Lumos!

Harry Potter titkai

Tudta Ön, hogy Harry Potter történetét kezdetben senki sem akarta kiadni? És azt, hogy mit jelent Voldemort neve? Na, de azt biztos tudja, hogy miért nem Neville lett Bellatrix Lestrange gyilkosa! Nem? Akkor segítünk.

nyest.hu | 2013. augusztus 31.

J. K. Rowling a Harry Potter-sorozat óta két regényt is írt. Nem volt könnyű dolga, hiszen a szemüveges varázsló hétrészes történetével akkorát szakított, hogy mindenki azt találgatta: vajon lehet-e ennél jobbat írni? A Potter-könyvekből több mint 450 milllió példányt adtak el. A könyvekről aztán könyveket is írtak, mert a történetben annyi a párhuzam, rejtett utalás vagy jelentés és első olvasásra talán észrevehetetlen összefüggés van, amennyit el sem hinnénk. Persze maga a szerző is szeret szivárogtatni. Szóval Harry Potter titkai következnek haladóknak!

Forrás: 24.media.tumblr.com

Rejtett jelentések

A figyelmes olvasók rengeteg rejtett jelentést és párhuzamot fedezhetnek fel a Harry Potter-könyvekben. Vegyük például az aranyvérűség megszállottjait, a könyvek főgonoszához, Voldemorthoz véglegekig hűséges Malfoy famíliát. A Malfoy név a francia mal foi kifejezésből jön, amelyet rossz hűségnek fordíthatunk. Voldemort neve franciául (vol de mort) azt jelenti: a halál megrablója. Elég arra gondolni, hogy a Sötét Nagyúr Horcruxokba rejtette lelkének darabjait, hogy kicselezze a halált és halhatatlanná váljon.

Bellatrix Lestrange halála

A boszorkányt, aki Harry keresztapjának, Sirius Blacknek a haláláért és Neville Longbottom szüleinek katatóniájáért is felelős, a végső csatában Ron édesanyja, a kedves és gondoskodó Molly Weasley öli meg. A szerző elárulta, hogy habár látszólag Neville lett volna az első számú jelölt erre a feladatra, ő mégis végig úgy gondolta, hogy Mollynak kell megtennie. Ennek két fő oka van: a végső csata a heves anyai szeretet és Bellatrix Voldemort iránt érzett fanatikus ragaszkodásának szembenállását jelképezi. Emellett Rowling azt is szerette volna megmutatni, hogy habár Molly egy kedves háztartásbeli asszony, a főzésen kívül máshoz is remekül ért.

A színek szimbolikája

Természetesen a színeknek is van jelentőségük a történetben. A két leggyakrabban előforduló szín a vörös és a zöld. A vörös a jóság színe, míg a zöld a rosszindulaté. Vegyük például azt a részt, amikor Harry és Voldemort pálcái összecsapnak. A két varázspálca vörös és zöld fényéből arany fénysugár keletkezik.

A Roxfort varázslóiskolában négy házba osztják be a tanulókat. A négy házból kettő örökké ellenségeskedik, ezek a Griffendél és a Mardekár. A Griffendél színe vörös és arany, a Mardekáré zöld és ezüst. A jóságot jelképezi még Griffendél Godrik vörös palástja, a karmazsinvörös Roxfort Express, Harry vörös tintája és a vöröshajú Weasley-család. Harry első emléke, az, amelyben Voldemort megöli az édesanyját, nem meglepően, szintén zöld.

Griffendél és Mardekár
(Forrás: fc07.devianart.net)

Arthur Weasley

Az eredeti tervek szerint Ron édesapja az ötödik részben (Harry Potter és a Főnix Rendje) belehalt volna Nagini harapásaiba. Később a szerző elvetette ezt az ötletet, mégpedig Ron miatt. Az ő gyerekes karaktere ugyanis fontos humorforrás a történetben. Egy édesapját gyászoló Ron elvesztette volna a humorérzékét. Arthur Weasley tehát nem halt bele a sérüléseibe, Ron mégis felnőtt és valamelyest megkomolyodott az eset után.

Így kezdődött...

Harry Potter ötlete egy négyórás vonatút alatt jutott Rowling eszébe. Mivel nem volt nála papír és ceruza, nem tudott jegyzetelni, viszont egész úton fejben ötletelt. Mire megérkezett Londonba, a történet alapjai már összeálltak a fejében. Az első könyv, a Harry Potter és a bölcsek köve elkészülte után a szerző nekiállt kiadót keresni. Arra hivatkozva, hogy a könyv túl hosszú gyerekkönyvnek (320 oldalas volt), több kiadó is elutasította. Rowling ezután ügynököt keresett, és Christopher Little-re esett a választása. Little azonban úgy gondolta, hogy gyerekkönyvekkel nem nagyon lehet pénzt csinálni, így a kéziratot kidobatta az asszisztensével. Ez az asszisztens azonban felfigyelt Rowling illusztrációira, és meggyőzte a főnököt, hogy adjanak neki egy esélyt. A Bloomsbury Publishingnál végül valakinek eszébe jutott valami különös: a könyvet megmutatták egy igazi, élő gyereknek, akinek annyira tetszett, hogy végül is kiadták. A folytatást meg már ismerjük.