A munka feltétele: angoltudás
A külföldi befektető elvárja, hogy alkalmazottai tudjanak a cég nyelvén. Vajon a munkás elvárhatja, hogy a befektető ismerje az ország nyelvét?
A maláj alkalmazottaknak kell angolul tanulniuk vagy a befektető cégeknek malájul? Ezt a kérdést feszegetik a thestar.com portál olvasói. A tapasztalatok szerint Malajziában nagyon alacsony az angolul jól beszélő végzős egyetemisták száma, akik azután a munkaerőpiac bázisát képezik. Így a külföldi befektetőknek különféle kényszermegoldásokhoz kell folyamodniuk, hogy hatékony munka folyhasson maláj leányvállalataiknál. Van, aki nyelvtanfolyamra küldi az alkalmazottakat, és van , aki lefordíttatja a szükséges céges anyagokat.
Egy nemzetközi üzleti csoport munkatársa szerint a helyzeten az oktatás fejlesztésével lehetne javítani – hogyan is várhatnák el a helyiek, hogy magasabb fizetést kapjanak a külföldi cégektől, mint a hazaiaktól, ha ezért nem mutatnak fel több tudást? Így akár az is veszélybe kerülhet, hogy a külföldiek továbbra is Malajziában fektessenek be – hiszen ha máshol olcsóbb a munkaerő és még angolul is beszél, miért maradnának meg épp ebben a délkelet-ázsiai országban?
A vélemények azonban eltérőek. Hiszen miért kellene minden egyes munkásnak kiválóan beszélnie angolul csak azért, mert a cég vezetése külföldi? Valóban elvárható ez? Tulajdonképpen elég, ha a felsővezetők kétnyelvűek: ők tartják a kapcsolatot a cégtulajdonossal. Sőt ha továbbmegyünk ennél, nem a befektetőnek kellene inkább elsajátítania annak az országnak a nyelvét, ahol munkásokat keres? Vagy ha erre nincs módja, legalábbis gondoskodhat tolmácsról – véli a thestar.com egy olvasója. Az ország ráadásul számos más államból fogad befektetőket, miért pont az angol nyelvű vállalatok várják el, hogy alkalmazottaik eleve birtokában legyenek a nyelvismeretnek?
Malajzia az Egyenlítő környékén található – legalább 10 000 kilométerre Magyarországtól. Vajon a probléma is ennyire távoli?...