Gimli Kanadában
2013-2014 telén Kanadával kapcsolatban a szokásos sporthírek, Alice Munro irodalmi Nobel-díja és a torontói polgármester mellett számos sajtótermékben olvashattunk a sajátos és meglehetősen kemény klimatikus viszonyokról is, melyek az ország középső és keleti részét jellemzik. Ha azonban az ember szembeszáll hóval, jéggel és faggyal, meglepő dolgokat fedezhet fel a végtelenül színes országban. Kedvcsináló (a téli) Kanadához.
Bizonyára sokan emlékeznek az annak idején nagy sikert aratott Miért éppen Alaszka? (Northern Exposure) című sorozatra, melyben egy New York-i orvos egy eldugott alaszkai kis településre kerül – s próbálja viccesen túlélni a klimatikus és emberi körülményeket. A Kanadából érkező híreket hallgatva, az emberben felmerülhet az a kérdés is: Miért éppen Kanada?
A kanadai Manitoba tartomány székhelyén, az észak-amerikai kontinens belsejében található Winnipegben az elmúlt 80 év leghidegebb telét élte/éli át a helyi lakosság: a magyar sajtóban is napvilágot látott hírek szerint -37,9 fokot (szélfúvással – windchill – a meteorológusok szerint akár -48 °C-t is) érezhetett a bőrén az, aki ekkor kimerészkedett. Érdekesség, hogy ennél még a Marson is melegebbet mért a Curiosity, illetve ekkor az Északi-sarkon is 10 fokkal melegebb volt. Ha valaki azonban kellő elszántságot érez magában, hogy fittyet hányjon az elemekre, számos kulturális, irodalmi és nyelvi érdekességre lel e tájon.
Új-Izland
Glóin fia Gimli, egy előkelő törp nemzetség tagja, J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című művének egyik szereplője, a Gyűrű Szövetségének egyik oszlopos tagja.A Winnipeg-tó partján található Gimli nevű település, mely alig 90 km-re északra van Manitoba székhelyétől, Winnipegtől, méltán kelti fel A gyűrűk ura című regényen nevelkedett olvasó figyelmét. Főleg akkor, amikor a tó partján hatalmas – a filmből is ismert Gimli figurájához hasonló, ám öt méter magas – szoborra bukkan. A szobrot, melyet a Gimli Kereskedelmi Kamara emeltetett, s mely az amerikai kontinenst Kolumbusz előtt felfedező vikingeknek állít emléket, Kanada 1867-es domíniummá szervezésének centenáriumán leplezte le az akkori izlandi elnök, Ásgeir Ásgeirsson.
Az utazó csodálkozása csak nő, amikor megtudja, hogy Izlandon kívül Kanadában él a legnagyobb izlandi közösség: a 2011-es cenzus szerint mintegy 94 ezer fő. Ennek jó része (30 ezer) Manitobában él, s ennek jó része az alig 5000 fős Gimliben. De hogy kerülnek izlandiak Kanadába és miért pont Gimlibe?
(Forrás: Wikimedia Commons / Magickallwiz / CC BY-SA 3 0)
Halldór Laxness, a Nobel-díjas izlandi író a Kanadába irányuló izlandi emigrációt megelőző, a 19. század közepén az amerikai Utah területén maguknak új hazát kereső izlandi emigránsoknak állít emléket Paradísarheimt című művében.
Izland a 18-19. században nem feltétlenül kínált ideális feltételeket az élethez; a kivándorlás az újkor ezen szakaszában egyre nagyobb méreteket öltött. Brazília és az Egyesült Államok is célpontként szerepeltek az izlandi emigránsok számára. Az Askja nevű vulkán 1875-ös kitörése pedig – izlandi méretekhez képest – tömeges kivándorlási hullámot indított el.
Az kanadai kormányzat segítségével végül a vulkánkitörés elől menekülő izlandi bevándorlók az akkori Manitobától – melynek határai még nem ott húzódtak, ahol ma – északra, a Winnipeg-tó partján talál új otthonra. A területet Új-Izlandnak nevezik, központjává pedig Gimli válik.
(Forrás: mhs.mb.ca)
Miért éppen Gimli?
A Winnipeg-tó partján levő Új-Izlandban letelepített bevándorlók talán nem véletlenül adták a frissiben alapított Gimlinek azt a nevet, melyet a település ma is visel. A skandináv mitológiában az istenek világának pusztulását (ragnarök) követően Baldr és Hödr, az ártatlan istenek visszatérnek, és új világot építenek: ennek a fényes és új otthonnak a neve Gimlé (más alakban Gimli), melyről az Eddában azt olvashatjuk: „Ez lesz lakhelye/hív harcosoknak,/derekas mind, míg él,/dicső öröm övezze”.
Az izlandi telepeseknek első új-izlandi telükön nem volt túl sok szerencséjük az ottani időjárással. Annak ellenére, hogy éves szinten Gimliben 318 (!) a napsütéses napok száma, az 1875-76-os extrém hideg tél nem kevés áldozatot kívánt az újonnan érkezettektől. A település és az itt élő izlandiak, valamint leszármazottaik azonban alkalmazkodtak ahhoz, amit a lehetőségek kínáltak.
(Forrás: Horváth Krisztián)
Minden nehézség ellenére a Winnipeg-tó partján az izlandi népesség máig őrzi hagyományait és nyelvét, ápolja a kapcsolatokat az anyaországgal. Ezért is látható Gimliben több helyen a vidáman és büszkén lobogó izlandi zászló. A terület vonzereje ma is olyan nagy, hogy a 2008-as izlandi gazdasági válság következtében – ha nem is nagy számban, de – újabb bevándorlók érkeztek Izlandról. Mindezek után az sem meglepő, hogy a winnipegi University of Manitoba keretei között Icelandic Language and Literature tanszék is működik.
A folytatásból az is kiderül, hogy a környék más meglepetésekkel is szolgál...