A nemzetközi hírmédia nyelvi robbanása
A nemzetközi hírek világát korábban pár nagy angol nyelvű cég uralta, mint a BBC és a CNN. Ma már más angol és helyi nyelvű hírtévékkel kell versenyezniük, a világesemények megítélése pluralizálódik, egyre több eltérő vélemény érhető el a világon mindenhol.
A világ üzleti nyelve és a leggyakoribb világnyelv egyértelműen az angol, az angol nyelvű médiát azonban pár évvel ezelőttig jórészt két hírtévé uralta, az amerikai CNN és a brit BBC. Szeretjük vagy nem, a média az egyik leghatásosabb véleményformáló eszköz, és az angolszász hírek egyeduralmáig a világesemények megítélése is erősen egyoldalú képet mutatott. Erre azonban más országok is ráébredtek, és ma már Kína vagy Irán hírei – és még inkább a hírek megítélése és értelmezése – is egyre több ember számára elérhetőek, gyakran angol vagy más nemzetközi nyelven is.
Az egyik legismertebb és legtöbbet idézett angol nyelvű, alternatív hírértelmezést sugárzó adó a katari székhelyű Al-Dzsazíra, amelynek az iraki háború alatti jelentéseit gyakran voltak kénytelenek más hírcsatornák is átvenni, mivel az arab csatorna jóval könnyebben tudott hozzáférni a hírekhez. Az Al-Dzsazíra egyébként is különleges helyzetben van, mert az arab nyelv 26 országban hivatalos nyelv, így már az arab nyelvű programjával is igen jelentősen hozzá tud járulni a világ polgárainak véleményformálásához.
(Forrás: wikimedia commons)
2005 óta az arabon kívül más nyelvi és kultúrérdekeltségű területek is indítottak saját és/vagy angol nyelvű hírtévéket, melyekről a The National egy írása ad rövid összefoglalót. A brazil Globo televízió a portugálul beszélő világ millióit éri el, míg a TV5Monde a frankofónokat, a török TRT adásait pedig a türk nyelvek beszélői – a törökökön kívül az azeriak és türkmének – tudják fogni.
Ennél talán még izgalmasabb, hogy angol nyelvű híreket ma már orosz (Russia Today), német (Deutsche Welle), japán (NHK Wolrd), francia (France 24), kínai (CCTV) és iráni (Press TV) tálalásban is el lehet érni kábel vagy műholdas szolgáltatókon keresztül. Sőt, többségük több más világnyelven is sugároz, például arabul. A piac tehát lassan telítődik. Manapság ugyan többségüknek még nem olyan nagy a nézettsége, mint a BBC és a CNN adásainak, de az Al-Dzsazíra esetéből kiindulva ez bármikor megváltozhat, amint például egy helyi konfliktus hírszerzési előnybe hozza őket.
Az előző bekezdésben felsorolt televíziók a BBC-hez hasonlóan mind állami támogatást élveznek, hiszen országaik politikai érdekeit képviselik. Hírtévéik angol nyelvű elérhetősége azt jelenti, hogy ma már nem csak a nyugati – szűkebben angolszász – világ politikai és gazdasági álláspontja fogható a világ legtöbb részén. Így olyan megközelítések és felfogások is milliókhoz juthatnak el, melyeknek korábban esélyük sem volt. A versennyel egyben az öncenzúrázás – vagy finomabban szólva szerkesztés – is lecsökkenhet, ahogy ezt a múlt heti palesztin foglyokkal pózoló izraeli katonanő esete is tanúsítja. Egyes hírcsatornákon kezdetben csak elhomályosítva mutatták az arcát, mások cenzúrázás nélkül mutatták be az interneten is elérhető képeket.
A különböző nyelvek és régiók hírtévéi természetesen nem csak egymással versenyeznek, hanem az internettel is. Észak-Korea hivatalos politikai kinyilatkozásai például a twitteren és a youtube-on érhetők el. Még a jövőre vár, hogy az új kakofóniában kialakul-e egy új értékrend, vagy csak a leghangosabbaknak sikerül érvényesülni, esetleg mindenki csak a saját igazságát találja meg.