Be kell-e tiltani a szélsőséges politikai pártokat?
Jelenleg a világ 14 országában vitáznak német nyelven fiatalok.
Bartha Regina, a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium diákja második, Pőcze Júlia, a budapesti Tamási Áron Gimnázium diákja pedig a harmadik helyet vívta ki magának az észt versenyző győzelmével zárult Vitázik a világ ifjúsága (Jugend debattiert international) elnevezésű német nyelvű nemzetközi vitaverseny döntőjén pénteken Varsóban. A negyedik helyen a cseh vitázó végzett. Különleges módon a többfordulós nemzetközi megmérettetést lezáró döntő vitára két magyar versenyző is bejutott.
A Vitázik a világ ifjúsága versenyt 8. alkalommal rendezték meg: a kelet- és közép-európai középiskolások számára meghirdetett megmérettetésen minden évben 8 ország – Magyarország mellett Észtország, Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Oroszország és Ukrajna – vesz részt. Az országos döntők alapján a szabályok szerint minden nemzet 2-2 versenyzőt küld a nemzetközi versenyre, melyet idén a lengyel fővárosban rendeztek meg egy egyhetes vitatréning keretében.
A 16 fiatal közül a héten lezajlott kvalifikációs fordulókon és az elődöntőn nyújtott teljesítmény alapján választotta ki a zsűri azt a négy vitázót, akik ütköztették érveiket péntek délután a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeumában rendezett ünnepélyes döntőn. A záróvita azt a témát járta körül, be kell-e tiltani a szélsőséges politikai pártokat. A pro és kontra oldalt képviselő versenyzők mindegyike saját országából származó példákkal is alátámasztotta érveit. A vitázók előzetesen mindkét oldal védelmére felkészültek, majd a döntő előtt közösen állapodtak meg a vitabeli pozíciókról. Ahogy később elmondták, többségük nem a saját személyes véleményét képviselte.
Bartha Regina ebben a tanévben érettségizik kéttannyelvű osztályban, jövőjét német és történelem szakos tanárként képzeli el. „Hatalmas felelőssége van a tanároknak, előttem rengeteg remek és motiváló példa bizonyította be, milyen fontos feladat a nyelvoktatás” – fejtette ki Regina, aki a jövőben már a következő vitaversenyekre készíti fel iskolája indulóit.
A német nemzetiségi osztályban tanuló 17 éves Pőcze Júlia szerint nagyon sokat fejlődött a vitaverseny révén: a viadal jelentősen fejlesztette nyelvtudását, retorikai képességeit, sőt, pályaválasztására is hatással volt. Mint elmondta, diplomata szeretne lenni, dédelgetett álma pedig, hogy az UNICEF szolgálatában segítse a nehézsorsú gyermekeket.
Az egyhetes program résztvevőit többek között Claudia Roth, a Bundestag zöldpárti alelnöke köszöntötte. A döntő vitát Kónya Katinka, a varsói magyar konzul is figyelemmel kísérte. Ansgar Kemmann, a Vitázik a világ ifjúsága verseny vezetője az MTI-nek kifejtette: a viadalon a fiatalok olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyekben gyakran a felnőttek sem jutnak közös megegyezésre, nem találják a választ. Általa viszont elsajátíthatják a jó vitához szükséges képességeket: az odafigyelő hallgatást, a másik pozíciójának megértését, a saját vélemény kritikus szemmel való vizsgálatát, illetve elérik, hogy őket is meghallgassák. Ezek gyakran szinte fontosabbak, mint a téma szakmai ismerete.
„A történelemben számos esetben zártak le erőszakkal egy-egy politikai kérdést. Példa erre a Magyarországon 1956-ban történtek. A napjainkban Ukrajnában zajló konfliktus is azt példázza, mi történik, ha az emberek túl korán alkalmaznak erőszakot, mert nincs türelmük a meggyőzésre. Fontos már a fiatalokat megismertetni a meggyőzés, a saját vélemény megfogalmazása és kifejtése, a retorika technikáival: ezek befolyásolják a jövőjüket, segítik őket a mindennapi és politikai döntések meghozatalában is” – fejtette ki Kemmann.
Mint elmondta, jelenleg a világ 14 országában vitáznak német nyelven fiatalok. Németországban és Svájcban német anyanyelvűek vitáznak, a közép- és kelet-európai regionális nemzetközi versenyen résztvevő nyolc ország mellett Spanyolországban, Portugáliában, Kínában és Brazíliában pedig a németül tanult diákok számára rendezik meg a Jugend debattiert regionális versenyeit.
A vitaverseny a Goethe Intézet, az Emlékezés, Felelősség és Jövő Alapítvány, a Hertie Közhasznú Alapítvány és a Külföldi Német Iskolák Központi Igazgatóságának közös projektje, amelyet Magyarországon a Hanns Seidel Alapítvány, az E.ON Hungária, az Audi Akadémia, a Magyarországi Németek Önkormányzata és a Konrad Adenauer Alapítvány támogat.
@aspen: Sokáig én is ezt hittem. Ma már nem így látom. Az idők során sok hölgy barátom lett (nem tudom miért alakult így), de tényleg csak barátok. Nem egy látványos "női barátság szakítás" után "újra felvették a diplomáciai kapcsolatot", és segítették is egymást. Nem egyszer saj. szememmel láttam.
Az érzelmi döntésekben igazad van. A hölgyeknek tényleg fontosabbak az érzelmek, mint (pl. az alfa hím posztért) versengő sorstársaimnak a másik "legyőzése".
@rdos: "A hölgyek szeretnek együttműködni"-írod. Szerintem épp az ellenkezője az igaz. Sokszor érzelmi alapon hoznak döntéseket ezzel feszültséget generálnak a munkahelyen.
