Egy vagy több tetemünk lesz?
Miért használunk többesszámot, amikor földi maradványainkról beszélünk? Előkerül Máté apostol, no és egy szerencsétlen megfogalmazás is.
Bocsánatot kell kérnem, hogy a vidám nyári hangulatban ilyen sötét gondolatokat idézek fel, de most került sorra Béla nevű olvasónk kérdése. Lehet, hogy még rosszabb lenne, ha borongós, hideg időben foglalkoznánk azzal, hogy mivé leszünk mindannyian. Tetemmé, vagy tetemekké?
(Forrás: Lubicz / Wikimedia Commons / CC BY-SA 4.0)
Már régebb óta foglalkoztat az a kérdés, hogy miért használunk többesszámot a gyászjelentésekben gyakori földi maradványai kifejezésben. Korábban a hűlt tetemei kifejezést is használták. Nem értem teljesen, hiszen csak egy halottról, egy testről van szó és nem többről! Mi lehet ennek az oka? Van erre egy értelmes magyarázat azon kívül, hogy így maradt ránk, ez a hagyomány?
Nézzünk szembe a borús tényekkel: ami életünk befejezése után belőlünk marad, az már igen hamar nem egyetlen egybefüggő test lesz, hanem a szó szoros értelmében maradványok, csontok, amíg azok is el nem porladnak. Így a földi maradványai kifejezésben én semmi furcsát nem találok. De ez persze nem magyarázza a tetemei szó többes számát.
Nos, a tetem szót régen (ez nyomtatásban kb. a 15. századtól igazolható) valóban főleg többes számban használták (tetemek, tetemei stb.) abban az értelemben, hogy 'földi maradványok'. A hűlt tetemei kifejezés tehát egyfajta kövület, amit olvashattunk régebbi irodalmi szövegekben vagy feliratokon, de ma már talán senki sem mondaná ki. Érdekes tény, hogy a nyelvismeretünkben léteznek ilyen teljesen passzív foszlányok, amelyeket aktívan talán sosem használunk, de több-kevesebb emlékünk mégis van a használatukról.
Nyilván sokunknak beugrik erről a keresztény liturgiákban (és régebbi bibliafordításokban) gyakori feltámadt halottaiból kifejezés (Máté 28:7). Talán itt keresendő a magyarázat?
A válasz sajnos: nem. A tetemek többes számának magyarázata egyszerű: bár ma a nyelv régies, emelkedett (esetleg szaknyelvi) rétegéhez tartozó tetem szó azt jelenti, hogy 'holttest', a régiségben azt jelentette, hogy 'csont', és csak később kezdték 'végtag', majd még később 'test' értelemben használni. Valószínűleg képzett szó: vagy -m, vagy -ny képzővel alkották (mert nyelvemlékekben -ny és -n végű változata is megtalálható) egy finnugor eredetű *tete tőből, aminek a megfelelői más finnugor nyelvekben is megtalálhatóak, általában 'csont' értelemben. Így a tetemei régi jelentése 'csontjai' lehetett. Érdekes egyébként, hogy a finn nyelv történetében a neki megfelelő szó, a tähde története másképp alakult: a 'csont' jelentéstől a magyarhoz hasonlóan eljutott a 'földi maradvány' jelentésig, de még tovább alakult, a mai finnben már egyszerűen csak 'maradvány, maradék' értelmű.
És akkor mi a helyzet az evangéliumi halottaiból szóval? A görög eredetiben a mondat úgy hangzik, hogy Ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν. Ez a mondat szó szerinti fordításban úgy hangzik, hogy 'felkelt a halottakból' vagy 'felkelt a halottaktól', mert a benne szereplő ἄπο elöljárószó a magyarban legtöbbször -tól/-től vagy -ból/-ből ragnak felel meg. Ugyanakkor az a legvalószínűbb értelmezése (és ez szerepel az újabb bibliafordításokban is), hogy 'felkelt a halottak közül'. (Egyébként angol bibliafordításokban is szerepel a from the dead kifejezés, ami hasonlóképpen furcsa.)
Félrefordításról van szó? Valószínűleg nem. Én például ezen az egy kifejezésen kívül nem találtam Újszövetségben olyan helyet, ahol ezt az elöljárószót közül névutóval kellene magyarul visszaadni, és görög szótárakban sem találtam meg ilyen használatát. Tehát valószínű, hogy Máté megfogalmazása nem sikerült teljesen szerencsésre, görögösre, és ezért voltak zavarban a fordítók.
Tetem, totem... ;) meg is van az új kapcsolat a magyar-inka-sumér tengelyen!
XD
@nudniq: „lengyeles nevű településen mit keres evangélikus temető” A lengyeleknél is erős volt a reformáció, csak aztán az ellenreformáció még erősebb.
A hiba azért is furcsa, mert az eredeti képen helyesen szerepel a felirat: commons.wikimedia.org/wiki/File:Go%C5%9B..._ev._cemetary_03.jpg
A folyamatot úgy tudnám rekonstruálni, hogy a szerző/-kesztő a kép alatt található Dawny cmentarz ewangelicki w Gościnowie, lubuskie mondatot másolta ki és írta át, de közben a végződésről megfeledkezett.
@menasagh: A nyelv már csak ilyen. Az általunk korábban hallott/olvasott szerkezeteket alkotjuk újra folyamatosan.
" Miért használunk többesszámot, amikor földi maradványainkról beszélünk? "
Ez így helytelen megközelítés. Legtöbb esetben a hirdetésben megjelent szöveg egy előremegfogalmazott sablonos valami, de minden esetben befolyásolt szöveg ugyanis a kiadó mindig mutat előregyártott szöveget, ami hatással lehet a megrendelőre.
Kíváncsi lettem erre a Gościnowie-re, hát rákerestem. (Eleve kíváncsi voltam,h ilyen lengyeles nevű településen mit keres evangélikus temető, így gyanakodtam,h ez eredetileg egy német evangélikus közösség temetője lehetett, így kíváncsi voltam a település német nevére is.) De gyanúsan nem találtam ilyen nevű települést, csak lengyel nyelvű oldalakat, ahol mindig elöljárószó állt a "Gościnowie" előtt (ránézésre főleg "w Gościnowie").
Két kattintással az is meglett,h van viszont egy "Gościnowo" nevű település (németül Alexandersdorf), amiről szólnak azok a lengyel szövegek.
„Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?”
Pl. a spanyolban is többes számban használják a 'földi maradványok'-at (restos mortales), a 'holttest'-et (cadáver) viszont csak egyesben (többes számban, a cadáveres szükségszerűen több halottra utal).
Az előbbiekből látható, hogy a Héber Iratokban megjelenik a feltámadás tanítása. Ám később Jézus Krisztus volt az, aki „világosságot bocsátott. . . az életre és a romlatlanságra a jó hír által” . Jézus ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam”. A Jézus Krisztusról szóló jó hír világossá tette, hogy hogyan nyerhetnek örök életet az emberek, illetve hogyan kaphat romlatlanságot néhányuk. Pál apostol megerősítette, hogy a feltámadás biztos reménység, így érvelt: „Ha pedig Krisztusról azt prédikálják, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nincs feltámadásuk a halottaknak? Ha csakugyan nincs feltámadásuk a halottaknak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor bizony hiábavaló a prédikálásunk, és hiábavaló a hitünk. Sőt, az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mert az Isten ellen tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem is támasztott fel, ha valóban nem támadnak fel a halottak . . . Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a ti hitetek; még bűneitekben vagytok . . . Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek. Mivel ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is”.