Érvelési hibák a kerek templomokon túl
Nemrég a volt közoktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa egy Facebook-poszttal korbácsolta fel az indulatokat. Most, hogy már lecsitultak az indulatok, körtemplom és egy másik kormányzati közlemény kapcsán megvizsgálunk néhány érvelési hibát.
Néhány hete Hoffmann Rózsa volt közoktatási államtitkár Facebook-oldalán megjelent egy poszt, amelyben a politikus a február 29-ei tanítási bojkottról és a műveltség összefüggéseiről ír. Szavain sokan felháborodtak, rámutatva: Hoffmann úgy nyilatkozik a csekély műveltségről, hogy ő maga néhány soros bejegyzésében két-három komoly hibát is ejt. Ám számunkra most nem ezen vonatkozása érdekes a posztnak. Sokkal izgalmasabb, hogy milyen érvelési hibákat rejt Hoffmann Rózsa rövid közleménye, illetve hogy egyáltalán mik is azok az érvelési hibák, és milyen típusaik lehetnek.
Érvelési hibák
Az érveléssel, illetve az azzal kapcsolatos hibákkal már többször foglalkoztunk a nyesten. Írtunk már arról, hogy hogyan válhat a vita veszekedéssé, szó volt a klasszikus érvelési hibákról általánosságban, valamint megnéztük a legjobb érveket szilveszterre.
Ahhoz, hogy a vita valóban vita lehessen, elengedhetetlen, hogy érveink helytállóak legyenek. Ennek egyik feltétele, hogy gondolatmenetünket következetesen vezessük, valamint hogy ne kövessünk el érvelési hibákat. De mik is azok az érvelési hibák?
Érvelési hibának az érvelésben megbúvó hamis állítást, magyarázatot, következtetést stb. nevezzük, amely – az állításban foglalt előfeltevés igazságától függetlenül – érvényteleníti az eredeti állítást. Ezek igen gyakoriak a mindennapok során, és a legtöbb esetben átgondolatlanságból fakadnak. Azonban egyes esetekben – példának okáért bizonyos politikusi megnyilatkozásokban – az érvelési hibák szándékosak is lehetnek: segítségükkel esetleg az igazságot igyekeznek elfedni, így nyerve és győzve meg a hallgatóságot.
(Forrás: Aaron / Wikimedia Commons/ CC BY 2.0)
Ahogy a meghatározás is sugallja, az érvelési hibáknak több típusát különíthetjük el, attól függően, hogy az érvelés melyik részére vonatkoznak, vagy hogy milyen jellegű logikai hibát tartalmaznak. Szalmabáb, csúszós lejtő, középutas érvelés – néhány a klasszikus hibák közül. A számos érvelésihiba-típus fellelhető egy remek oldalon, ahol rövid magyarázattal és példákkal szemléltetik a készítők, hogy éppen mi is a mi érvelési hibánk. Ezek közül Hoffmann Rózsa rögtön két érvelési hibával is előrukkol egyetlen mondatában.
Hoffmann Rózsa érvelési hibái
A volt államtitkár Facebook-posztjában, amelyben a volt közoktatási államtitkár a február 29-ei tanítási bojkottról és a műveltség összefüggéseiről írt, jó néhány tárgyi tévedést is felhalmozott:
Hétfőn február 29, hiszen szökőévben vagyunk.
Azon gondolkodom, hogy vajon azok a szülők, akik nem engedik majd hétfőn iskolába a gyermeküket, vajon tudják-e, hogy nincs tanítási szünet?
És ha tudják, s mégsem engedik, vajon azt szeretnék-e, hogy a lányuk vagy fiuk majdan magyar kultúránk értékeit (mint az itt látható zalai XII. századi gyönyörű kis kápolna) becsülni tudó ifjakká váljanak, amiért meg kell dolgozniuk, avagy csekély műveltségű, befolyásolható emberekké?
