Az is baj, ha jó, az is baj, ha rossz
A nem hozzáértő tolmácsok olyan károkat okoznak, hogy az ausztrál kormány és akadémia speciális tréningre küldené őket.
Talán nem meglepő, hogy egy bírósági tárgyalás alkalmával a bírák kevésbé tartják hitelesnek azt a tanút, aki mondandóját sűrűn tűzdeli „őzéssel”, mint azt, aki folyékonyan, magabiztosan válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Ám hiába a meggyőző fellépés, ha a tanú nem angolul szólal meg, és történetesen egy rossz tolmácsot kap – hívja fel a figyelmet a Sidney Morning Herald egyik cikke. Egy rossz tolmács ugyanis akár végzetes eredménnyel is járhat a vádlottra nézve.
Ugyanakkor az sem jó, ha a tolmács túl profi, vagyis akcentus nélkül beszéli az angolt. Az ilyen szakembert a bírák kevésbé vélik meggyőzőnek, mint azt, aki folyékonyan, de némi akcentussal beszél.
Az ausztrál tárgyalótermekben naponta átlagosan 40 tolmácsot alkalmaznak, vagyis szolgálataikat nem kevesebb mint 10 ezerszer veszik igénybe évente. 2008-20009-ben az angolon kívül a leggyakrabban használt nyelvek az arab, a kínai, a vietnámi, a koreai, a spanyol, a perzsa és a török voltak.
A tolmácsoknak nincs könnyű dolguk a terjedelmes államban. Egy ügyvéd, Philip Boulten például világosan leszögezi: ő mindig azt tanácsolja védenceinek, hogy ha lehet, angolul beszéljenek a tárgyaláson. Sok apró, ám lényeges hangsúly elvész ugyanis, ha a bíró és a tanú között egy plusz közvetítő is működik. Arról nem is beszélve, hogy a bírák úgy gondolják, azok kérnek tolmácsot, akik időt akarnak nyerni.
A tolmácsokat a bíróságok számára közvetítő szervezet (Community Relations Commission) szerint az ausztrál tolmácsok munkájának színvonala „elfogadható”, ennek ellenére nem rossz ötlet speciális képzést indítani az orvosi és bírósági tolmácsok számára.