Gyógyító pedagógia, sérülésspecifikus ellátás
Egy budapesti iskola, ahol valóban megvalósul a pedagógiai integráció: együtt tanulnak, egyénre szabott speciális ellátást és fejlesztést kapnak a különböző sérülésekkel élő diákok.
„Én is a 0-ra megyek, leviszem a nénit” – közli készségesen egy kisfiú, miközben két mankójára támaszkodva átvesz az intézet igazgatójától, és a földszintre kalauzol. Az országos beiskolázású, Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthonban vagyunk. A földszintre érve körülvesz a zsibongónak nevezett nagy, közös tér semmihez nem hasonlítható hangulata, ahol kerekes székes, botos, mankós gyerekek kavalkádja cseveg, kacag, mivel éppen szünet van. Locsmándi Alajos igazgató régi motoros a szakmában, de ebbe az egyedülálló, országszerte és határon túl is ismert budapesti intézménybe nem régen került, miután az előző igazgató – Nádas Pál – nyugdíjba ment 25 sikeres év után.
„Néhány hónapja vettem át itt a vezetést, de természetesen nem volt ismeretlen számomra ez a terület, hiszen korábban is sajátos nevelésű igényű gyerekekkel foglalkoztam” – idézi fel az igazgató.
Hogy mitől más, és miért egyedülálló ez az intézet?
Szavai szerint olyan hármas egységet valósítanak meg az itt dolgozó munkatársak, amilyent más, hasonló intézményben nem találni, bár az országban több helyen is foglalkoznak mozgáskorlátozott gyermekekkel. A nevelés-oktatás, az egészségügyi gondozás-ellátás és az egész napos mozgásfejlesztés hármas funkciója különleges csapatot és felkészültséget igényel, a pedagógiai, és egészségügyi szakma speciális szakembereit tömöríti. Jelenleg 180 gyerekük van 5-21 év között, különböző veleszületett és szerzett sérülésekkel, fejlődési rendellenességekkel. A velük kapcsolatos feladatokat 85 pedagógus látja el – ebből 9 utazó gyógypedagógus –, illetve 80 segítő, pedagógiai és gyógypedagógia asszisztens.
Mivel az itt gondozott gyermekek sérülései különböző természetűek és súlyosságúak, sérülésspecifikus ellátást igényelnek, szinte személyre szólóan. Az itt dolgozók az ortopéd orvostól, gyermekorvostól kezdve a szemészen, bőrgyógyászon és gyermekneurológuson át a fogorvos szakemberekig csapatban látják el ezt a munkát, amelyhez pszichológus együttműködésére is szükség van.
Minden adottság és lehetőség megvan
Locsmándi Alajos elárulja, hogy az itt lévő gyerekek napirendje meglehetősen szoros, hiszen mind az általános, mind a szakközépiskolában a többségi iskolák tananyagát tanulják, de emellett alapvető az egész napos mozgásfejlesztésük, amelytől adott esetben állapotuk javulását várják.
A 15000 négyzetméteres épületkomplexumban minden adottság és lehetőség megvan mind a pedagógiai elméleti és gyakorlati munkára, mind pedig a mozgásfejlesztésre. Több speciális eszközökkel felszerelt tornaterem és tanuszoda áll rendelkezésre, a környezet uniós színvonalon kialakított, akadálymentes, ami nemcsak olyan rámpákat jelent, amelyeken kerekes székkel lehet közlekedni, hanem a liftek, asztalok, székek, szinte minden berendezés személyhez igazított. A fővárosi, bejáró gyerekeken kívül vidékiek is vannak itt, ők a családmodellt nyújtó apartmanrendszerben működő diákotthonban élnek, 24 órás felügyelettel, részben önellátókként.
A szakközépiskolában a gyakorlati, üzleti élet teendőire oktatják a gyerekeket, adminisztráció, vállalkozói ismeretek, vásárlás, pénzzel történő bánásmód, anyanyelvi, idegen nyelvi és digitális kommunikáció mind-mind szerepel a tananyagban.
„Az egyik legfőbb cél, hogy önállóságot tanuljanak, ne azt szokják meg, hogy itt kiszolgálják őket, és mindent megkapnak, hanem önellátásra rendezkedjenek be, hiszen ha egyszer innen kikerülnek – gyakran 20-21 éves korban – könnyebb lesz beilleszkedniük a többségi világba. Már itt időzésük alatt igyekszünk nyitni a külvilág felé, saját buszunkkal visszük őket különféle rendezvényekre, kirándulásokra. Külföldi kapcsolataink is vannak, hasonló intézményekkel, sport és kulturális eseményeken is rendszeresen részt veszünk versenyzőként is” – magyarázza az igazgató.
Elmondása szerint nagy hangsúlyt helyeznek az integráció megvalósítására, és nemcsak azért, mert azt kordivat és támogatott pedagógiai szemlélet diktálja, hanem mert valóban úgy gondolják, hogy sok gyerek alkalmas a többségi iskolákba történő beilleszkedésre, amennyiben a fogadó intézmények is alkalmasak az igazi befogadásra és elfogadásra.
Sok minden vár még megvalósításra
Az intézmény utazó gyógypedagógusai részt vállalnak a befogadás előkészítésében az integrációra nyitott iskolákban, és további segítséget nyújtanak az együttnevelésben részt vevő mozgáskorlátozott gyerekeknek, fiataloknak. Már eddig is jó néhány sikeres beiskolázásra került sor. A többségi pedagógus és utazó gyógypedagógus együttműködése elengedhetetlen az integráció sikeres megvalósításában.
„December 15-én nyílt napot rendezünk – jegyzi meg Locsmándi Alajos. –A Tárva Vár 2012 elnevezésű rendezvény során szakmai előadásokkal, az intézmény bemutatásával, a tanulók által tartott foglalkozásokkal, filmvetítésekkel, saját élményű gyakorlatokkal és egyéb színes programokkal szeretnénk megmutatni magunkat szülőknek, partnerintézményeknek, a szakma képviselőinek és minden érdeklődőnek, hogy minél többen betekintést nyerjenek ebbe a többfunkciós intézménybe, barátkozzanak velünk. Van egy másik célja is ennek a napnak: az, hogy megteremtse az intézményhez kapcsolódó önkéntességi mozgalom alapjait, tudatosabbá, szervezettebbé és átgondoltabbá tegye az önkéntes munka kínálta lehetőséget, és tudatosítsa annak szerepét. A középiskolai oktatáshoz, illetve az érettségihez kapcsolódó önkéntes programnak akkor lehetünk helyszíne, ha erre mi magunk is felkészülünk, és felkészítjük a velünk együttműködők körét is.”
A Mexikói úti intézmény több mint egy évszázados, jövőre lesz pontosan 110 esztendős. Ennyi idő sok mindenre elég, és sok minden vár még megvalósításra. Ebben az elismert, többszörösen kitüntetett intézményben nemcsak a sérült gyerekek testét erősítik, hanem lelkük épségét is gyógyítják, ápolják, gondozzák, önbizalmat adnak, sikerélményeket, kudarctűrő képességet, önállóságot fejlesztenek, élni és integrálódni tanítják őket, esélyt adva nekik a jövőre.
Sok akadályt sikerült elhárítani az évek során, nemcsak látványosan, a biztonságos közlekedés érdekében, hanem azért is, hogy a többségi társadalomban ne a sajnálat, félelem, szánalom, idegenkedés, sokkal inkább a megértés, a valódi elfogadás, a segítés vezérelje az embereket, és egy egészségesebb, elfogadóbb és nyitott társadalom valósuljon meg.