Adatújságírás: vissza a gyökerekhez
Az adatújságírás történetét feldolgozó cikksorozatunk következő részében bemutatjuk, hogyan próbáltak újságírók a 2011-es angliai zavargások eseményei mögé látni.
Az adatújságírás megjelenése után sokan úgy gondolták, az újságírók dolga lesz az adatok gondozása és elemzése a jövőben, ahogy az a pénzügyi újságírásban már bevett szokás évtizedek óta. Az adatokat valakik, valahol máshol majd összegyűjtik, legyenek azok kormányzati vagy éppen nemzetközi szervezetek, netán cégek. Az újságíró dolga annyi lesz ezentúl, hogy emészthető formában mondja el, mit rejtenek az adatok. De a 2011-es angliai zavargások rácáfoltak erre.
(Forrás: wikimedia commons / Andy Armstrong)
A The Guardian a kezdetektől nyomon követte a zavargásokat. A Datablog meglátta a potenciált a Twitterben és egyéb közösségi oldalakban, és gyorsan el is kezdte elemezni, hogy milyen hírek terjednek a neten, hogyan reagálnak a zavargások résztvevői és a közvélemény az egyes eseményekre. Külön összeszedték az ilyenkor felröppenő álhíreket is, és nagyon ötletesen vizualizálták megjelenésüket és terjedésüket. A lap kihasználta a modern technika lehetőségeit és kérte olvasóit, hogy tudósítsanak az általuk látott eseményekről. Nagyon hamar rájöttek, hogy így is csak hiányosan tudják leírni a történéseket, ennek legfőbb oka pedig az, hogy nem tudtak megfelelő adatokat szerezni, hiszen az elérhető adatok sem voltak teljesen megbízhatóak. Hiába bányászták akkurátusan a közösségi oldalakat az újságírók, ha a lázongók egymás között a Blackberry készülékek titkosított üzenetküldő szolgáltatását használták (mivel ez a funkció ingyenes a Balckberry-tulajdonosok között ) Másrészt a közösségi oldalak státuszjelentéseiből a legelvakultabb szociálismédia-elemzők sem mernének mélyreható következtetéseket levonni. Nem maradt más választás, saját adatgyűjtésbe kezdett a The Guardian, melyet Philip Meyer precíziós irányzata inspirált.
Philip Meyer és a magát toleránsnak gondoló észak
1967-ben zavargások törtek ki Detroitban. Sikerült olyan kétes hírű rekordot felállítani, melyet csak a '92-es Los Angeles-i zavargások múltak felül. A fiatal Meyer korábban a Harvard Egyetemen alapos társadalomtudományi és adatbáziskezelési képzésben vett részt, frissen szerzett tudását máris sikerült kamatoztatnia. A Detroit Free Press a zavargások során lelkiismeretesen tudósított a fejleményekről és nyitott volt Meyer új ötleteire is. A város és különböző alapítványok segítségével felállítottak egy újságírókból, társadalomtudósokból és önkéntesekből álló csoportot. Egy hét alatt megállapodtak az adatfelvétel metodikájáról, és betanították az önkénteseket a lekérdezésre. A második héten megtörtént az adatfelvétel. A harmadik héten már lyukkártyán voltak a lekérdezések eredményei és megindult az elemzői munka, melynek eredményét egy speciális lapszámban publikálták. A vizsgálat eredményei sokakat megdöbbentettek. A közhiedelem szerint a zavargások résztvevői a déli államokból bevándorolt, iskolázatlan, mezőgazdasági vidékről érkező feketék voltak. Szintén kiderült, hogy jócskán túlbecsülték a zavargók létszámát is. De ami a legmegdöbbentőbb volt, az hogy a magát toleránsnak gondoló észak is ellenségesen viselkedik a feketékkel szemben, ami komoly elégedetlenséghez vezetett köztük.
Zavargások és kérdőívezés
Vissza 2011-be a Guardianhez, ami a patináns London School of Economics-szal (LSE) fogott össze, és egy tíz hónapos projekt keretében újságírók és társadalomtudósok boncolgatták a zavargások okait. A Reading the Riots ma a legátfogóbb gyűjteménye a modern, adatvezérelt oknyomozó újságírásnak és riportoknak. A kutatás első fázisában a zavargásokban résztvevő személyekkel készítettek interjúkat és vettek fel kérdőíveket. A második fázisban az intézkedő hatósági személyektől (rendőrök, bírók stb.) gyűjtöttek adatokat. Így olyan dolgokra derítettek fényt, mint például mennyire messze laktak az elkövetők az elkövetés helyétől és összefügg-e a szegénységgel a zavargás. Ehhez kapcsolódóan a zavargók legvalószínűbb útvonalait is feltérképezték. Külön összegyűjtötték a kutatók, hogy kik milyen büntetést kaptak a zavargások során elkövetett törvényszegésekért. Az LSE később összeállított összegző tanulmánya is elérhető online.
Talán úgy tűnik, az adatújságírás felforgatta a médiát. Ez korántsem igaz. A print média válságban van, pár kivételtől eltekintve a példányszámok folyamatosan csökkennek. Az ingyenes online híroldalak is nehezen tudnak bevételre szert tenni. Az adatújságírással új utakat keres magának a szakma. A Kinght Foundation, a Knight-Mozilla OpenNews és a Nieman Journalism Lab olyan kezdeményezéseket karol fel, melyek új utakat mutatnak. A befektetők is egyre nagyobb fantáziát látnak az olyan startupokban, mint például a Circa, a Silkapp és a Prismatic. Ugyanakkor megjelentek az olyan hagyományos elemzőműhelyekre hasonlító vállalkozások (pl. a Quid és a Palantir), melyek az adatok begyűjtésére és elemzésére is nagy hangsúlyt fektetnek.
A cikk eredetileg a Kereső Világ blogon jelent meg.
Az inkLink szervezői és a meghívott szakértők április 6-án a MÚOSZ-székházban (Magyar Sajtó Háza, 1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A) várják a nyílt adatok és az adatújságírás iránt érdeklődőket. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Amennyiben anyagilag is támogatná a szervezést, kérjük válassza a Supporter ticket (Támogatói jegy) opciót.