Ármány és szerelem a perzsa királyi udvarból
Purim zsidó ünnepének lényege egy mondatban: „Meg akartak ölni minket, nem sikerült, akkor most igyunk!” Aki ennél kicsit többre kíváncsi, olvassa el cikkünket, amiből kiderül, hogy az evés-ivás mellett a legfontosabb az olvasás. Eszter könyve szent irat vagy épp az első zsidó regény?
Idén március 19-én este kezdődik a purim, ez a farsangi hangulatú zsidó ünnep. (A „zsidó farsang” kifejezést azért legalább annyira kerüljük, mint a Chanukára a „zsidó karácsony”-t!) Ilyenkor a bibliai Eszter könyvében lejegyzett eseményeket ünneplik, meglehetősen hangosan...
(Forrás: Wikimedia Commons / stu_spivack)
Elő a tekerccsel!
Purim ünnepének négy olyan része van, amelyet a vallás kötelezően előír, de a legfeltűnőbb események nem feltétlenül tartoznak ide: például ilyenkor szokás jelmezbált tartani. Ennek persze nincs sok köze a nyelvhez, hacsak nem könyvespolcnak öltözünk. Első látásra a négy fő résznek sem, hiszen csupa étkezéssel kapcsolatos dolog tartozik ide: egymás étellel való megajándékozása (az úgynevezett misloách mánot, magyarosan sláchmonesz), adomány a szegényeknek (ebben a kategóriában pénzt is lehet adni, egymásnak csak ennivalót), illetve az ünnepi lakoma. Ha jól csináltuk, akkor senki sem marad betévő falat nélkül a lakomára. De miért ennyire fontos ilyenkor az evés?
Kérdésünkre a választ a purim negyedik nélkülözhetetlen eleme adja meg: ez ugyanis a bibliai Eszter könyvének nyilvános felolvasása, kézzel írott tekercsből (ez a megilá). Ilyenkor a könyv teljes szövege elhangzik. Nem kell megijedni, Eszter könyve nem túl hosszú - ha szeretnénk nyomtatni magunknak egyet, a magyar változat hét A4-es oldalra ráfér. Itt le is tölthetünk egy modern fordítást, de természetesen tetszőleges Bibliában is megtalálható.
A felolvasás dallama régiónként változik, mi most egy szép és követhető sebességű jemeni változatot mutatunk (az egész könyv fenn van, öt részben):
Miről szól?
A cselekmény a Biblia legtöbb könyvétől eltérően Perzsiában játszódik, Susán városában. A perzsa uralkodó, Áchásvéros lakomát rendez, és a feleségével, Vástival akar büszkélkedni a többi elöljárónak. Vástinak azonban nem tetszik, hogy a kicsit már becsiccsentett király trófeaként akarja mutogatni, és elhajtja a búsba. Áchásvéros erre új feleséget keres magának, a szolgái által begyűjtött jelöltek közül pedig a zsidó Esztert választja. Eszter egy Mordecháj nevű férfi nagybátyjának a leánya, szülei halála után Mordecháj fogadta örökbe. Mordecháj azt tanácsolja Eszternek, ne beszéljen a királynak a rokonságáról, sem arról, hogy melyik népből való. Jobb az óvatosság!
Mordecháj nem sokkal ezután leleplez egy merényletkísérletet, így jól áll a szénája az udvarban – nincs ok az aggodalomra, vagy mégis? A király kinevezi helyettesének Hámánt, egy agresszív és nagyképű fickót. Hámán elvárja, hogy az alattvalók boruljanak előtte térdre – Mordecháj erre azonban nem hajlandó, „mert ő zsidó” (valószínűleg itt a bálványimádás elkerüléséről lehetett szó). Hámán annyira dühbe gurul, hogy a zsidók nem engedelmeskednek neki, hogy elrendeli, öljék meg őket mind. A király jóvá is hagyja a parancsot.
Habár a könyv többször is a perzsa királyi udvar feljegyzéseihez utalja az olvasót, mára már fogalmunk sincs, mely történelmi személyeknek feleltethetőek meg a szereplők – Áchásvéros például Xerxész vagy Artaxerxész? És ha igen, hányadik? Vannak, akik szerint hiába is keressük a történelmi megfeleléseket, és Eszter könyvét jobb lenne az „első zsidó regény”-nek nevezni... de előre szólunk: ezzel az ötlettel nem fogunk ortodox körökben sikert aratni.