@Krizsa: Nem tudom mekkora rálátásod van a hazai helyzetre. Nézzük a szakmákat.
A szélsőséges pártokat (mind az), a közélet eddigi szereplőit mind kidobtuk (szép magyar szóval lusztráltunk), akkor hogyan tovább? Az a baj a hazai állami és önkormányzati szférával és a "szakmáival", hogy egy egy üdítő kivételtől eltekintve a kontraszelekció itt is működött és a mai napig működik. :-( Akkor mit lehet tenni? Szerintem a dolgok nem bonyolultak és a történelem mutat is példákat. Kezdjük a fejével, önkoris és ogy képviselők kiválasztásával.
Nem szavazunk, hanem sorsolunk (ókori athéni demokrácia). A köz szolgálata ugyanis semmilyen szaktudást nem igényel! Csak és kizárólag becsületet igényel. Azért a biztonság kedvéért a közszolgákat bewebkameráznám (Észt informatikai miniszter példája). A lényeget elfelejtettem. Csak hölgyek, helyesbítek családanyák legyenek választhatók, pontosabban szólva sorsolhatók. Miért? Minden hölgy a saját háztartásával elboldogul. Ha "Marinéni" ehhez ért, az állam háztartásával sem lehet baj.
Aztán van itt még valami nagyon fontos, ami a hölgyek mellett szól. A hölgyek sokkal inkább tudnak - akarnak - szeretnek együttműködni. Egy választott ... pardon, sorsolt testületben igencsak fontos az együttműködés. Mert együtt működünk. Nem szójáték.
Aztán van itt még valami szintén nagyon fontos. Az anyák nem fogják a fiaikat háborúba küldeni. Az a jelenet megvan, amikor talán iráni anya akaszthatta fel a fia gyilkosát. A fiát vesztett anyuka odament az elitélthez, jól felpofozta és élve hagyta.
A következő lépés pedig az oktatás, nevelés, kutatás fejlesztés kiemelt támogatása, a legjobbak kiválogatása, ösztöndíjazása ... Mindegyik felzárkózó gazdaság ezen az úton lett sikeres gazdaságilag.
@rdos: Jót nevettem, mert tulajdonképpen igazad van:-). Jó, de akkor hogyan szerveznénk meg a "demokratikus" (olyan se volt még sehol) szavazásokat? Asszem talán SZAKMAI tömörülések köré szervezném. Energiafelhasználás, az állami földterület felhasználása és el nem adása külhoniaknak,
munkaügy, családvédelem,
nemzetvédelem (benne a nemzeti és kisebbségi nyelvek védelme is), jogvédelem, gyógyászat, oktatási irányelvek,
emberi jogok és esélyegyenlőség,
katonaság és katasztrófa védelem, stb.
Szóval tizen-húsz szakmai tömörülés megalapozott, reális JAVASLATAIRA szavaznék, hogy mit tennének ők, ha az ő képviselőjük kerülne hatalomra.
A csúcsszervbe (kormány) pedig csak minimum két 5 éves diplomával és hiteles szakmai eredményekkel rendelkező egyének kerülhetnének be. Ennek volna értelme.
@Untermensch4: A fegyverviselés jogának semmi köze nincs semmiféle "szélsőséghez". Sok országban szabad fegyvert viselni, aminek a feltétele csak az épelméjűség és motorikus egészség (mozgásképesség, fittség) orvosi igazolása. Én például itt Izraelben jó 3o éven át viseltem lőfegyvert (persze a lőgyakorlatokon kívül soha semmire nem használtam). Végül azért adtam le, mert mindig egyedül utaztam az autómban és szakemberek bebizonyították nekem, hogy ha egyedül vagyok, akkor vagy vezetek, vagy... A kettő együtt nem megy. Akkor sem, ha megtámadnak. Végülis, konkrétan akkor adtam le, amikor egyszer beszorult a revolverembe egy töltény és féltem kierőltetni valahogyan:-). Na jó, hát dísznek, meg az önbizalmam erősítésének nem is kell...
Nehogy flúdolás bűnébe essek, ezért ígérem ma ez az utolsó kommentem. Én biza betiltanám az összes pártot (a hazaiakat feltétlenül, más országokra nincs rálátásom). Mindegyik szélsőséges. Szélsőségesen szervilisek, szélsőségesen kontra-szelektáltak és szélsőségesen korruptak. :-(
@Untermensch4:
Az uszítás - korlátozása a lémyeg. És a barommód (alaptalan) vádaskodásé. Ha ez szabadon megy és elmegy pofáncsapás nélkül, akkor jön a kiközösítés. Ha ez is elmegy, akkor az effektív gyillkolás jön..
A határ az uszítás utáni "szervezetileg" fellépés. INNENTŐL STOP. Mert ez már egy valahonnan - anyagilag - SZPONZORÁLT forma.
@Tempesty: mármint ha a viszonyítási "nulla" pont (amihez képest szélsőséges) ott lenne ahol gondolod... :)
@Krizsa: hol a határ "szélsőséges" és "nem szélsőséges" között? konkrétan az éles határ hol van a kettő között? mert pont a "harci" szóról eszembe jutott amikor "félkatonai szervezetet" tiltottak be aminek a "félkatonaisága" abban nyilvánult meg hogy nem volt fegyverük de volt egyenruhájuk/formaruhájuk... :)
A "szélsőséges" pártokat igen, be kell tiltani. Mert azokat már HARCI egységeknek, kívülről - bárhonnan - pénzelt harci alakulatoknak kell tekinteni.
A diskurzust, a szólás szabadságot, vitát - nem kell betiltani.
Ha betiltjuk a szélsőséges pártokat Magyarországon, akkor vége a demokráciának és marad az egyedüli Magyar párt a Jobbik.