Április bolondjai, április bolondozói
Ismertetésünkből kiderül, mi az, amire nem vagyunk képesek szájjal, de két ujjal igen; hogy miért nem áll fel, ha túl kicsi; de még az is, hogy ki kapja be a golyót. És előre elnézést kérünk, de lesz egy szexista poén is.
A héten már beszámoltunk a Google két áprilisi tréfájáról, most a Designboom összeállításának köszönhetően még háromról hírt adunk – és lesz ráadás is.
Az egyik vírusvideóban a Google egyik fejlesztője arról számol be, hogy a Google eddig sokféle eszközre fejlesztett – asztali számitógépre, okostelefonokra stb. –, de eközben elhanyagolta minden idők egyik legsikeresebb elektronikai eszközét, a Nintendo videojátékát. Ezek a videojátékok úgy működtek, hogy egy áramköröket tartalmaző dobozkát kellett beléjük illeszteni, az úgynevezett cartidge-t [kartridzs] (magyarul kazettának is nevezték, de működésében semmi köze a magnókazettához – a kazetta szó egyébként eredetileg egyszerűen azt jelentti, hogy ’dobozka’). Elkészítettek egy ilyen cartridge-t, hogy kapcsolódni tudjon a Google rendszeréhez. Sajnos a Nintendo gépei az azóta igencsak elavult 8 bites technológiát használják, éppen ezért a Google szerverek százezreit állította üzembe, hogy egyensúlyozzák a végfelhasználók gépeinek lassúságát. Ezek a szerverek 8 bites térképeket generálnak a felhasználók számára. A Nintendo „betárcsázós” technológiával (emlékszik még rá valaki?) kapcsolódik az internethez. A képernyőn a klasszikus térképes hódító játékok grafikájára emlékeztető módon jelenik meg a Google térképe (a zene és a grafikai elemek konkrétan a Dragon Quest nevű klasszikusból származnak), melyen éppúgy kereshetünk helyeket, tervezhetünk útvonalakat, mint a már ismert verzión. Sőt, a Nintendo hangfelismerésre is képes, így nem kell beírnunk a keresett hely nevét: elég, ha bemondjuk.
A videó végén megtudhatjuik, hogy amíg program még nem kapható a Google shopban, de addig is kipróbálhatjuk a hagyományos Google Mapsen. Mára azonban valószínűleg megérkeztek a cartridge-ek, mert a funkció sajnos eltűnt.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A Google másik „újítása” az okostelefonokat érinti. Mindenki által ismert probléma, hogy a telefonok érintőképernyője vagy fizikálisan létező billentyűzete meglehetősen kicsi, így kényelmetlen a gépelés. Mennyivel egyszerűbb lenen, ha csak két gombot kellene használni az üzenetek megírásához! Nos, ez nem lehetetlen: több, mint másfél évszázada rendelkezésünkre áll a megfelelő technológia: a morzeábécé. A Gmail Tap (fordíthatnánk Tapinak is) két gombja segítségével könnyen beírhatjuk bármelyik betűt. (A Google kicsit csal, hiszen van egy (j)elhatároló billentyű is – persze elég lenne összesen egy is, de használatához jó ritmusérzékre lenne szükség.)
Persze a Google nem állt meg itt: nyilván már létező kétegeres technológiájuk adta az ötletet, hogy a mobil képernyőjén egyszerre kétszer két virtuális gombot helyezzenek el, így egyszerre két levelet is írhatunk. Meggyőző érvük szerint ez rendkívüli módon meggyorsítja a kommunikációt: míg két ujjal két dolgot mondhatunk egyszerre, addig egy szájjal csak egyet. A technológia különösen előnyös a tömpe ujjú felhasználók számára.
A Google egyébként egy a kamu hírekre igen jellemző bulváros színfoltot is elrejtett a sztoriban: a tapnológia ötletét felvető Reed Morse nagyon nagybátyja (nagyapja nagyapjának bátyja) Samuel F. B. Morse, a morzekód (illetve a vele való üzenettovábbítás) atyja.
A Google harmadik tréfája a Google Street Roo (ezt talán Utcurunak fordíthatnánk): Ez a Google Street Viewhoz, a Google térképéhez kapcsolódó utcakép-nézegetőjéhez hasonló, de Ausztrália lakatlan területeit nézegethetjük vele. A szolgáltatásban szereplő képek úgy készültek, hogy több ezer kenguru fejére gömbkamerát rögzítettek, mely 360 fokos szögben rögzíti a tájat, miközben tárolja a kép helyszínének GPS-koordinátáit is.
Egy kerékkel kevesebb?
Persze nem csak a Google-nél dolgoznak olyanok, akiknek ilyen eszement ötleteik vannak. Hasonló tréfamesterek állnak az autóipar alkalmazásában is. Korábban már beszámoltunk a BMW futóedzőjéről –a sportos életmódot kívánja támogatni a Mini is. A Mini nyilván jól szolgál a városban és országúton egyaránt, de nem a legideálisabb hosszú autós nyaralásokhoz, kempingezéshez. A cég április elsejei ajánlata mégis kempingezéshez kapcsolódó kiegészítőket tartalmaz: egy tetőcsomagtartóra szerelhető sátrat és egy lakókocsit.
