Ezt mi sem likoljuk!
Sokszor mondtuk már, hogy mások helyesírási hibáin nem érdemes bosszankodni. Anna nevű olvasónk bizonyára igyekszik megfogadni tanácsunkat, levelében belső küzdelmeiről is beszámol, ráadásul :
Mostanában sűrűn olvasom kommentekben ezt a szót: likoló. Nem like-oló és nem lájkoló, hanem likoló. Egyszerre kell nevetnem és ráz a hideg, egyszerre érzem humorosnak és borzasztónak. Nem tudom eldönteni, hogy frappáns vagy elmebeteg dolognak tartsam-e. De ez még magánügy is akár. Ami érdekel, aki ezt leírja, hogy ejti ki magában? Likolónak???Akkor ez egy új szó?
Mi úgy gondoljuk, a dolog se nem frappáns, se nem elmebeteg, nem humoros, de nem is borzasztó. Az történelmi véletlenszerűségnek tekinthető, hogy a „néma betűre” végződő idegen szótöveket a magyar helyesírás szerint úgy kell toldalékolni, hogy kötőjelet teszünk a toldalék elé. Éppúgy alakulhatott volna úgy, hogy a kötőjel elmaradhat (likeoló), vagy hogy az amúgy sem ejtett betűt elhagyjuk (likoló). Ezek a formák ma azért tűnnek furcsának, mert nem ezek a szabályosak, így ritkábban találkozunk velük: ugyanakkor mindegyiknek megvan a maga „logikája”, bármelyik forma mellett lehetne érvelni. Persze szokatlan mivolta miatt, és mert szabályszegésével nem könnyíti, inkább nehezíti az olvasást, nekünk sem tetszik. Ha azonban valamiért mégis általánossá válik, hozzá fogunk szokni, és bizonyára ellenszenvünk is csökkenni fog (különösen, ha nem tápláljuk tudatosan magunkban).
Ami azonban Anna kérdését illeti, arra nem könnyű válaszolni. Amit biztosan elmondhatunk, az az, hogy az írás nem része a nyelvnek, így ha a szót [lájkoló]-nak ejtjük, de különbözőképpen írjuk, attól még az ugyanaz a szó marad. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha a likoló íráskép hatására – kezdetben akár tréfából – kialakul a [likoló] ejtés is. Vajon ekkor két azonos jelentésű, hasonló alakú szóról beszélünk, vagy sem? Hasonló ez ahhoz a kérdéshez, hogy a fel és a föl, a mienk és a miénk vagy a bicikli és a bicigli ugyanannak a szónak a két alakja, vagy két különböző szó.
Erre a kérdésre aligha lehet válaszolni, mivel a szó fogalmának nincs olyan egyértelmű, általánosan elfogadott definíciója, mely alapján ez a kérdés eldönthető. Adott esetben (például egy szótár szerkesztésekor) a szerkesztőnek kell eldöntenie, hogy az ilyen alakokat külön szótárazza, vagy egy szócikkben tárgyalja őket. Ilyenkor számos szempontot kell figyelembe vennie (például hogy a ser és a sör vagy a tejfel és a tejföl stílusértéke különböző, de a felesleges és a fölösleges stílusértéke nem, de legalábbis jóval kevésbé különbözik). Ilyen esetekben nem valamiféle általános szakmai elvek döntenek, hanem az, hogy pontosan mi is a szótár (vagy más munka) célja.