Fizikus bizonyítja be a választási csalást
Lapunkban sokat foglalkoztunk már manipulációval, annak írott és íratlan formáival. De lehet-e tudományos módszerekkel, objektívan bizonyítani a manipuláció tényét? Szergej Spilkin orosz fizikus tisztán statisztikai módszerekkel is tudja igazolni, hogy manipulálták az utóbbi idők összes oroszországi választását.
Szergej Spilkin fizikus, aki egyébként független választási megfigyelő, a következőképpen megfigyelést tette. Ha összegyűjtjük, hogy egy választáson a különböző szavazókörökben a választásra jogosultak hány százaléka jelent meg, és grafikonon ábrázoljuk, hogy az adott százalékban hány szavazókörben jelentek meg a választók, akkor szimmetrikus hullámokat kapunk:
A fenti ábra a 2007-es lengyel (szürke), a 2009-es mexikói (narancssárga), a 2009-es bolgár (zöld) és 2010-es svéd (lila) választások szavazási hajlandóságát mutatja. A vízszintes tengelyen a részvételi arányokat láthatjuk, a függőleges tengelyen pedig azt, hogy hány szavazókörben rögzítették az adott százaléknyi részvételt.
A fenti ábrából kitűnik, hogy a négy választáson nagyon különböző volt a szavazási hajlandóság: Mexikóban a legtöbb szavazókörben a jogosultaknak csupán 34%-a adta le szavazatát, míg Svédországban 83%. Abban mind a négy választás megegyezik, hogy a leggyakoribb esettől eltérő százalékarányok nagyjából egyenletesen oszlanak meg – azaz a diagram formája nagyon hasonló mind a négy ország esetében.
Szép, kerek számok
Ha azonban a szavazásokat manipulálják, azt általában úgy teszik, hogy egyes szavazókörökben a tipikusnál jóval több szavazatot adnak le. Ennek következtében jóval több lesz az olyan szavazókör, ahol a tipikusnál nagyobbnak mutatkozik a szavazási hajlandóság, ráadásul az átlagtól jelentősen eltérő értékekre is sok példa van. A legutóbbi oroszországi választásokon mindig ez volt a helyzet: az alábbi ábrán a szürke a 2003-as, a barna a 2007-es parlamenti választások, a világoskék a 2004-es, a sötétkék a 2008-as elnökválasztások szavazási hajlandóságát mutatja.
Látható, hogy a tipikus részvételi arány mind a négy választáson 50%-65% volt, de a legtöbb körzetben mégis 100% volt a szavazók aránya. Hasonló nagyobb kiugrásra csak a bulgáriai választásokon volt példa, de ennek mértéke ott is jóval kisebb volt. Ráadásul a középérték és a 100% között álló szavazókörzetek száma a nagyobb százalérkértékek felé haladva 2003-ban még csökkent, 2008-ban viszont már nőtt. Még feltünőbb, hogy ebben a tartományban is kiugróak a „szép, kerek” számok, mint a 60%, 65%, 70%, 75%, 80%, 85%, 90%, 95%. Még ha a többi eltérés valahogyan magyarázható is lenne, ezek egyértelműen csalásra utalnak.
A fölényes győzelem lélektana
Alberto Simpser, a Chicagói Egyetem politológiaprofesszora elmondta, hogy a választási csalásoknak nem egyszerűen a győzelem megszerzése a célja. Könnyen előfordulhat, hogy a biztos győztes is csaláshoz fordul annak érdekében, hogy ne csupán győzelmet arasson, de győzelme elsöprő erejű is legyen. 2004-ben is nyilvánvaló volt, hogy Putyin fogja megnyerni a választásokat – ebben az évben mégis rengeteg, egyes számítások szerint akár tízmillió szavazatot is hamisítottak. Végeredményképpen Putyin 49 millió szavazatot kapott, míg elenfelei összesen kilencmilliót. De hasonló volt a helyzet a kilencvenes évek elején Mexikóban, vagy jelenleg Jemenben és több afrikai államban.
