Az MTA is elégedetlen a Nattal
A Nemzeti alaptanterv (Nat) tervezetében szereplő egyes műveltségi területek eltérő szakmai színvonalára hívja fel a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által készített vélemény, amely különösen a természettudományos részre vonatkozóan javasol változtatásokat.
Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkárhelyettese a 35 oldalas dokumentumban foglaltakról az MTI megkeresésére csütörtökön közölte: az egyes műveltségi területek mélysége, kibontottsága, szakmai színvonala nagyon eltérő, amitől a Nat tervezete „nagyon egyenetlen anyagot tartalmaz”. Mint mondta, az akadémia szerint a tervezet helyenként túl részletes és olyan pontokat foglal magába, amelyeket a kerettanterveknek kellene meghatározni, más részeken pedig túlságosan nyitott, általános.
A vélemény elkészítését irányító MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke kifejtette: nem értenek egyet az egyes tantárgyakhoz rendelt időkeretekkel. A véleményezésben azt javasolják, hogy a Nat „a tantárgyak, tudományterületek természetes logikája, fogalmi rendszere és nézőpontja szerint épüljön fel”, valamint a Nat a kötelező és szabad órakeretek reális arányait alakítsa ki, „ezzel garantálva a differenciált természettudományi oktatás lehetőségét”.
Fontosnak nevezte, hogy a gyakorlat visszakerüljön az iskolába, a saját élményeken, tapasztalatokon, kísérleteken keresztül, különösen az alsóbb évfolyamokon.
Csépe Valéria elmondta, „a legelhibázottabb résznek” az ember és természet műveltségterületet tartják a véleményezők. Álláspontjuk szerint egy olyan szerkezetet erőltet rá az egész ezzel kapcsolatos tananyagra a Nat tervezete, „amely idegen a természettudományos gondolkodástól”, és nem követi az egyes természettudományos területek belső szerkezetét. Hozzátette: nem jelenik meg igazán a tervezetben, milyen fontos szerepe van ezen a területen a törvénynek, a kísérletnek, a számszerű összefüggéseknek.
Mint mondta, kifogásolják a zenére, énekre szánt idő mennyiségét, holott 6–10 éves korban a zenének általános fejlesztő hatása van, amely megjelenik a nyelvi és érzelmi fejlődésben. A testnevelés területén nem választhatóan, hanem kötelezően vezetnék be, hogy a heti ötből két alkalmat a kicsi gyerekek más szabad mozgással, például tánccal, úszással töltsenek.
Elmondta még, hogy a Nat tervezete minimális mozgásteret ad a specializációnak. Példaként említette, hogy nagyon kevés a 10 százalék szabad időkeret a 9–12. osztályban a fejlett iskolarendszerű országok gyakorlatához képest.
Csépe Valéria tájékoztatása szerint az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága különböző szakmai társaságokat, tudományos társulatokat, egyesületeket, szakmai fórumokat, meghatározó egyetemeket, módszertani központokat, gyakorló gimnáziumokat, az akadémia tudományos osztályait és azok bizottságait vonta be a dokumentum megalkotásába, amely összesen mintegy 300 ember konszenzusos javaslatait foglalja össze.
A Nat tervezetének közigazgatási véleményezési szakasza március 9-cel zárult, az azt megelőző társadalmi vitában közel 1600 hozzászólás érkezett. A tervezet március végén, április folyamán kerülhet a kormány elé.
@Rako: „Sajnos MO-on az a baj, hogy a hátrányos helyzetűek legnagyobb része cigány, így abban a pillanatban, hogy ezeket külön tanítják, jönnek a "fajvédők", hogy ez etnikai szegregáció.”
A családi háttéren alapuló szegregáció is éppen olyan rossz, mint a faji alapú. DE Mo-n a dolog sokszor fordítva működik: eleve azért szegregálnak valakit, mert cigány, és csupán ürügyként hoznak fel más érveket.
Mivel a tervezetet nem ismerem, az itt ismertetett véleményhez tudok hozzászólni:
Kezdjük a legkisebbekkel:
Az jó lenne, ha az első pár osztályban csakugyan többet mozoghatnának a gyerekek, de a nagy osztályoknál ez lehetetlen.
