„Elérteni véli, mit félreért”

Olvasónk az „elért” szó jelentése iránt érdeklődik. Levele házi szakértőnkben ifjúságának emlékeit is felkavarta. Múltba révedése azonban sokkal régebbi korokat is elért...

A kamaszkorom nem csak azért volt fontos időszak, mert akkor voltam kamasz, hanem például azért is, mert akkoriban minden idők egyik legnagyobb magyar költőjének, Petri Györgynek a verseit írógéppel sokszorosították és terjesztették. Én is ilyen sokszorosított formában olvastam őket, így a Házasság címűt is (ez később a Körülírt zuhanás c. kötetben jelent meg). Pontosan emlékszem, hogy ebben találkoztam először az elért valamit ’megért valamit’ használatával: Ne vedd zokon, hogy / elérteni véli, mit félreért.

Petri szóhasználatát régiesnek vagy tájnyelvinek gondoltam, ahogy T. György is ezt gyanítja (bár Petrit nem idézi):

Vitába bonyolódtunk arról, hogy az elérti szó azt jelenti-e, hogy ’félreérti, nem jól ért meg valamit’, vagy épp az ellenkezőjét, azt, hogy megértett valamit. Egyesek szerint az utóbbi régies használat, mára megváltozott, sőt, állítólag, az ország egyes részein tájnyelvi kifejezésként ma is a ’megérti’ értelemben használják. Igazságot tudnak-e tenni e kérdésben?

Sajnos ma még nincs olyan adatbázisunk, amelyben olyan részletekre rátalálhatnánk, mint az elért ’megért’ területi vagy időbeli elterjedtsége. A történeti korpusz szerint legalább a 18. század óta előfordul ez a használata az elért igének (és nem találtam példát ’félreért’ értelmű használatra). Az is igaz viszont, hogy ugyanebben az értelemben a megért két nagyságrenddel gyakoribb a régi szövegekben is.

A kérdés érdekessége számomra nem is annyira az elért ’megért’ elterjedtségében van, hanem abban, hogy mi szabályozza, indokolja, vagy legalábbis motiválja az el- a meg- és a többi igekötő különböző, néha egymásnak ellentmondó értelmű használatát.

Az igekötők úgy keletkeznek, hogy az igének valamelyik bővítménye elveszti az önállóságát, és szorosan együtt járó egységet kezd alkotni az igével, a kettő egyetlen összetett igévé válik. Az önállóság elvesztése azt jelenti, hogy az ilyen, úgynevezett inkorporált bővítmény már nem helyettesíthető más, hasonló értelmű, és különösen összetettebb szerkezetű bővítménnyel. Például ilyen szoros egységek a félbehagy, félbemarad, félbeszakít igekötős igék: legfeljebb viccből lehet olyat mondani, hogy háromnegyedbe marad vagy fél dalba szakítottam.

Messziről elért?
(Forrás: Wikimedia Commons / Ghost1121 / CC BY-SA 3.0)

A legrégebbi igekötők is ilyenek, például az el a távolodásra utaló (határozói) bővítményből származik, a meg pedig ’hátra’ értelmű bővítményből (maga a tő a mögé, mögött, mögül rokona). Az inkorporált bővítmény az önálló bővítményhez képest általában teljesen sajátos, specializálódott szerepet tölt be. Valójában csak az igekötő nélküli igével szembeállítva tudunk neki értelmet tulajdonítani. Például a meg igekötős igék nagy része arra utal, hogy az igetőnek megfelelő folyamat annak rendje és módja szerint, az elvárható eredménnyel le is zárul, befejeződik: megalszik, megérik, megkeményedik. Sok nyelvváltozatban arra is mondják, hogy meghűl, amikor az ételt azért hűtjük, hogy fogyasztható legyen, vagyis amikor eléri a megfelelő hűvösebb hőmérsékletet. Az el igekötős igék nagyon sokfélék, az eltávolodásra, eltűnésre utalók mellett (elvész, elmúlik, elszármazik) mellett gyakori a nem várt vagy nem kedvező kimenetelre utalók is (elromlik, elvásik, eltetvesedik). Ez utóbbiba tartozik sok nyelvváltozatban az elhűl, amit akkor mondanak, amikor az étel hidegebb lesz, mint amilyen hőmérsékleten fogyasztani akartuk volna.

Az igekötős igék népes családjaiban általában olyan részleges és felületes hasonlóságokat találunk, mint amilyenekre itt példákat írtam. És mindenre rengeteg ellenpélda is akad, például a megromlik éppen nem kívánatos befejeződésre utal: a meg igekötővel alkotott igék között szinte minden típusú folyamat befejezettségére utalót találunk. Az el sem mindig eltávolodásra vagy kellemetlen kimenetelre utalhat, például az elcsíp, elkap éppen sikeres aktusra utal (bár az el használatát itt lehet, hogy eredetileg az elcsípett, elkapott dolognak az eredeti útvonalától való eltérítése motiválta). És ha létezik egy kisebb csoport, amelyben közös jelentésmozzanatokat fedezhetünk fel, annak a mintájára a csoport bővülni szokott. Például az elcsíp, elkap csoportjához társulhatott az elért ’megért’.

Hasonló tartalmak:

• A méhecskéknél másképp van,
  mint az embereknél
• Büdös a munka?
• Egyik kutya, másik eb?
• Konkrétan
  a valamilyen szinten
  tartalmatlan kifejezésekről
• Sajnos vagy sem, a nyelv változik

Hozzászólások (8):