A világ leghaszontalanabb írása

A ji nyelv modern írásának 1165 jele van. A kínai írás érettségi szintű ismeretéhez ugyan 3000 jelre van szükség, de a kínai írást 1,3 milliárd ember használja a világ sok részén, míg a ji nyelvet mindössze 8 millióan beszélik, többségükben Kína Jünnan tartományában, de a ji lakosságnak is csak kevesebb mint egy tizede ismeri az írást. Az energiát és a hasznosságot tekintve tehát valószínűleg a ji írás megtanulása az egyik legkevésbé kifizetődő befektetés.

A 8 milliós ji (yi) nép Kína egyik legnagyobb kisebbsége. A ji nyelvek a kínai-tibeti nyelvcsalád tibeti-burmai ágához tartoznak, és hat nagy kölcsönösen nem érthető nyelvjárásba sorolják őket. A hat ji nyelv beszélőinek többsége Kína délnyugati részén lakik, három különböző tartományban. A ji nyelv ősi írásának hagyományos változata több mint ezer éves lehet – állítólag valamikor a Tang dinasztia (i. sz. 618-907) idején alkották meg az alapjait – bár a ji első biztosan datálható írásos emléke csak 1485-ből származik. Ez a klasszikus ji írás a kínai íráshoz hasonlóan logografikus (szóírás) volt, ám formájukat, kialakulásukat tekintve a két írás jelei teljesen függetlenek. Míg a kínai írás jeleit az ecsethasználat és a kalligrafikus megjelenítés formálta, addig a ji jelei inkább szögletesek,  sokkal kevésbé folyékonyak. A jinek eredetileg kevesebb mint kétezer írásjele lehetett, de idővel és a helyi variációk szaporodásával számuk 90 ezerre nőtt, melyek ráadásul nem voltak standardizálva.

A klasszikus ji ismerete sosem vált általánosan elterjedtté, a második világháború után is csak a ji anyanyelvűek 2-3 százaléka volt írástudó. Többek között az írástudás javítására dolgozták ki helyi kínai vezetők a ji modern változatát 1974-ben, de csak a ji presztízs nyelvjárására, a szecsuáni nuoszo jire. A nuoszót mintegy 2 millióan beszélhetik, de ez az egyetlen ji nyelv, melyet iskolában is tanítanak. A modern ji írás jelentősen eltér a klasszikus ji írástól, elsősorban azzal, hogy nem szóírás, hanem szótagírás. A ji bonyolult fonológiája és szótagszerkezete miatt a jinek sokkal több jelre van szüksége, mint más szótagírásoknak. Míg a talán legismertebb szótagírásban, a japán nyelv hiraganájának 48 alapjele van, addig a modern jinek 819 alapjele van, melyet a magánhangzók négy lehetséges tónusa miatt további mellékjelekkel kell kiegészíteni a félreérthetőségek elkerülésének érdekében. Így a modern jinek végül is összesen 1165 jele van, ami praktikussági szempontból gyakorlatilag majdnem teljesen aláássa a szótagírás bevezetésének eredeti egyszerűsítő szerepét.

Az írás bonyolultsága – és hogy valójában csak a ji egyik nyelvjárására lett kidolgozva – nagyban hozzájárul, hogy a mai napig ji anyanyelvűeknek csak egy tizede ismeri a modern ji írást. Ennél még a kínai írást ismerők aránya is magasabb lehet, mert azt kötelezően tanulják az iskolában. Akiket esetleg még ez sem térített el a ji nyelv és írás megtanulásától, azok itt kezdhetik el az első leckét:

Források:

http://www.ancientscripts.com/yi.html

http://www.omniglot.com/writing/yi.htm

http://www.ethnic-china.com/Yi/yiscript.htm

http://yi.peoples.org/profile.html

Kapcsolódó tartalmak:

• A világ egyik legkülönlegesebb írásmódja: a cseroki szótagírás
• Gyorstalpaló kínai: mit jelentenek a leggyakoribb írásjelek?
• A világ öt legnehezebb nyelve
• Nem minden kínai kínai
• Világvége vagy mi? Megfejtetlen és megfejtett maja hieroglifák...

Hasonló tartalmak:

• A mosoly országa: smiley-k a világ körül
• Az ősember sixtusi kápolnájától a billogokig
• Egy amerikai programozó megszégyenítette a nyelvészeket és a kínaiakat
• Egy ország, ahol 11 hivatalos ábécé van
• Kilenc kérdés a rovásírásról

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)