Élet és halál a 17. századi Londonban
John Graunt (1620-1674) brit statisztikus, demográfus a 17. századi londoni halandósági viszonyokat bemutató műve az egyik legérdekesebb darabja Royal Societynek az elmúlt háromszázötven év könyvritkaságait bemutató kiállításán.
A Royal Society Library Treasures (A Royal Society könyvtárának kincsei) című tárlat, amely június 21-ig látogatható, kiállítja Isaac Newton (1643-1727) angol fizikus, matematikus, csillagász Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapjai) című, a klasszikus mechanikát megalapozó művét a szerző saját kezű javításaival. Látható Charles Darwin (1809-1882) A fajok eredete című művének első kiadása, Albrecht Dürer (1471-1528) ritka anatómiai metszetei, vagy Galileo Galilei (1564-1642) forradalmi műve, az 1610-ben megjelent Sidereus Nuncius (Csillagok követe). E könyvek közül sokat még sohasem látott a nagyközönség – olvasható a Past Horizons történelmi hírportálon.
A tárlat igazi csemegéje azonban John Graunt 1662-ben megjelent Natural and Political Observation upon the Bills of Mortality című műve, amelyből például kiderül, hogy a 17. század második felében az átlagéletkor 27 év volt, és a londoni lakosság 65 százaléka nem élte meg a 16. életévét.
A könyvnek köszönhetően megtudható, hogy 1648-ban volt egy haláleset, amely „viszketegség” miatt következett be, míg 1660-ban kilenc olyan személy hunyt el, akiket a „szakértői” vélemény szerint „megrémisztettek”. Évente több olyan halálesetet is regisztráltak, amelyek okaként a „letargiát” jelölték meg.
A londoniakat meglepően gyakran vette a sírba a „bánat”, amely két évtized alatt kétszáznál több személyt segített át a túlvilágra. John Graunt 1647-57 között több mint harmincezer olyan halálesetet regisztrált, amelyek „sorvadás”, azaz tuberkulózis miatt következett be. Ez meglehetősen sokkoló adat, figyelembe véve, hogy London akkori lakossága nem haladta meg a 350 ezer főt.
A brit statisztikus adatai rávilágítanak a himlő áldozatainak növekvő számára is: mig 1647-ben 139 személy hunyt el a betegségben, 1659-ben már 1523. Évente körülbelül két tucat áldozatot szedett a skrofulózis, a gümőkóros eredetű, évekig elhúzódó, nyirokmirigy-duzzanatokkal járó betegség.
John Graunt könyvéből az is kiderül, hogy a 17. századi londoniak némely problémája ma is gondot jelent. Így a szerző arra panaszkodik, hogy a város „ósdi” utcái nem képesek megbirkózni a növekvő forgalommal, de ír arról is, hogy London túlméretezett az országhoz képest. „Túl nagy a testhez viszonyítva a fej, s valószínűleg túlontúl erős” – véli a brit demográfus.
”John Graunt könyve arra világít rá, hogy a közegészségügynek köszönhetően mennyit javult a londoniak élete az elmúlt évszázadok alatt. A 17. században London egészen más város volt, mint napjainkban, noha lakosai már abban az időben is meglehetősen sokat szenvedtek a túlzsúfoltságtól és a túlméretezett forgalomtól” – emelte ki a tárlat kapcsán Jonathan Ashmore professzor, a Royal Society könyvtári bizottságának az elnöke.