(Forrás: Sprok / Wikimedia Commons / CC BY-SA 3.0)
Vegyük tehát sorra, hogy milyen érvelési hibákat vét Hoffmann Rózsa! Az első érvelési hiba, ami megjelenik az idézett szövegben az a hamis okozat. Ez azt jelenti, hogy az érvelő feltételezi, hogy két látszólag együtt járó dolog közül az egyik váltja ki a másikat (vagy legalábbis hatással van rá), miközben nem ismerteti, bizonyítja, hogy ezt miként történik. Hofmann ügyesen alkalmazza ezt az eljárást, ugyanis alig-alig tűnik fel az ember számára, hogy a csekély műveltséget a február 29-ei „nem megyek iskolába”-megmozdulás okozataként tünteti fel.
A második érvelési hiba a hamis dilemma. Ez az az eset, amikor a szóba jöhető alternatívákat mesterségesen leszűkítjük, vagyis egyes alternatívák elhallgatásával egy hamis választási dilemmát állítunk fel, hogy a saját alternatívánk tűnjön a legelőnyösebbnek. Vagy a kultúránk értékeit becsülni tudó ifjakká válnak fiaink és lányaink, vagy csekély műveltségű, befolyásolható emberekké. Nyilvánvaló, hogy nem csupán ez a két út kínálkozik, arról nem is beszélve, hogy a kultúránk megbecsülése nem a csekély műveltséggel és befolyásolhatósággal áll szemben.
A kormányzati kommunikáció érvelési hibája
Nagyjából egy hónapja tett közzé a kormány egy közleményt, melyben Tóbiás József nyilatkozatára reagálnak. Röviden, tömören és érvelési hibáktól sem mentesen:
Tóbiás József és a szocialisták kormányzásuk alatt csökkentették a pedagógusok bérét és több tízezer pedagógust tettek utcára. Most is csak kihasználják és olyan balliberális civilszervezetekkel hergelik őket, akik eddig a bevándorlók mellett szerveztek tüntetéseket, nem a gyermekek és nem a pedagógusok fontosak számukra.
Ami itt legfőképp sántít, az a második mondat, ennek oka pedig a mondatszerkesztés. Ha nagyon alaposan megfigyeljük, akkor azt látjuk, hogy az első és a második a második és a harmadik tagmondat között hiányzik a kötőszó, így nekünk kell gondolatban pótolni azt. Ám bárhogy is egészítjük ki a mondatot, a pedagógus/gyerek–migráns szembeállítás mindenképp ott lesz. A probléma ezzel az, hogy a szembeállítás hamis, hiszen két olyan dologról van szó, ami között semmiféle kapcsolat sincs. A „bevándorlók mellett szervezett tüntetéseket” nem képez valódi ellentétet a „nem a gyermekek és nem a pedagógusok fontosak számukra” kijelentéssel –mindez a hamis okozat és hamis dilemma ötvözetének feleltethető meg.
Tekintsük el annak a vizsgálatától, hogy igaz, avagy sem az első állítás – így is marad egy meglehetősen klasszikus érvelési hibánk, a „te is” érvelés. Ez az a hétköznapok során igen gyakori eset, amikor a kritikára nem a megfogalmazott vádak cáfolatával reagálunk, hanem egy, a kritikát ténylegesen nem érintő ellenkritikával. „Mert ti meg csökkentették a pedagógusok bérét!”. „Bezzeg, amikor te ezt meg azt csináltad..” – Ismerős, igaz?
A fő probléma az érvelési hibákkal, hogy amellett, hogy a a vita konstruktív jellegét gátolják, könnyen a problémamegoldást nehezítik vagy lehetetlenítik el – például a párkapcsolatokban vagy a politikában, ami általában egyik félnek sem jó.
A "te is" valójában nem is érvelési hiba, hanem a vitapartner/ellenfél igazának elismerése (utáni szánalmas tűzoltási kísérlet).