Gombócos és csavart fagyizó
Tatáról került elő ez a csodálatos felvétel. A gombócos és csavart fagyizó természetesen könnyen félreérthető lenne, de mindenki számára világos, hogy nem a fagyizó, hanem az ott kapható fagyi lehet gombócos és csavart. Az eset kísértetiesen emlékeztet a kézműves sörözőére, még a képző(k) is ugyanaz(ok): nem beszélhetünk tehát egyszerűen helyesírási hibáról.
Emlékeztet az eset még a generatív nyelvész esetére is. A klasszikus példa arról szól, hogy természetesen nem a nyelvész az, aki generatív, hanem arról van szó, hogy a nyelvész a generatív nyelvészettel foglalkozik. Ebben az esetben a nyelvhasználó analógiásan gondolkodik. Ha a nyelvészettel foglalkozó nyelvész, akkor a generatív nyelvészettel foglalkozó generatív nyelvész. Mivel itt valójában egy képző törléséről van szó, a magyarban ezt általában szóelvonásnak vagy tőelvonásnak szokás nevezni, bár erre az esetre egyik sem illik igazán, hiszen nem szót vagy tövet, hanem egy egész szószerkezetet vonunk el. Az angolban az ilyen jelenséget backformationnek hívják, amit talán visszaképzésnek vagy fordított képzésnek fordíthatnánk.
A fenti esetekben is hasonló analógiás szerkezetalkotásról van szó: ha fagyit fagyizóban eszünk, akkor gombócos fagyit gombócos fagyizóban stb. Ez a szerkezetalkotási mód annyira kézenfekvőnek tűnik, hogy szinte azon csodálkozhatunk, hogy nem találkozunk vele gyakrabban. Persze érthető, hogy miért nem: azért, mert félreérthető szerkezeteket hoz létre. Vannak esetek, amikor azonban a szerkezetben található jelző annyira nem illik a jelzett szóhoz, hogy eszünkbe sem jut a szokott módon értelmezni a szerkezetet, így nem tartjuk furcsának, de legalábbis könnyen elfogadjuk az adott jelentésében. A csavart fagyizón bizonyára sokan megütköztek, ellenben a kézműves söröző furcsasága alighanem keveseknek tűnt fel.