Aka.
Az angol betűszó az „also known as”, azaz a „más néven, alias” kifejezés rövidítése. Az angolszász és a magyar nyelvterület ugyanis hemzseg a munka-, produkciós és egyéb címektől, amelyek mind ugyanarra a műre vonatkoznak. Albumok, filmek, könyvek, videojátékok – mindegy, miről van szó: aminek címe van, munkacíme is van. Nem is csak egy. Vajon mitől függ, mikor marad végül az átmeneti cím, és mitől, hogy egy címnek mennie kell? És mi lett volna, ha a ma ismert, világhírű címmel rendelkező művek más címen látnak napvilágot?
Íme pár cím: Fekete bárány, Az utolsó ember Európában, Kék aratás. Nem ismerik? Biztosan? Úgy sem, hogy Elfújta a szél, 1984 vagy Csillagok háborúja VI. – A jedi visszatér? El tudják képzelni, hogy ilyen címekkel ekkora sikerre tehettek volna szert?
A címről beszélni nem egyszerű kérdés. Hiszen a jó cím pénzben és hírnévben is sokat, nagyon sokat érhet, gyakran idézik, kiforgatják (a Tudom, mit tettél tavaly nyáron tinihorror-széria pl. egészen bizonyosan nem a műfajban, hanem a címével alkotott maradandót: beépült ugyanis a köznyelvbe). Ha lefordítják – akár találóan, mint a Micimackót, akár rosszul, mint a Cseresznyéskertet (amelynek eredeti címe Meggyeskert; Oroszországban ugyanis nemigen terem cseresznye) –, az az adott nyelven, kultúrában rögzül, és voltaképpen érinthetetlenné válik. Cím és tartalom oszthatatlan egészet alkot.
No de térjünk vissza a munkacímekre. Miért van rájuk szükség? Több okból is. Például, hogy egy mű nem csak úgy, cím nélkül legyen a papíron, a CD-n vagy a vásznon. Bár több mű is viseli a Cím nélkül címet, de ezt a közönség azért annyira nem szereti, mivel olyan, mintha nem is lenne. Vagyis a címadás hagyomány, sőt: kötelező.
A munkacímek rendszerének másik oka, hogy a kitalált cím nem elég találó, nem elég blikkfangos. Így járt pl. F. Scott Fitzgerald, aki ügynökének válogatottan szörnyű címeket – pl. Trimalchio West Eggen – ajánlott az egyik leghíresebb regénye, A nagy Gatsby címeiül.
Újabb ok, ha már van ilyen – vagy hasonló – címen mű a piacon, elérhető közelségben. Ilyenkor az egyediség, a jól elkülöníthetőség a címváltás oka. Így lett az eredetileg A 18-as csapdája címre hallgató Joseph Heller-regényből a halhatatlan A 22-es csapdája: a piacon épp megjelent egy másik, a 18-as számot a címében tartalmazó kötet.
(Forrás: MTI/EPA/Richard Lewis)
Frissebb keletű, de hasznos funkciója a munkacímeknek a megtévesztés. Erre az angol szakirodalom a fake working title, azaz „hamis munkacím” kifejezést használja. Ezeknek a címeknek voltaképpen szándékukban sem áll egységet alkotni a tartalommal, „csak” védik a terméket. Ilyen volt pl. Madonna új lemezének, a Hard Candynek ('keménycukor') a munkacíme, a Licorice ('édesgyökér'). A megtévesztő cím célja, hogy biztosítsa a piaci előnyt a kiadó vagy a filmstúdió számára, azaz, hogy a produkció címét felhasználva pl. senki se tudjon promóciós termékeket készíteni vagy domainnevet vásárolni.
Persze nem ritkaság az sem, hogy a munkacím tökéletesen beválik, és végleges marad. De hogy mi a sikeres címadás receptje? Nos... ezt senki sem tudja.