Az Eurovíziós dalfesztivál korzikai dala
Az idei Eurovíziós Dalverseny egyik résztvevője korzikai nyelven énekelt. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről e ritkán hallott újlatin nyelvvel!
A Franciaországhoz tartozó Korzika szigetén – a francia mellett, kétnyelvűségben – mintegy 200 000 ember által beszélt korzikai nyelvről vagy nyelvjáráscsoportról (u corsu vagy a lingua corsa) egészen a közelmúltig nem sokszor lehetett hallani. Ennek valószínű oka, hogy a korzikait nagyon sokáig – egészen a 20. század végéig – csak az olasz nyelv déli hatástól érintett nyelvjárásának tartották, s írott formában is csak viszonylag elég későn, a 19. században jelent meg először. Az UNESCO a kihalással veszélyeztetett nyelvek között tartja nyilván, ahogy a többi franciaországi regionális nyelvet is.
(Forrás: Wikimedia commons / Jean-Pol Grandmond)
Történetileg a korzikai mai formájában valóban az olaszhoz, egész pontosan a toszkán nyelvjárásokhoz áll a legközelebb, de számos hasonlóságot mutat a szárddal (főleg a magánhangzórendszerben), valamint a délolasz nyelvjárásokkal is. (Ezzel szemben az észak-olaszországi nyelvjárások közelebb állnak a franciához, mint az irodalmi olaszhoz.)
A társszerző blogjából
Az olasztól leginkább az különbözteti meg feltűnően, hogy a hangsúlytalan -o helyett a korzikaiban -u-t találunk a szó végén (ahogy a déli szárd nyelvjárásokban, a szicíliaiban és a portugálban is): pl. az olasz muro ’fal’ megfelelője a korzikai muru. A déli korzikai nyelvjárásokban ugyanez igaz a hangsúlytalan e-re is, amely i-vé válik: olasz pane ’kenyér’, korzikai pani. Szintén közös vonása a szárd nyelvvel, hogy megőrizte a latin rövid [i] és [u] hangokat, melyek az olaszban, a spanyolban, a portugálban és a románban is [e]-vé, illetve [o]-vá váltak (pl. lat. pĭlu(m) ’szőrszál’ és acetu(m) ’ecet’ > korzikai pilu és acetu, vö. olasz pelo és aceto); illetve délen megtalálható benne a latin hosszú -ll-ből fejlődött, nyelvheggyel ejtett -dd- hang is (Karcag, Debrecen környékén is ejtik hasonlóan a t-t és a d-t): lat. pelle(m) ’bőr’ > délkorzikai peddi (vö. olasz pelle, román piele, portugál pele, spanyol piel). A korzikaiban megtalálható továbbá a [ty] és a [gy] hang is, ezeket a helyesírásban a chj, ill. ghj betűkapcsolatok jelölik.
A latin illu(m), illa, illi, illae mutató névmásokból származó határozott névelő l hangja a közelmúltban kiesett, így a lu muru helyett ma u muru ’a fal’, illetve a la petra helyett a petra ’a kő’ áll (ugyanezek többes számban i muri, ill. e petre ~ i petri). Ugyanez a jelenség megfigyelhető a délolasz nyelvjárásokban (pl. a nápolyi nyelvben), a portugálban, az aragóniaiban, sőt, a román végartikulus bizonyos formáiban is (lat. lupi illi > román lupii). Szintén a délolasz nyelvjárásokkal rokonítja a korzikai nyelvet, hogy a főnévi igenév -re végződése lekopott (pl. latin/olasz cantare ’énekel’, korzikai cantà; latin/olasz véndere ’elad’, korzikai vende).
Példaként következzen a már említett dal: Amaury Vassili: Sognu, mellette a megközelítő magyar fordítással. A dolgunkat kissé megnehezítette, hogy ahány oldal, annyiféle változatban létezik a dalszöveg, így a fordításban is lehetnek pontatlanságok.
Amaury Vassili: Sognu / Álmodom
Sognu di ste labbre
Di sta voce chjara è pura
Mai spentu ricordu di tè
Quella notte cui cun tèÁlmodom ezekről az ajkakról
Erről a világos és tiszta hangról
Mindig rád gondoltam
Azon az estén, veledSognu, mi lamentu
U mio core n’hà primura
Di a vita c’aspettu dumaneÁlmodom, de bánkódom
A szívemben közömbösség van
Az élet iránt, mely holnap vár rámInvinuchjatu, veghju u mare
Spart’u mondu cun tè
Ma tu, ti ne vogli’andà
Campu per a vittoria
Luntanu da tè, pensu sempri che
Sei vicinu a mè, sognu di tèTérdre rogyva bámulom a tengert
Megosztom a világot veled
De te el akarsz menni
Győzelmi színtér
Messze tőled, mindig azt hiszem
Hogy itt vagy mellettem, rólad álmodomCanteraghju, canteraghju a tè
A canzona “L’Oimè”Énekelem majd neked
A dalt: „Jaj, nekem”Piengu è so male
Pregu u celu fin’a more
Chi dai monti guidi frontu a tè
Esceraghju di stu sognuSírok és rosszul vagyok
A halálomig az éghez szólok
Hogy a hegycsúcsra vezessen hozzád
És felébredek ebből az álombólSè tu mori, eu dinò Ha te meghalsz, én is veled tartok
Igen, pontosan erről van szó, amit tenegri írt.
@tenegri: így már érthető, köszi.
@Olman: A szerző itt nem a t és d hangok egymáshoz hasonló ejtéséről írt, hanem hogy egyes magyar nyelvjárások t és d hangja hasonló, mint a korzikai dd, méghozzá abban hasonlók, hogy itt is ott is retroflex/kakuminális hangokról van szó.
"illetve délen megtalálható benne a latin hosszú -ll-ből fejlődött, nyelvheggyel ejtett -dd- hang is (Karcag, Debrecen környékén is ejtik hasonlóan a t-t és a d-t)"
Ezt hogy értette a szerző? Debrecen és Karcag környékén ll helyett ejtenek dd-t vagy tt-t? Mert a d és t hasonló ejtése elég magától értetődő (zöngés-zöngétlen párok lévén), ellentétben a korzikai példával, másrészt a d-t hasonló ejtésének nem értem, mi köze lenne az ll-dd ejtésváltozáshoz...
Ennek a cikknek nem ez a lényege, de egyébként ma már mindenki koppint mindenkit.
Számomra értelmezhetetlen a "szemérmetlen koppintás" fogalma. Mondjunk helyette feldolgozást.
Bizonyára nagyon érdekes a korzikai nyelv, de sokkal "érdekesebb", hogy a dal pedig Händel Sarabande c. művének a szemérmetlen koppintása! Innentől kezdve énekelhet felőlem bármilyen nyelven a versenyző! (Egyébként az sem fair, hogy operaénekesek is indulhatnak! El kéne már dönteni a szervezőbizottságnak, hogy ez most pop-, vagy operafesztivál-e?! "Vagy ha nem, hát kis nyúl!")