Az egyik legrégibb Korán Kínában
Egy ezeréves koránnak építenek 4 millió jüanért (142 millió forint) múzeumot az északnyugat-kínai Kanszu (Gansu) tartomány muszlimok lakta településén.
A tunghsziangi (Dongxiang) autonóm megye vezetői a pénzből még az idén egy 800 négyzetméteres múzeumot hoznak létre kiállítótermekkel, digitális kivetítőkkel. Az értékes tárgyra egy figyelőrendszer fog vigyázni. A környék jellegzetes – nemzetiségiek lakta – épületeit ugyancsak rendbe hozzák.
A szakemberek megfelelő körülményeket biztosítva, csúcstechnológiai berendezésekkel vigyázzák majd az ősi dokumentum állapotát, lehetőség szerint a minimálisra lassítva annak pusztulását. Beszámolók szerint az 536 oldalt tartalmazó szent irat arab nyelven íródott és 2009-ben találták a muszlimok lakta Tunghsziangban. A kínaiak mellett brit és japán szakemberek is megvizsgálták, s álláspontjuk szerint valamikor a 9. és a 11. század közötti időszakban születhetett.
A szóban forgó példány „A” osztályba sorolt kulturális ereklye, s országos védettséget élvez; nagy valószínűséggel egyike a legrégebbi ma fellelhető koránoknak – magyarázta Ma Csing-fang (Ma Qingfang) imám a Hszinhua hírügynökség munkatársának. A helyi vallási vezető elmondta: visszautasították a kívülről érkezett ajánlatokat, abban hisznek, hogy a könyv értéke felbecsülhetetlen, a tunghsziangi emberek pedig a „lélek könyvének” tartják.
Az imám arra is kitért, hogy a megye összesen 46 darab koránt őriz, továbbá olyan könyveket, amelyek az iszlám szent iratát magyarázzák. Közülük néhány több száz éves.
A tunghsziang egy etnikai kisebbség is egyben, amely épp a térség nevéből kapta a magáét. A szó jelentése szerint ők a „keleti falvak” lakói. Összesen alig több mint félmillióan vannak, túlnyomó többségük Kanszu tartománynak ezen a részén él, kisebb csoportok Hszincsiangban (Xinjiang), Ninghsziában (Ningxia) és Csinghajban (Qinghai).
Nyelvük – amelynek nincs írott formája – hasonlít a mongolhoz, de többnyire beszélik a hivatalos mandarint is, bár van ahol a keverék tangvang nyelven kommunikálnak. Irodalmuk szájról szájra terjedt, használják az arab írásjeleket, de viszonylag nagy számban vannak körükben írástudatlanok. Szigorúan iszlámhívők, a férfiak kerek fehér fejfedőt viselnek, a nők ugyancsak takarják a hajukat.
Kínában ha jól tudom egy évszázaddal körülbelül ennek a Koránnak a keletkezését megelőzően tört be az iszlám, a 8. század vége felé a Tallasz folyó mellett vívott ütközötben arab, perzsa és türk harcosokból álló hadsereg mért vereséget a kínaiakra, bár kevéssel ezt megelőzően egy másik arab inváziót a kínaiak sikerrel hárítottak el.