A fölényes győzelem azért is fontos, mert ez elősegíti a győzelem megismétlését a következő választásokon. A fölényes győzelem ugyanis azt sugallja, hogy a győztes ellen szavazni felesleges, és ez apátiába és passzivitásba taszíthatja más jelöltek híveit. Számítások igazolják, hogy azok, akik nem hisznek a választások tisztaságában, alacsonyabb részvételi hajlandóságot mutatnak. És ez nem pusztán a választókat érinti, hanem azokat a vagyonosabb embereket is, akik egy-egy politikus kampányát finanszíroznák, továbbá a hivatlanokokat, sőt, magukat a politikusokat is, akik szívesebben politizálnak egy-egy erősebb pártban, mint egy esélytelenben.
Újabb dilemmák
Az alábbi ábra Spilkin szerint szintén a csalásokat bizonyítja. Az ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2008-as elnökválasztás részvételi hajlandóságát mutatja. Szürkéskékkel a moszkvai, világoskékkel a szentpétervári, lilával a szaratovi területi, rózsaszínnel pedig a tatarsztani részvételi arányt láthatjuk.
Mint az ábrán látható, 2007-ben Moszkvában (szürkéskék) és Szentpétervárott (világoskék) a részvételi görbék olyanok, mint a demokratikus államokban megszokottak. Ezekben a városokban az Egységes Oroszország párt kb. 54%-ot, illetve 50%-ot ért el. A szaratovi területen (lila) azonban különbözik az eloszlás az eddig látottaktól: nincs kiemelkedő átlagérték, de nem különösebben nagy a 100%-os szavazókörök aránya sem. Itt az Egységes Oroszország kb. 65%-os eredményt ért el. Tatarsztanban (rózsaszín) azonban a 100%-os, illetve az ehhez közel álló körzetek aránya igen magas: az Egységes Oroszország 81%-ot ért el.
2008-ban már a moszkvai és szentpétervári görbe is kilapult, és emellett 15-20 százalékponttal növekedett az Egységes Oroszországot támogatók aránya. A szaratovi körzetben nem jelentős a változás, de míg korábban a görbe a 60%-nál magasabb részvételi aránytól kezdve enyhén lejtett, 2008-ban enyhén emelkedik: és az Egységes Oroszország eredménye több mint 10 százalékponttal nő. Tatarsztanban is minimális a változás, de 70% környékén megjelenik egy kisebb, de mégis a demokratikus államoknál találhatóhoz hasonló kis hegy: az Egységes Oroszország eredménye pedig két százalékponttal alacsonyabb.
Ha összevetjük a választói aktivitást a szavazatok számával, akkor is azt találjuk, hogy minél több a résztvevő, annál többen szavaznak az Egységes Oroszországra. Az alábbi ábrán a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk. A vízszintes tengely mutatja a választói aktivitást, a függőleges azt, hogy az egyes pártok hány szavazatot kaptak. Számunkra a lila és a szürke pontok érdekesek: az előbbiek az Egységes Oroszország, az utóbbiak az összes többi párt egyesített eredményét mutatják. Jól látszik, hogy minél többen szavaztak egy körzetben, annál fölényesebb az Egységes Oroszország győzelme.
Érdekes képet kapunk akkor is, ha a választói aktivitást aszerint vizsgáljuk, hogy az egyes pártok szavazóinak aktivitása hogyan oszlik meg. Alább ismét a 2007-es parlamenti, illetve a 2009-es moszkvai önkormányzati választások eredményeit láthatjuk, de most aszerint lebontva, hogy az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása (lila), illetve a többi párt szavazóinak aktivitás (világoskék) miként oszlik meg. (A narancssárga az összesített választói aktivitást mutatja.) Meglepő módon azt találjuk, hogy a többi párt szavazóinak aktivitása „egészséges képet” mutat, az Egységes Oroszország szavazóinak aktivitása viszont torz.
2009-ben Szergej Mitrohin, a Jabloko párt vezetője egész családjával a saját pártjára szavazott – másnap aztán meglepetten látta a hivatalos eredményekben, hogy az adott szavazókörben pártja egyetlen szavazatot sem kapott. Mitrohin a bírósághoz fordult, a szavazatokat újraszámlálták, és „előkerült” 16 szavazat. A bíróság szerint egyszerű hiba történt, felelősségre senkit nem vontak.
Az ellenzéki pártok görbéin egyedül az a furcsa, hogy 2007-ben a görbének a 0% közelében „válla” van: azaz jelentős azon szavazókörök száma, ahol egyáltalán nem, vagy alig szavaztak ellenzéki jelöltekre. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy ezeken a helyeken az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatokat megsemmisítették.