Amikor a zsidók megtudják, mit parancsolt Hámán, nagyon kétségbeesnek. Mihelyt Eszter is tudomást szerez minderről, nyomban elhatározza, hogy közbenjár a királynál. Arra kéri Áchásvérost, hogy jöjjön el egy igazi királynői lakomára, az ő és Hámán tiszteletére. Ez meg is történik, és miután a király ismét leitta magát, Eszter ráveszi, hogy teljesítse egy kívánságát, azonban nem árulja el, mi is lenne az. Majd másnap, a következő lakomán!
Hámán örül, hogy ilyen nagy megtiszteltetés érte, hogy a királyi párral lakmározhat – most már csak ősellenségétől, Mordechájtól kellene valahogy megszabadulnia. Eltervezi, hogy felakasztatja, csakhogy közben a király rájön, hogy Mordechájt még nem tüntette ki a merényletkísérlet leleplezéséért. Gyorsan meg is teszi, Hámán pedig őrjöng.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A második napi lakomán, ismét némi bor után Eszter előáll a kérésével: ne pusztítsák el népét, a zsidókat. A király dühbe gurul (az is felmerül benne, hogy vezérje a királynőt szeretné molesztálni), és felakasztatja Hámánt – pont arra az akasztófára, amit az Mordechájnak ácsoltatott. Miután Eszter elárulja, hogy Mordecháj a nevelőapja, a király kinevezi Mordechájt Hámán frissen megüresedett posztjára. A rendeletet visszavonják, sőt a perzsiai zsidók annyira megerősödnek, hogy leszámolnak Hámán-párti ellenségeikkel. Eszter és Mordecháj pedig elrendelik, hogy ez a nap innentől fogva legyen örömünnep.
A purim szó maga az akkád púru, sorsvetés szó többes számú alakja – Hámán sorsot húzott, melyik napon végezzenek a zsidókkal.
Hangoskodni szigorúan szabad
Az ünnep este kezdődik, mert a zsidó időszámítás szerint naplementekor kezdődnek a napok. Ennek a forrása a Teremtés könyve: „És lett este és lett reggel” (Bernstein Béla fordítása). Sötétedés után kezdődik a buli, természetesen az esti ima után, amelyben speciális purimi betoldások szerepelnek. Eszter könyvét kétszer is fel kell olvasni: az ünnep kezdetén, és másnap délelőtt.
Általában az eredeti héber szöveget olvassák fel, hagyományos dallammal, ettől csak nagyon reform közösségekben térnek el. Sok helyen van kétnyelvű füzet, hogy a héberül jól nem beszélők is tudják követni az eseményeket. A felolvasás érdekessége, hogy amikor a főgonosz, Hámán neve elhangzik, zajt szokás csapni: dübörgéssel, asztalcsapkodással, kereplővel... A következő videóban egy meglehetősen hangos társaságot láthatunk az izraeli Machon Méir jesivából:
A legtöbb zsidó ünnepen nem szabad áramot használni – persze hogy ezt ki mennyire tartja be, az nagyon változó –, de purimkor szabad (chanukakor is lehet), úgyhogy nem meglepő, hogy rengeteg videófelvételt találhatunk.
Izraelben egészen karneváli jelleget is ölt az ünneplés, ez az ádlojádá. A modern nyelvújításkori kifejezés jelentése körülbelül „addig, amíg nem tudja” – eredete pedig az arámi nyelvű talmudi idézet, miszerint purimkor addig kell inni, amíg az ember már nem tudja megkülönböztetni (ád d'lo jádá) azt, hogy „átkozott legyen Hámán” attól, hogy „áldott legyen Mordecháj” (Megilá 7b). Ha valaki nem szeretne berúgni, a jól bevált megoldás, hogy iszik egy pohárral és lefekszik aludni, hiszen ha nincs ébren, egészen biztosan nem tudja megkülönböztetni...
A choloni ádlojádá talán a legismertebb - a következő videóban idevalósi bábosok és lelkes amatőrök vonulnak fel tengeri herkentyűknek öltözve (további tengeri herkentyűk a Nyesten):
Olvasnivaló
Eszter könyve (Naftali Kraus és Nagy Zsuzsanna fordítása)
Más könyve is van amúgy a Bibliának ami elbeszélés, vagy novella szerkezetű, tanítómesét, állatmesét tartalmaz. Hiba volna csak egyszerű szakrális könyvé degradálni ezt a nagy művet, ez egy rendkívül komoly irodalmi alkotás, a legnagyobb a világon
Van olyan zsidó történet amelyikben nem szerepel egy Mordechaj?
(És purimkor illik (vagy szabad) tejet inni?
Nem csak pálinkát?)