Az osztatlan tanárképzésről egyeztettek
Bár felül kell vizsgálni a bolognai rendszert, a tanárképzést pedig ismét osztatlanná kell tenni, a felsőoktatásban továbbra is a bolognai út az irányadó
Folytatta a felsőoktatási törvény koncepciójáról múlt héten kezdett egyeztetést november 22-én Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, Dux László felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár és Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke. Pálinkás József MTA elnök a múlt héten arról beszélt: még a tanárképzésben is át kell gondolni az osztatlan képzések visszaállítását.
Szigorítani kell továbbá a jövőben a felsőoktatásba való bejutás feltételeit, és mivel a „pusztán hallgatóarányos finanszírozás nem tudta a minőség irányába befolyásolni a rendszert”, a normatív finanszírozást a minőséget támogató elemekkel kell kiegészíteni, valamint növelni kell a nehéz helyzetbe került vidéki felsőoktatás intézményeinek regionális szerepét – állapítják meg a felek a november 22-én született emlékeztetőben.
E szerint a felsőoktatás új rendszerének biztosítani kell a felsőoktatás minőségének javulását, hogy megfelelő szakembereket biztosítson a gazdaságnak, és európai szinten is versenyképes legyen. Továbbá biztosítania kell a megfelelő hozzáférhetőséget, hogy mindenki számára biztosítsa a felemelkedés lehetőségét. Ezen célok elérése érdekében szükséges, hogy a magyar felsőoktatás az európai felsőoktatás fejlődésének fő irányához igazodjon, ennek érdekében a nemzeti sajátosságok figyelembevételével a bolognai rendszert tartja irányadónak.
A bolognai rendszer magyarországi bevezetése erőltetetten, kellően át nem gondolt módon történt meg – áll az emlékeztetőben. Ennek megfelelően felül kell vizsgálni a kialakult képzési kínálatot. A tanárképzés tekintetében viszont vissza kell térni az osztatlan képzéshez, ugyanakkor más képzések esetében is szükséges vizsgálni, hogy a képzés megfelelő szerkezetben történik-e. A felsőoktatásban általában kétciklusú képzés valósul meg, kivéve azokat a tudományterületeket, amelyeket jogszabály megnevez. A képzési rendszert úgy kell kialakítani, hogy az alap- és mesterképzésben a hallgatók két- illetve egyharmada tanuljon.
A tanárképzéssel kapcsolatban a múlt héten Pálinkás József elmondta: „Én óvatos lennék az egyciklusú képzésekkel szemben. A bolognai képzési rendszer visszafordíthatatlan, és sok jó eleme van. Ne tüntessük ezt úgy föl, mintha valami ördögtől való dolog lenne. Ahhoz, hogy beilleszkedjünk az európai felsőoktatási rendszerbe, a bolognai struktúrában kell tanítani a hallgatókat.” Az egyciklusú képzést véleménye szerint néhány jól meghatározott, összeillő tanárszakon kellene lehetővé tenni, példaként pedig a matematika-fizika, a kémia-biológia, és a magyar-történelem szakot említette. Aki azonban balett és fizika szakos tanár akar lenni, annak kedvéért nem kellene átalakítani az egész felsőoktatást. Hasonló esetekben a balett, majd a fizika szak elvégzésével válhatna tanár a jelentkezőből tette hozzá.
A magyar felsőoktatás egyik nagy kihívása az elkövetkező évtizedekben, hogy a tehetséges magyar fiatalok részt vegyenek ugyan külföldi részképzésekben, de alapvetően hazai intézményekben tanuljanak, és diplomájuk megszerzése után hazánk gazdaságát és kultúráját gyarapítsák. A magyar felsőoktatási intézményeknek ehhez az európai piacon – többek között – német, angol, francia társaikkal kell majd versenyezniük, és talpon maradniuk – írják a politikusok.