A magányos pálmák titka
Ausztrália kellős közepén egy parányi területre korlátozódik a Livistona mariae pálma elterjedése. Legközelebbi rokona, a Livistona rigida 800-1000 kilométerrel északra-északkeletre található, a köztük lévő terület pedig kopár és száraz.
Eddig azt hitték a kutatók, hogy az Alice Springstől mintegy 100 kilométerre fekvő cseppnyi oázis annak az őserdőnek a maradványa, amely valaha Gondwana szuperkontinenst borította. Később, amikor szárazabb lett az éghajlat, az erdő összement, és csak ezek a pálmák maradtak fenn - vélték eddig. Egy ausztrál-japán kutatócsoport most rácáfolt erre a feltételezésre, eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban adták közre.
Kondo Tosiaki, a Hirosimai Egyetem kutatója és kollégái több fa örökítőanyagát is megvizsgálták. Ebből megtudták, hogy a két Livistona faj közti genetikai különbség elenyésző. Ezen kívül a DNS eltérései alapján molekuláris órát hoztak létre, amely arról tanúskodik, hogy a fák magvait őslakosok hurcolhatták be mintegy 15 000 évvel ezelőtt a kontinens középpontjába, hogy ott elültessék azokat.
A növények közös ősei ugyanis 15-33 ezer évvel ezelőtt éltek a szakemberek becslései szerint. Egy másik verzió szerint akár állatok is bejuttathatták a magvakat, de erre Kondo és társai kevesebb esélyt látnak - írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása.
A kutatók megjegyzik, hogy a Livistona-pálmák ahhoz a kevés ehető és termeszthető növényhez tartoznak, amelyek eredetileg honosak Ausztráliában. Leveleit máig fogyasztják alkalmanként, az őslakosok pedig kosarakat és horgászzsinórt fonnak rostos kérgéből. Valószínű tehát, hogy az ő elődeik vitték be a kontinens belsejébe 15 000 évvel ezelőtt a haszonnövényeket.
Tudtommal pont haszonnövényeknél és -állatoknál eléggé pontatlan a "molekuláris óra" szerint "visszazámolni", mert a mesterséges szelekció által sokkal "idősebbnek" néz ki egy faj (több változáson megy keresztül rövidebb idő alatt, mint a természetes kiválasztódásnál).