Dühös tanárok
Nagy-Britanniában az elmúlt három év oktatási reformjai mostanra olyannyira felháborították a tanárokat, hogy éves konferenciájukon a közös tiltakozás mellett döntöttek. A brit oktatási miniszter alighanem versenybe szállhat a magyar közoktatási államtitkárral – már ami saját országának tanárai körében vett népszerűségét illeti. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy miért olyan elégedetlenek a brit pedagógusok.
A brit pedagógusszervezetek egyöntetűen tiltakoznak Michael Gove brit oktatási miniszter oktatási reformjai ellen. A tanárok szerint a miniszter semmibe veszi véleményüket, és képtelen arra, hogy az oktatást színvonalát fejlesztő döntéseket hozzon. Éppen ezért – mondják az érintett tanárok – tevékenységével egyaránt elégedetlen a pedagógusszakma, a diákok és a szülők is is. Emiatt a National Union of Teachers (NUT) éves konferenciáján úgy döntött, hogy alulról szerveződő polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak. A mostani döntés előzménye, hogy az előző héten egy másik, tanárokat tömörítő szervezet, az Association of Teachers and Lecturers is megvonta a bizalmát Gove minisztertől. Az mondják, az oktatáspolitikai vezetés és a pedagógusszakma kapcsolata ezennel fordulóponthoz érkezett.
A most is regnáló oktatásirányítás eddigi három éve alatt folytonos és kemény kritikának volt kitéve a tanárok részéről. Úgy tűnik azonban, hogy most tényleg betelt a pohár, és a pedagógusok a tettek mezejére lépnek. Michael Gove programja valóban átfogónak tűnik: szinte semmit sem hagyott érintetlenül, ami a közoktatást illeti: új alaptantervet vezetett be, megváltoztatta a vizsgák és az értékelés rendjét, a tanári fizetések rendszerét és a tanfelügyeleti rendszert is. Az intézkedései kommunikálásakor pedig a tanárokat rendszerint a reformok ellenségeiként tünteti fel; a tanároknak ebből is elegük lett.
„Egyszerűen besokalltunk – mondja Alison Palmer, egy észak-londoni iskola tanítója. – Mi elkötelezettek vagyunk, és igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, de a miniszter egész egyszerűen semmibe veszi a munkánkat. Mindennek van határa, annak is, hogy a tanárok mit viselnek el.” Árulkodó, hogy a tanárok – látva a közoktatási rendszer állapotát – úgy érzik, nem szívesen járatnák saját gyerekeiket olyan iskolákba, amelyekben ők kénytelenek tanítani. „Nem szeretném, ha a gyerekem ezt a tananyagot tanulná, és ebben a vizsgarendszerben kellene megfelelnie” – mondja Stephen Pickles bradfordi tanító, aki harmincnégy éve tanít, de saját bevallása szerint még sosem látta ennyire elégedetlennek a pedagógusokat, mint manapság.
A tanárok tehát készek a civil elégedetlenségre. Alasdiar Smith egy észak-londoni iskola történelemtanára például nem fogadja el az új alaptanterv történelem tantárgyra vonatkozó részét. „Az új tervezet szerint csupán tények listáját kell bemagoltatnom. Én erre nem vagyok hajlandó, hiszen a diákok érdekei így sérülnek, hiszen a történelem tanítás elsődleges feladata az lenne, hogy megismertesse, milyen jellegűek a történelmi tények, és hogy hogyan lehet őket értelmezni.”
Egyöntetűen tiltakoznak a tanárok az Ofsted újfajta vizsgái ellen is; szerintük azok túl szigorúak és túlzottan adatközpontúak. A tanárok – mostani ígéretük szerint – bojkottálni fogják az Ofstedet. Az NUT konferenciáján résztvevők posztereket készítettek, amelyeken „Azt üzenem Michael Gove-nak, hogy...” feliratú üzeneteket gyűjtöttek össze. Ezeket a posztereket a közeljövőben elküldik a minisztériumnak. „Nem akarunk feltétlenül sztrájkolni, de azt el akarjuk érni, hogy Gove figyeljen oda ránk” – mondta el Amanda Gray essexi tanító. – „Gove nem bízik meg a szakértelmünkben, egyszerűen nem tekint minket partnereknek. Ezen akarunk változtatni.”
A tanári tiltakozásokra reagálva a brit oktatási minisztérium sajtószóvivője elmondta, hogy az új rendszerben több szabadságot biztosítanak a tanároknak; a rendszer tehát nem leszűkíti, hanem kitágítja a lehetőségeket. Az igazán jó tanárok pedig a mostani rendszerben több elismerést kapnak, mint korábban. Ennek ugyan ellentmondani látszik az a tény, hogy a közoktatás új szabályozása szerint tanári képesítés nélkül is lehet tanítani az állami iskolákban. Ez a lehetőség a minisztériumi álláspont szerint az iskoláknak szabad teret enged, hogy zseniális szakembereket foglalkoztathassanak – akár a tanári oklevél hiányában is. A gyakorlat azonban inkább azt mutatja, hogy a képesítés nélkül a tanári pályára kerülőkkel van a legtöbb szakmai probléma. És ugyan pénzt tudnak rajtuk spórolni az iskolák, de az oktatás színvonalát ezek a pedagógusok biztosan nem fogják növelni.
Forrás
Ez jó! Nem is tudtam, hogy nem csak nekünk van Hófmán Rózsikánk.
Egyébként meg ezt nálunk is csinálhatnák, hogy engedetlenségi mozgalmat szerveznek, és sztrájkolnának a tanárok és a diákok is. Ebből is látszik, hogy az angolszászok mennyivel élelmesebbek, mennyivel jobban szerveződnek, nem csak siránkoznak, mint egy végletekig engedelmes, bármit eltűrő, birka magyar. Nem véletlen talán, hogy nem ott tartanak, ahol mi.