Túl nagy a tanító felelőssége ha valami baj történik.
Bajorországban élek, három fiam van. Az első kettő a normális elemi-osztályba járt, kb 30-an voltak az osztályban és egy tanítónő.
A harmadik farkastorokkal született, 4 hónaposan megoperálták (másképp nem élne) és a fogazata sem volt rendben, így néha nehezen volt érthető amit mondott, pedig logopédiára is járt.
Ezért az első két osztályt egy speciális iskolában járta (Förderschule)
12-en voltak egy osztályban, 2 tanítónő és még néha mások is.
Minden gyerekkel tudtak foglalkozni (volt egy ikerpár, akikkel az volt a baj, hogy saját maguknak kialakítottak egy speciális nyelvet)
Akkor láttam, hogy a közgazdaság mennyi pénzt dob ki az ablakon, ha az iskolák első osztályain akar spórolni.
Ezen kellene javítani: kis osztályok, hogy mindenki otthon érezze magát, aki gyorsabban halad az a két évet két év alatt végzi el, akinél meg problémák vannak, azok három alatt.
Így el lehetne talán érni, hogy a harmadik osztályt nagyjából egyenlően felkészülve kezdjék.
Természetesen vannak olyan gyerekek,akiknél ez nem lehetséges, de azokat ez alatt fel lehet ismerni, hogy azok a következő két évet is három alatt végezzék. És így tovább.
A lényeg az lenne, hogy minden gyerek el tudja végezni legalább az általános iskola 8 osztályát.
Sajnos MO-on az a baj, hogy a hátrányos helyzetűek legnagyobb része cigány, így abban a pillanatban, hogy ezeket külön tanítják, jönnek a "fajvédők", hogy ez etnikai szegregáció.
Kérdésem hozzájuk: Mi fontosabb, hogy azok a többi gyerekkel együtt tanulva bukdácsoljanak, elmenjen a kedvük a tanulástól, vagy hogy egy képzettség-szint elérjenek?
Ami a későbbi osztályokat illeti:
Az általánosban és a gimnáziumban 40-en voltunk egy osztályban.
Mikor 1956-ban kikerültem Angliába, Downside-ban sokkal kisebb osztályok voltak. Ha jól emlékszem max 15-en.
De a fizikára szakosodóknál 12-en (A-level), a felső matematika (S-level)szakon pedig 60-an voltunk.
De mivel otthon oroszt is kellett tanulnom, az igazgató azt mondta, abból is le kell vizsgáznom. Volt egy tanár aki tudott valamit oroszul, így ő készített engem az O-levelre elő. Senki más nem tanult ott oroszul.
Egész napos tanítás volt (internátus) így nem a gépies 8-1 minden óra alatti tanítás, hanem a diákok a tudásuk és tehetségük szerint voltak csoportokba osztva, hogy mindenki annyit tudjon fejlődni, amire képes.
Ez szerintem sokkal fontosabb mint a pontos tantervi előírás.
Hiába a sok jóakarat és tudás a tanár részéről, ha az órán olyan diákok is ülnek akiket a tantárgy nem érdekel. Ez a fegyelmet is lazítja és a tanárt is elkedvetleníti.
Be kellene vezetni az angol rendszert, hogy alapfokig sok tárgyat kelljen megismerni, de komolyabban csak azokat tanulja a diák amihez kedve és tehetsége van.
Vagyis az "osztályismétlés" meg lenne szüntetve. Csak egyes tantárgyakat kellene addig ismételnie a diáknak, amíg le nem vizsgázik belőle.
Ha egy diáknak a nyelvekhez van tehetsége, akár 5 nyelvből is "érettségizhetne" felsőfokú szinten, míg, mivel matematikában gyenge, addigra csak az alapfokú szintet érné el.
De persze ez a "politikai korrektséggel" ellenkezik, mert "elit-képzés", annak ellenére, hogy az az egyén tehetségéhez és nem valami máshoz idomulna.
Ha a befektetés/haszon indexét nem 12 évre, hanem 50 évre számoljuk, akkor a differenciált (angol) minta sokkal jobban szerepelne, mint a kontinentális.