„A tanári hivatás már nem létezik”
Az Amerikai Egyesült Államok több, szakmailag elismert tanára hagyja ott a pedagógusi pályát, mert úgy érik, hogy az új oktatási rendszer ellehetetleníti a helyzetüket, a munkájukat. A The Washington Post leközölte egy New York-i tanár felmondólevelét, amelyben megindokolja döntését.
Az oktatásügyi reformok ellen tiltakoznak a tanárok az Egyesült Államokban. Azt mondják, hogy az uniformizáló új rendszer lehetetlenné teszi munkájuk minőségi elvégzését. Többen vannak, akik a változások elleni tiltakozásul inkább felmondanak, mintsem hogy az új követelmények szorításában kelljen dolgozniuk. Nemrégiben a The Washington Post közölte egy régóta a pályán dolgozó, szakmailag elismert tanár felmondólevelét, amelyben döntését indokolja.
Gerald J. Conti, a New York állambeli Syracuse egyik gimnáziumában (a Westhill High Schoolban) tanított társadalomtudományi tantárgyakat (történelmet, társadalomismeretet). Negyven évnyi pedagógusi munka és huszonhét, a Westhillben eltöltött év után hagyja ott állását, és mond fel a tanév végével – felbontva ezzel a 2015-ig szóló munkaszerződését. Nyilvánosságra hozott felmondóleveléből kiderül, hogy egész életét az iskola vonzásában töltötte, és hogy elégedett és boldog, hogy egy olyan iskolai közösség részese lehetett, amilyen a Westhill. Negyven éves pályafutása során tanított egy művészeti főiskolán, egy nagyobb egyetemen, végül pedig ebben a középiskolában.
Párhuzamos történetek
A közalkalmazottak nyugdíjazása kapcsán nemrégiben jelent meg a Magyar Narancsban egy tanár vallomása saját pályájáról, amely most kényszerű véget ér. Érdemes a két történetet egymás mellett elolvasni.
A munkája valóban a hivatása, sőt az élete lett. Felmondólevelében John Dewey már-már közhelyszámba menő mondását idézi: „A tanulás nem felkészítés az életre, hanem maga az élet”. Gerald J. Conti esetében ez valóban igaz is: a történelem iránti érdeklődése vezette utazásait, eszerint választotta olvasmányait, és mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket így szerzett, igyekezett osztálytermi tevékenységekké alakítani. Vallomása szerint állandóan kutatott, sosem elégedett meg a saját tudásával, mindig igyekezett új információkat szerezni egy-egy témáról. Felmondásának egyik oka pedig éppen az, hogy úgy látja ez a hozzáállás nemcsak hogy fölöslegessé vált, de le is értékelődött az oktatásügyi reformok hatására.
Mióta a STEM (Science – természettudományok, Technology – technológia; Engineering – mérnöki tudományok; Mathematics – matematika) határozza meg az oktatást, és minden ez alá rendelődik, azóta a legtöbb dolog adatközpontúvá, egységesen mérhetővé vált. Ez pedig – a szakmaiságában megrendült tanár szerint – uniformizált zombiképzővé változtatja az iskolát. Ebben a környezetben a tanári kreativitás, az autonómia, a szabad gondolkodás meg van fojtva – és ez ellen hiába küzd egy-egy tanár, ha egyszer az egész rendszer mást vár el és másra épül.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kilezz / GNU-FDL 1.2)
A nyílt levélből persze az is kiderül, hogy a jelenlegi rendszerrel elégedetlen tanároknak, ahogyan Gerald J. Continak sem a felmondás az első lépése. A felmondásból az is kiderül, milyen szélmalomharcot vívtak a hozzá hasonlóan gondolkodókkal az elmúlt időszakban, és hogyan ütköztek újabb és újabb adminisztratív falakba. A felmondólevél végül annak az eredménye, hogy Conti belefáradt ezekbe az eredménytelen és értelmetlen harcokba. Úgy döntött, félreáll.
Végül azzal a felismeréssel zárja levelét, hogy valójában a felmondása csak formai, csak az állását hagyja ott hivatalosan, nem a szakmáját. A szakmája ugyanis – ahogyan ő fogalmaz – már nem is létezik, hiszen oly mértékben alakult át, hogy ez már nem is az ő szakmája.
Forrás
Teacher’s resignation letter: ‘My profession … no longer exists’
@Pesta: A kritikus gondolkodás a leghaszontalanabb dolog a diák számára. Az életre felkészítés legjobb módja pedig minél nagyobb mennyiségű tudás betáplálása. Jellemző, hogy a helyes irányt képviselő STEM-el szemben egy történelemtanár "lázad" fel. A "történelemnek" nincs nemzetgazdasági jelentősége, a természettudományoknak van. A kritikus gondolkodás a gazdasági prosperitásnak egyenesen ellensége, hiszen ezek a "kritikus gondolkodók" döntő többségükben neomarxista vagy ökopacifista zombik lesznek:
zombietime.com/
A XIX. századi, a XX. század eleji oktatásban nem kritikus gondolkodás, hanem feltétlen engedelmességre nevelés volt a vezérelv. Érdekes módon ezek az engedelmességre nevelt gyerekek, akikkel hatalmas mennyiségű tudást magoltattak be egészen fényes civilizációt építettek fel, ellentétben a dicső kortárs kritikus gondolkodóinkkal.
Nekem csak az jött le, hogy az amerikai tanár felmondólevele világos és érthető, míg a keretben ajánlott cikk borzasztóan összeszedetlen és nem tudom belőle kihámozni, mire is akar kilyukadni.
A közoktatás csőd. Sosem volt célja a kritikus gondolkodásra nevelés, vagy az életre való felkészítés. A helyes irány felé engem sosem a bemagolandó tananyag, hanem egy-egy tanár befolyásolt az épp aktuális, és az én időmben már képlékennyé vált okt. rendszertől függetlenül. Sapienti sat. Persze olyan is volt bőven, aki csak annak volt példája, hogy milyen NE legyen az ember.