Arról, ami van, ami nincs, és ami lehetne

László nevű olvasónk nagyon furcsa kérdést tett fel a kisragadozónak. Lehetne-e olyasmi a nyelvben, ami nincs?

Előszeretettel használnám a következő analóg szavakat: előutálattal, előkétellyel vagy elődicsérettel. Helyesen tenném? Vagy csak ez az egy előlegezett szándéknál, a szeretet esetében fejezhetem ezzel ki magam?

Ha jól értem a kérdést, valójában nem arra irányul László kérdése, hogy megteheti-e, hogy a nemlétező előutálat, előkétely, elődicséret szavakat használja – hát persze hogy használhatja őket, legfeljebb nem értik meg. A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy vajon miért lennének sikertelenek az ilyen próbálkozások, miért nem értenék meg, hogy mire gondol.

László helyesen utal az analógia fogalmára a kérdésben. Hiszen éppen azért értik meg egymást az emberek, mert korábban már hallott kifejezéseket használnak, vagy legalábbis régebbről ismertek mintájára, analógiájára megalkotottakat. Ha nem így tennének, a kölcsönös megértés lehetetlen lenne. A kérdés tehát az, hogy miért nem szolgálhat az előszeretettel kifejezés analógiás mintaként (forrásként) újabb hasonló kifejezések (mint az előutálat, előkétely, elődicséret) megalkotásához?

Számos tényezője van annak, hogy kifejezések analógiás forrásként szolgáljanak. A legfontosabb a gyakoriság: azt vagyunk hajlamosak analógiás mintaként használni, amit gyakrabban hallottunk. De egyetlen gyakori kifejezés nem is szokott elég lenni: hiába az egyik leggyakoribb ige a megy, a rendhagyó alakjai (például a men- kezdetűek: menni, menj, mentek stb.) nem szolgálnak analógiás forrásként (például más -gy végű igék számára: nem mondjuk hagyni helyett, hogy hanni, és így tovább). Inkább sokféle mintára van szükség az analógiás hatáshoz. Így jó sok olyan ige van, amiben a -dik végződés -szik végződéssel váltakozik (pl. tolakodik ∼ tolakszik), elég sok ahhoz, hogy ez a minta analógiás forrásként szolgáljon (például ahhoz, hogy működik mellett elterjedjen a műkszik).

Az analógiás újítás feltétele tehát, hogy sokféle korábbról ismert kifejezés legyen, amik egyaránt alkalmas forrásként szolgáljanak. De vajon mit jelent alkalmas forrásnak lenni? Természetesen azt jelenti, hogy a források jól felismerhetően egymáshoz hasonló felépítésűek. Az előző példa, a -dik és a -szik váltakozása esetében csak formai hasonlóságról van szó, máskor viszont a szerkezeti-jelentéstani felépítés hasonlóságára van szükség.

Mondok egy példát. A magyar nyelvben szokásosan nincsen többes számú alakjuk az elvont fogalmakra utaló főneveknek, vagyis nem használatosak olyan szavak, mint ellenkezések. Egy-két ilyen szó azonban valamilyen okból elterjedt: a legközismertebb az érzékenységek, ami olyasmit fejez ki, hogy ’különböző csoportok érzékenysége’, illetve ’érzékenység különböző ügyekkel kapcsolatban’. És ez a néhány szó, mivel jól átlátható a jelentéstani motivációja, forrásként szolgálhat újabb hasonlók elterjedésére. Elsősorban szakmai (főként szociológiai) szövegekben újabban se szeri, se száma a hasonló szavaknak: manipulálhatóságaink ’manipulálhatóságunk különböző ügyekben és különböző eszközökkel’; szűkösségek ’különböző területeken megfigyelhető szűkösség’, és így tovább.

Nos, az előszeretettel leginkább ennek a feltételnek, a jelentéstani átláthatóságnak nem felel meg, ezért nem lehet analógiás forrás. Az előszeretet nyelvújítási szó, és nyilvánvalóan a középkori latin praedilectio ’kedvező előítélet, hajlam valami iránt, preferencia’ tükörfordítása, hiszen a prae- azt jelenti, hogy ’elő-’, a diligo ’szeret’ igéből képzett dilectio pedig ’tetszés’. (Tegyük hozzá, hogy maga ez a szótő, az előszeretet ma már csak az előszeretettel alakulatban használatos, és ez a szűk használati kör is hozzájárul ahhoz, hogy ne szolgáljon analógiás forrásként.) Jelentéstanilag azonban egyáltalán nem áttetsző ez a szó. Persze lehet úgy érvelni, hogy nem ugyanaz a dolog már előre szeretni valamit, mint az átélése közben, és ezzel analóg értelemben létezhetne például előutálat vagy előkétely, sőt utószeretet meg utóutálat is. De a praedilectio nem egészen azt jelenti, hogy valamit már az átélése előtt szeretünk, az előszeretettel szó pedig végképp nem azt jelenti, hogy ’már jó előre szeretve, mielőtt még tudnánk, miről is van szó’. Hát ezért nem alkotunk vele analóg új szavakat.

Hasonló tartalmak:

• 1000%
• A beférkőzés „helyessége”
• A Bibliától a boogie-woogie klubig
• A buzgó nyelvőr
• A gégek és a toszkok titokzatos nyelve

Hozzászólások (10):