Hogyan védekezzünk?
Dmitrij Oreskin, az Orosz Tudományos Akadémia földrajzi intézetének munkatársa arra figyelmeztet, hogy a választások bojkottja is elősegítheti a csalást. A bizottságok általában több szavazólapot kapnak, mint ahány szavazó várhatóan érkezik, így ha elmegyünk szavazni, de a szavazólapot magunkkal visszük vagy megsemmisítjük, magunk teremtünk lehetőséget arra, hogy a szavazatunkat „pótolják”. De ha valamilyen gyalázkodó feliratot hagyunk a szavazólapon, és az egyik betű beleesik valamelyik körbe, a szavazóbizottság akkor is dönthet úgy, hogy mi éppen arra az adott pártra vagy jelöltre szavaztunk, akinek a neve mellett a kör áll. Éppen ezért a legjobb, ha legalább két jelöltet is egyértelműen bejelölünk, ilyenkor ugyanis a szavazatot mindenképpen érvénytelennek kell minősíteni. A módszer hátránya, hogy az érvénytelen szavazatokat „felosztják” a 7%-ot elért pártok között, így érvénytelen szavazatunkkal is a számunkra ellenszenves pártokat támogatjuk.
Ennél jobb startégia az, hogy egyszerűen nem a „nagy” pártra szavazunk, hanem bármelyik másikra. Érdemes kifejezetten kis pártra szavaznunk, amelyiknek a parlamentbe jutása is kétséges: ha őket hozzásegítjük a bejutáshoz, színesedik a politikai skála, és a nagyoknak kevesebb hely jut. Ennek is megvan azonban az a kockázata, hogy a kis párt nem jut be, így szavazatunkat „elosztják” a nagyok között.
Ugyanakkor vannak körzetek, ahol egyáltalán nem érdemes szavazni, mert a szavazatokat úgyis addig „számlálják újra”, míg „kedvező eredmény”-t nem kapnak. Ismertek ilyen esetek Dagesztánból, de az orosz falvakban is hasonló a helyzet: a járási vezetők „felelnek a megfelelő eredményekért”, és nincs jelen a sajtó, a megfigyelők, de nincs még internet sem. A városokban azonban mindenképp érdemes szavazni: ez azért is szükséges, hogy a vidéki csalásokat egyensúlyozzák.
Érdemes a szavazókört nem sokkal a zárás előtt felkeresni. Ha valaki régen nem szavazott, akkor feltételezhető, hogy ekkorra már szerepel az aláírása a neve mellett: ebben az esetben már lehet botrányt csapni, az esetet jegyzőkönyvbe vetetni (és persze fontos, hogy a szavazó elengedje a füle mellett a hivatalnokok magyarázatait). Érdemes azt is feliratni, hogy hány név szerepel a jegyzőkönyv oldalán, és ezek közül hány mellett van aláírás. Ez óvatossá teszi a csalókat, és csökken a manipuláció lehetősége. Másnap külön érdemes ellenőrizni, milyen eredmények születtek a szavazókörben. Ha a részvételi arányok jelentősen eltérnek a jegyzőkönyv alapján becsülttől, az a csalás nyilvánvaló jele.
A választási csalás felfedezésekor felesleges a hivatalos szervekhez fordulni, hiszen a csalást is ők követték el. Ehelyett független szervezeteknek, megfigyelőknek érdemes jelentemni a gyanús jeleket. Ők a hasonló információkat rendszerezik, és a nemzetközi fórumokhoz fordulnak.
A szkenner csodája
Moszkvában egyes szavazókörökben beszkennelik a szavazólapokat, így kevesebb lehetőség nyílik a csalásra. Az alábbi ábrán a 2007-es parlamenti, a 2008-es elnök- és a 2009-es önkormányzati választások részvételi arányait látjuk. A sötétzöld vonal azon körzetek részvételi arányait mutatja, ahol van szkennelés, a narancssárga azokét, ahol nincs. Jól látható, hogy az előbbiek képe jóval közelebb áll a tisztességes választásokon várhatóakéhoz, mint az utóbbiaké.
Forrás
viktor Putyinovics Chavez már tanulmányozza az orosz módszereket. Neki is szüksége lesz ezekre a következő választáson, ha egyáltalán lesz még választás Magyarországon.
Na, féltem ennek a fizikusnak az épségét.