Az „osztrák Szibéria” Bécsben
Festményeken, grafikákon, korabeli fotókon, hangfelvételeken és filmrészleteken keresztül mutatják be, hogy Nyugat-Ukrajna Európához tartozásának milyen történelmi előzményei vannak.
Galíciai mítosz címmel nyílt kiállítás Bécsben csütörtökön a Bécs Múzeumban (Wien Museum), a tárlat lengyel, ukrán, osztrák és zsidó szemszögből mutatja be a régió történetét. Galíciát, amely területileg akkora volt, mint a mai Ausztria, a nyelvi és a vallási sokszínűség jellemezte, hiszen ukrán, lengyel és jiddis nyelven beszéltek és egymás mellett éltek a római katolikusok, a zsidók és a görögkatolikusok is. Galícia központja, Lemberg az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik legnagyobb városa volt. A kiállítás festményeken, grafikákon, korabeli fotókon, hangfelvételeken és filmrészleteken keresztül mutatja be a térség életét és azt, hogy Nyugat-Ukrajna Európához tartozásának milyen történelmi előzményei vannak.
Galícia 1722-től tartozott a Habsburg Monarchiához, és az első világháború végén tűnt el a térképről. Ugyan II. József igyekezett fejleszteni a régiót, a tartományra a szegénység és a visszamaradottság volt jellemző. A lakosság nyolcvan százaléka földművelésből élt, a huszadik század első évtizedeiben csaknem félmillió lengyel, ukrán, zsidó és német lakos vándorolt ki az Egyesült Államokba, Kanadába és Brazíliába. 1837-ben kiépítették a környék vasúthálózatát, az itt található kőolajkészlet miatt pedig a Monarchia az Egyesült Államok és Oroszország után a második legnagyobb kitermelő országnak számított az első világháború előtt.
A bécsiek Galíciát az „osztrák Szibériának”, szegény, egzotikus lakosságú, messzi országnak tartották. Galícia szülötte, Joseph Roth osztrák író a térséget köztes birodalomnak nevezte, utalva arra a kettősségre, hogy Galícia egyszerre képviseli a visszamaradottságot és az előrehaladást, az átláthatatlan kulturális sokszínűséget és egy olyan világot, amelyben a zsidóság egykor virágkorát élhette, és amelyben az auschwitzi tragédia is történt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Balkhovitin / CC BY-SA 3.0)
A Krakkói Nemzetközi Kulturális Központtal szervezett közös kiállítás augusztus 30-ig látható. Ez idő alatt számos kísérőrendezvényt is tartanak: március 27-én Jacek Purchla, a krakkói Jagelló Egyetem professzora tart előadást Galícia történetéről, április 21-én Martin Pollack, számos Galíciával foglalkozó könyv szerzője beszél a térségről. Május 21-én és 22-én kétnapos szimpóziumot rendeznek a témában, június 12-én és 16-án a galíciai bevándorlók örökségét felfedező várossétát szerveznek Bécsben. A tárlatot 2014 őszétől idén tavaszig Krakkóban mutatták be.
@bloggerman77: Igen, ezért írtam, hogy a lényegi lengyel befolyás 1200-ban kezdődött, ugyanakkor a lodomériai hódítás miatt a magyar ténylegesen csak 1382-ben szűnt meg.
@blogen:
"1. Magyar uralom és befolyás időszaka ~850-1382-ig"
**
:)))))))
Persze. A magyar befolyás megszűnt itt már az 1200-as évek elején. Nagy Lajos idején meg úgy lett "magyar" Halics, hogy a Lengyel Királyságot kettéosztották, és ennek a területnek magyar kormányzója volt, a másik területrészt Lajos anyja kormányozta úgy, hogy a lengyelek fegyverrel kergették ki.
Lajos halála után a magyarok úgy menekültek ki innét, hogy a nyomukban a Kárpátokon áttörő lengyel-litván hadak egy időre még elfoglalták Máramarost is! :)
@blogen:
Milyen elegánsan kifelejtetted a Rurikida korszakot, a Kijevi Rusz és az utódállamai korszakát. Hiszen éppen emiatt pravoszláv keresztény az itteni szlávság...
@deakt: A honfoglalás előtt kezdődött, amikor is ez a terület volt a nyugati magyar periféria, ami a honfoglalás után keleti perifériává vált (A Dnyeszter vonala lehetett a gyepü, a honfoglaló harcosok temetői alapján Przemysltől végig. A gyepünek ezt a térségét később a magyar királyok Szlavóniához hasonlóan igyekeztek volna betagozni a királyságba, de ez nem sikerült, a halicsi hadjáratok mindig csak ideiglenes eredményt hoztak, míg végül az Anjouk uralkodásának végével a területre irányuló magyar expanzió öt évszázados története lezárult és átadtuk a stafétát a lengyeleknek, akik akkor már vagy kétszáz éve amúgy is jelentős szereplők és komoly vetélytársak voltak ugyanott. A keresztény Nyugat-Ukrajna története három nagy periódusból áll:
1. Magyar uralom és befolyás időszaka ~850-1382-ig
2. Lengyel uralom és befolyás időszaka ~1200-1772-ig
3. Osztrák uralom és befolyás időszaka 1772-1918-ig
Ezután máig tartó zavaros korszak kezdődött, amikor Oroszország és különféle nyugati hatalmak versengenek a terület fölötti befolyásért.
@blogen: A nyugat-ukrajnai magyar előzményekről írhatnál egy cseppet.
Nem 1722-től, hanem csak 1772-től.
(Lengyelország első felosztásával került a "Galíciai és Lodomériai Királyság" a Habsburg Birodalom országai közé.)
Nyugat Ukrajna pontosan annyira volt Európai mint Mexikó! Csak egy nyugati gyarmat volt, előbb évszázados magyar előzmények után lengyel, majd osztrák. Minden tekintetben nyugati gyarmatosító tevékenység folyt ott a gazdasági kizsákmányolástól a térítő tevékenységig. Csak a nyugat-ukránoknak nincs önbecsülésük ellentétben a mexikóiakkal.