És Ön hogyan látja ellenfeleit?
Amikor a híreket nézzük, dühösek vagyunk, undorodunk, dühöngünk, de a színházban mindezt úgy élhetjük át, hogy utána megerősödve, bátrabban jövünk ki, tudva azt, hogy szembe tudunk nézni az élettel.
A mészárlások, a kegyetlenség és a terrorizmus ihlette Peter Brook, a kortárs színház egyik legjelentősebb rendezőjének legújabb előadását, amely a Mahábhárata indiai eposz alapján készült a párizsi Bouffes du Nord színházban.
Peter Brook 1985-ben az avignoni fesztiválon mutatta be karrierje máig egyik legismertebb előadását, a Mahábháratát. A hindu kultúra gyökereit jelentő, leghosszabb világirodalmi alkotásból készült kilencórás legendás produkcióval három évig turnézott a társulat a világban, az előadásból film is készült. Harminc évvel később a 90 éves rendező az eposz eddig soha be nem mutatott záró epizódjából rendezett egy alig 70 perces előadást négy színész (Carole Karemera, Jared McNeill, Ery Nzaramba és Sean O’Callaghan) közreműködésével. A Battlefield (Csatatér) című angol nyelvű produkcióval nem egy nosztalgikus dolgot szeretett volna a rendező létrehozni, hanem „egy nagyon letisztult és nagyon intenzív darabot, amely a kortárs aggodalmainkra reagál”.
A Mahábhárata 1985-ös bemutatójakor „még a nevét sem ismerte senki a műnek, azt se tudta senki, hogyan kell kiejteni” – emlékeztetett Peter Brook, aki akkoriban a hindu kultúra háromezer éves alapművét akarta megismertetni a világgal. A tíz évig tartó adaptáció, számos indiai út, majd az angol nyelvű előadás nemzetközi turnéja után Peter Brook másfajta kísérletezés felé fordult. Azért tért vissza ismét a szanszkrit nyelven írt történelmi műhöz, mert úgy érezte, olyan alapanyagra van szüksége, amely a mai világról szól.
„A mai világban minden változik. A változó korok néha nagyon kreatívak, egy új és pozitív világ hajnalát jelentik, de jelenleg inkább leszálló ágban vagyunk, minden összeomlóban. Az épülés és a rombolás nagy ciklusainak változásai a Mahábhárata nagy témája, amely szerint az emberiség ideje négy nagy szakaszra osztható. A (mű szerint) jelenleg a Kali-korban élünk, amely a sötétség kora, az arany-, az ezüst- és a vaskor után. Egyértelmű, hogy mindenhol rombolás történik a terrorizmussal, a szíriai háborúval és annak iszonyatos következményeivel” – mondta a rendező a Le Monde című napilapnak.
A Csatatér című előadás az indiai eposz azon történetéből készült, amely a tízmilliók halálával végződött háború végén kezdődik. A háborút családi konfliktus okozta a vak Dhritarástra által irányított Kauravák és a Judhistira által vezetett unokatestvéreik, a Pándavák között. A csatában részt vevő felek közül mindenki meghalt, csak néhány harcos maradt életben a Pándavák közül, így Judhistira lesz a király. A darab arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történik a világban egy háború után, hogyan lehet békésen uralkodni egy ilyen véres csata után, és hogyan tud egy vezető egész életében lelkifurdalással élni.
„A felelősök mindkét oldalon mély lelki problémát élnek át: az, aki győzött, kimondja, hogy a győzelem valójában vereség, és azok, akik veszítettek, elismerik, hogy nem tudták megakadályozni a háborút. A Mahábháratában legalább van erejük feltenni maguknak ezeket a kérdéseket” – hangsúlyozta Peter Brook. Hozzátette: „Az igazi közönségünk Obama, Hollande, Putyin és valamennyi elnök. Az a kérdés, ők hogyan látják az ellenfeleiket”.
A világhírű rendező elutasítja a politikai színház fogalmát, inkább a művészet felelősségéről beszél. „A színház számomra lehetőség arra, hogy egy vagy két óra alatt egy adott helyen a közönséggel egy közös kísérletben vegyünk részt, azért hogy mindenki levonja a saját következtetését (...) Amikor a híreket nézzük, dühösek vagyunk, undorodunk, dühöngünk, de a színházban mindezt úgy élhetjük át, hogy utána megerősödve, bátrabban jövünk ki, tudva azt, hogy szembe tudunk nézni az élettel”.
A Le Monde kritikája arra hívta fel a figyelmet, hogy a folyékony, érthető és csodálatosan egyszerű előadásban Peter Brook kísérletező színházának letisztulását láthatja a néző. A játéktér leginkább egy színes afrikai falu gyönyörűen megvilágított főterére emlékeztet, amelyben a shakespeare-i és a görög tragédiák világa keveredik.
Az előadás október 17-ig látható Párizsban, majd Szingapúrban, Tokióban, Londonban, Mumbaiban, Hongkongban és több olasz nagyvárosban adja elő a társulat.