Ha az olvasó számára nem lenne világos, hogy a lakókocsi magassága távol esik az ideálistól, a kocsik rendszáma (HOAX ’átverés’, illeve JOKE ’vicc’) jelent némi puskát. (A teljes kép megtekinthető a Designboomon). Az igazi meglepetés azonban az, hogy korábban már volt valaki, aki mindezt komolyan gondolta.
Nem akar lemaradni a Peugeot sem. Az ő újdonságuk az autó, mely a sofőr hangulatától függően változtatja a színét. A jelenséget zene segítségével szeretnék demonstrálni, a kormányba épített érzékelők felmérik a vezető hangulatát, és változtatják a festék „molekurális struktúráját”. Persze a végére becsúszik az ilyenkor kihagyhatatlan szexista poén! Ejnyebejnye!
A léha franciáknál sokkal komolyabb problémára fókuszálnak a szorgalmas japánok. A Honda az autó biztonságát kívánja megerősíteni az intelligens riasztórendszerrel. Mivel a hagyományos riasztók vijjogására már nem figyel senki, célszerűbbnek tűnik, ha az autó tárgyal a tolvajjal. Ha olyan személy próbálja kinyitni az autót, akinek ujjlenyomatát nem tudja azonosítani, megpróbálja eltántorítani szándékától. A rendszert kognitív pszichológusok és volt túsztárgyalók bevonásával fejlesztették ki. Ha a tolvaj a barátságos felszólításra nem távozik, a rendszer megpróbálja egy másik kocsi feltörésére rábeszélni. Mivel a kutatások tapasztalatai szerint sok esetben az éhség áll a rossz döntések hátterében, a kocsi megpróbál néhány éttermet ajánlani a közelben. Ha ez sem válik be, a komor jövőképpel igyekszik eltávolítani: azt jósolja, hogy a börtönben majd egy pakli cigarettáért fogják adni-venni. Megpróbálja a tolvajt érzelmileg megtörni: megkérdezi, törődött-e vele az édesanyja, és felajánlja szeretetét. Ha kell, erőszakhoz folyamodik: feltöri a tolvaj mobiltelefonját, megszerzi személyes adatait, és azonosítja. Ha kell, aggresszív hangot is megüt, és azzal fenyegetőzik, hogy porrá zúzza a tolvaj banki adósminősítését. Persze David Hasselhoff óta tudjuk, hogy a beszélő autóknak lelkük is van. Nem csoda, ha ennyi megrázkódtatás után a tulajdonost is csípősen fogadja, és megfenyegeti, hogy ne merje még egyszer ezen a környéken egyedül hagyni.
A szuperintelligens autóval kanyarodjunk vissza az elektronika világába!
Otthon az elektronikában
Hozzászokhattunk ahhoz, hogy a Youtube-videókat bármikor megnézhetjük – de biztos mindenki tapasztalta már, hogy valamelyik kedvence el is tűnhet. Éppen ezért sokkal jobb, ha otthon tároljuk a Youtube filmgyűjteményét, így aztán bármikor élvezhetjük off-line is. A Youtube Collection (Tecső Gyűjtemény) tematikusan tartalmazza az összes Youtube-ra feltöltött videót, és DVD-n kerül forgalomba. Ahogyan az on-line megszokhattuk, változtatható a videó felbontása, sőt, működik a teljes képernyős megtekintés is! Nem maradunk le a közösségi élményről sem: levélben elküldhetjük véleményünket, illetve a tetszésünket vagy nemtetszésünket kifejező matricákat, melyek eljutnak a videó eredeti feltöltőjéhez. A gyűjteményt kamionkonvojok szállítják házhoz, de a nehezen hozzáférhető helyeken más szállítóeszközt is igénybe vesznek. Ismerve a Youtube-ra feltöltött videók mennyiségét, Hetente egy-egy újabb teherautó érkezése várható. Aki most megrendeli a gyűjteményt, ingyen ajándékozhat egy másikat egy rokonának vagy barátjának. Egyéb extrákat is kaphatunk, így például a legdivatosabb videókat lézerlemezen, jogdíjmentes zenéket „bakeliten”, vagy időjárásálló DVD-tartókat arra az esetre, ha a gyűjtemény már nem férne el a házban.
Ezek után már nem is meglepő a Kodak tréfája, mely szerint a háromdimenziós élő nyomtatási technológiának köszönhetően a Kodak-kioszkokban bárki kinyomtathat magának egy élő macskakölyköt. Őszre ígérik a nyomtató otthoni változatát, 2013-ban pedig megjelennek az extranagy formátumú változatok, melynek segítségével döbbenetesen alacsony áron nyomtathatunk ki akár egy élő elefántot is.
Bekaphatják!
Végül pedig lássuk, mi mindenre jó az iPad! A Hungry Hungry Hyppos (melynek releváns fordítása Farkaséhes vízilovak lenne, ha nem hangzana olyan állati rosszul) a Hasbro klasszikus játéka, elsősorban kisgyerekeknek. Egy tálka körül négy mozgatható vízilófej találató, minden játékos egyet-egyet mozgat. A cél az, hogy a tálkából minél több golyót sikerüljön kikapkodni a víziló szájával. Persze a játék hátránya, hogy a golyók szétgurulnak, és oda a mulatság. Ezen segít az új találmány. A négy vízilovat az iPad érintőképernyőjének négy oldalára kell helyezni, és máris kapkodhatják a virtuális golyókat.
Ennyi hülyeség után senki se csodálkozzon, ha begolyózik.