Hogy hangozhatott az ókori görög zene?
Egy oxfordi zenetudós rekonstruálta, hogyan hangozhatott az ókori görögök zenéje.
Az ókori görögök zenéjének hangzására több ezer év távlatából is nagyon kíváncsiak vagyunk. 2013 őszén Armand D’Angour zenész, az Oxford Egyetem tanára újra élővé varázsolta az évezredes dallamokat. A BBC-nek azt is elmagyarázta, hogyan dolgozott.
Tegyük föl, hogy 2500 év múlva a ma ismert zenéből nem marad fönn más, csak néhány Beatles-dal szövege, Mozart és Verdi operáiból is kizárólag a szövegek. Képzeljük el, hogy ebben a helyzetben képesek lennénk rekonstruálni a hangszereket, és meg tudnánk szólaltatni a zenét! – Ez egészen fantasztikus lenne! Valami ilyesmi történt most az ókori görög zenével...
Mivel csak a szövegek maradtak fönn, hajlamosok vagyunk elfelejteni, hogy Homérosz eposzait, Szapphó szerelmes verseit, Szophoklész vagy Euripidész tragédiáit mind zenekísérettel adták elő. A i. e. 750 és 400 között keletkezett irodalmat énekelték, dallamot komponáltak hozzá, amit lírán, fűzfasípon vagy más hangszeren kísértek. Kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán rekonstruálni ezt a zenét.
(Forrás: Wikimedia Commons)
D’Angour válasza egyértelműen: igen. A zene legfontosabb eleme a ritmus. A ritmus pedig – a hosszú és a rövid szótagok váltakozása – fönnmaradt a szövegekben! A hangszereket pedig ismerjük különböző leírásokból, festményekről és régészeti maradványokból. Ezekből pedig következtethetünk a hangszínekre, és a hangmagasságra, amelyet elő lehetett velük állítani. És nemrégiben újra a figyelem középpontjába került néhány dokumentum, amelyekben egy i. e. 450 körül kifejlesztett notációs rendszerrel jegyezték le a dallamot a görög szöveg magánhangzói fölé.
Ezek a dokumentumok ugyan eddig is ismertek voltak a klasszikafilológusok előtt, azonban csak az elmúlt évtizedekben tanulmányozták őket a zene szempontjából. Nemrégiben derült ki, hogy ezek az i. e. 300 és i. sz. 300 között keletkezett lejegyzések viszonylag pontos képet adnak számunkra az ókori görög zenéről. D'Angour rekonstrukciója szerint így hangozhatott a görögök zenéje:
Ahhoz, hogy reális képet kapjon, D'Angournak nem volt elég ezeket a dokumentumokat áttanulmányoznia. Az ókori görög zene ritmus- és dallamvilága nagyon különbözött a miénktől. Éppen ezért félre kellett tennie a nyugati zene alapján kialakult előfeltevés-rendszerét, és a népzenéhez kellett fordulnia. Méghozzá ahhoz a népzenéhez, amely máig őrzi az ókori görög zene vonásait: ezt a Közel-Kelet népzenéjében találta meg. A szardíniai, illetve törökországi népzenei hagyomány tanulmányozása közelebb vitte a görög zene hangzásának rekonstruálásához.
A felvételen hallható dallam Szeikilosz sírvese, amely körülbelül i. e. 100 és i. sz. 100 között keletkezhetett. A nyolc húrral rendelkező hangszert David Creese, a newcastle-i egyetem munkatársa készítette, és ő is szólaltatja meg.
Forrás
@Sultanus Constantinus: @El Vaquero: Ha ez ie 100 és isz 100 között keletkezett, akkor már a római birodalmon belül. No meg a római kultúrára elég erősen hatottak a görögök.
De azért az is érthető, hogy egy sírvershez tartozó dallam nem túl táncolható...
A linkelt wikipedia oldalon van erről a dalról élvezhetőbb felvétel is...
@El Vaquero: azért még ami hamis, az hamis. :( Szerintem ez a hamiskás előadás nem az ógörög zenét jellemzi, hanem ezt az előadót. Ugyanezt a dallamot elő lehetett volna adni sokkal tisztábban is.
Az, hogy mit nevezünk A hangnak, és annak mi az abszolút hangmagassága, az lényegtelen. De az, hogy egy kvint az 2:3 arányú frekvencia-arány (egy nagyszekund meg 8:9, stb.), azt már az ókori görögök leírták... ezt azért illett volna betartani.
Mivel az ógörögök zeneelmélete fennmaradt, és abban az egyes hangközöket egy húr különböző felosztásaival szemléltetik, ebből tudjuk,h nem egzotikus (nyugati füllel "hamis") hangközeik voltak, hanem (az általuk "enharmonikusnak" nevezett tetrachord felosztás kivételével) lényegében azok, amik a későbbi egyházi hangnemek, és azokon keresztül a mai nyugati zene hangközei. (Csak egészen más volt a funkciójuk ezeknek a skáláknak.)
@El Vaquero: Viszont a rómaiak már ismerték a trombitát is. Persze valószínűleg annak sem még semmi köze a mai trombitához.
@El Vaquero: jó, persze mielőtt még valaki belekötne, tudom, hogy a flamenco csak sokkal későbbi arab-cigány hatásra születő műfaj (18-19. század), meg a modern nyugati zene kromatikus hangskálája csak 13. századi, de általánosan elterjedt csak még később lett. Az A=440Hz-re alapozás pedig csak 20. századi fejlemény. Így pedig ilyen ősi vagy keleti zenéket nem szabad mai nyugati füllel hallgatni, egész más skálákat és hangközöket használ, és az alaphangja is más.
@Sultanus Constantinus: a római az engem is érdekelne, biztos jó kis ősflamencót nyomtak :D
Ez az ógörög elég unalmas, keleties hangzású, hamis kaparászás, ez szerintem inkább valami altató volt. Nem hinném, hogy azért zenéltek volna, hogy halálra unják magukat.
Ez érdekes lehet (kár, hogy innen nem tudom meghallgatni). Én arra is kíváncsi lennék, hogy hangozhatott az ókori rómaiak zenéje. Esetleg erre nem tud valaki linket?