. Velük ellentétben a hídra hímneműként („il puente”) gondoló spanyol anyanyelvűek ugyanazt a hidat „erősnek”, „tornyosulónak” és „masszívnak” találták. A felmérés eredményét nehéz lenne félreértelmezni, de további példákat is bőven találni.
A kulcs neme pont fordítottja a hídnak a német és a spanyol nyelvekben: a német kulcs hímnemű, a spanyol kulcs pedig nőnemű. S ezzel együtt a német és spanyol anyanyelvűek leírása jellemzése is különbözött, amikor ugyanarról a kulcsról kérdezték őket. A németek „erős” és „fémes” kifejezésekkel illették a nekik mutatott ajtónyitó alkalmatosságot, a spanyolok pedig a „kimunkált” és „kicsi” jelzőkkel.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni. A „halál” és a „győzelem” művészeti ábrázolása is 85 százalékban attól függ, hogy a művész anyanyelvében ezek a fogalmak hím- vagy nőneműek-e.
S a különbségek sora még itt sem végződik. Ha egy nyelvnek van kifejezése egy adott fogalomra, akkor a nyelv anyanyelvi beszélői gyorsabban veszik észre a különbséget, mint azon nyelvek beszélői, akik nem tesznek kifejezésbeli különbséget. Az orosz nyelvben például két külön szó van a világoskékre és a sötétkékre (голубой, синий), így az orosz anyanyelvűek jobbak a két árnyalat megkülönböztetését tesztelő feladatokban.
A fenti példák jól illusztrálják, hogy nyelvünk milyen meglepő módokon hat ki tudatunkra, amit egzakt módszerekkel is jól ki lehet mutatni. Ezek egyben cáfolják azt az állítást is, hogy a gondolkodásunk független lenne az általunk beszélt nyelvektől, különösképpen anyanyelvünktől.
A cikk gondolatmenete teljesen egyértelmű és valóságos. Egyetlen hibája, hogy a nyelvtani nemet nem ismerő nyelvekről nincs benne szó. Az utóbbiaknál ugyanezeket, vagy hasonló példákat felvetve kiderülhet, hogy alapvetően hiányzik a fogalmak nemek szerinti csoportosítása az ilyen nyelvet beszélőknél.