A kiskocsmából akár Ausztráliába
Mi a közös a kocsmában, a villamosban és a fogorvosi váróteremben? Mindhárom helyen elhagyhatjuk a könyvünket, hogy utazó könyv váljék belőle.
Nem feltétlenül a karácsonyi ajándékozási kedv a magyarázata, ha elhagyott könyvet találunk mostanság egy parkban, a vonaton vagy egy bevásárlóközpont pihenőhelyén, sőt egyáltalán nem biztos az sem, hogy véletlenül veszítették el. Mindenekelőtt üssük fel a kötetet a címlapnál vagy a hátsó borító belső oldalán, és ha beleragasztott logót találunk, rajta pálcikalábakon futkározó vigyori könyvvel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára megtaláljuk hozzá a szöveget is, amely valahogy így szól: „Utazó könyv vagyok! Nem hagytak el. Azért utazom, hogy kapcsolatokat teremtsek. Olvass el, és hagyd, hogy mások is megtaláljanak!”
A nemzetközi könyvelvesztő mozgalom az ezredfordulót követően szerveződött, és neve hamarosan az Oxford szótárba is bekerült: bookcrossing. Egy amerikai pár, Ron és Kaori fejéből pattan ki az ötlet, amikor tapasztalták, mekkora figyelemmel követik bankjegyek vagy egyszer használatos fényképezőgépek útját egykori birtoklóik. A szoba falát beborító könyvespolc előtt beszélgettek erről, s eszükbe villant, lenne itt még valami, amit hasznos volna elhagyni, mert nem csak elkölteni vagy elkattintani lehet, hanem elolvasni is.
A mozgalom magyar változata Veszíts el egy könyvet! néven válik egyre népszerűbbé az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár egyik olvasója, Lakner Pálné kezdeményezése nyomán.
A játék egyszerű: keressünk egy olyan könyvet, amelyről azt gondoljuk, hogy más is örömmel belefeledkezne, aztán menjünk föl a www.konyv.hu oldalra, ahonnét regisztráció után letölthetjük a kötetbe beragasztandó szöveget és matricát. Persze kézzel is írhatjuk az üzenetet. Aztán hagyjuk ott a könyvet egy forgalmas helyen, most, télvíz idején talán inkább csapadék- vagy fagymentes fedett területen, orvosi vagy ügyfélszolgálati váróteremben, iskola ablakpárkányán, a menzán, közlekedési eszközön, kávézóban, a kedvenc kocsmánk pultján vagy bevásárlóközpontban. A honlapról letöltött matricán azonosító kód található, amelynek felhasználásával rögzíthetjük, hol, mikor, milyen kötetet „veszítettünk el”. Aki megtalálja a szándékosan elhagyott könyvet, ugyancsak belép a rendszerbe, és ha elolvasta a művet, ő is továbbadja. Akkor is ezt illik tennie, ha nem volt kedve hozzá, hogy megismerkedjék az alkotás tartalmával. Ezáltal a könyv elindul vándorútjára.
A beiratkozott olvasója ötletét mozgalommá bővítő orosházi könyvtár munkatársa, Buzai Csaba elmondta, hogy a kezdeményezés óta eltelt bő másfél évben országszerte több mint ezer könyvet hagytak el szándékosan. Nem jellemző, hogy a legfrissebb termésből válogatnak, inkább a jól bevált kedvencek közül az egyéni olvasói ízlés szerint. A kis hercegből, Coelho, Rejtő Jenő és Vámos Miklós köteteiből több is kószál valamerre. A könyvek nagyobbik része tényleg elvész, vagy legalábbis nem érkezik visszajelzés a megtalálásáról. Körülbelül hatoduk további sorsáról azonban naprakészen tájékozottak a szándékos könyvelvesztés elindítói.
A legmesszebbre Kiss Ottó dedikált Javrik könyve jutott, amelyet az erre felkért orosházi könyvtárosok Kecskeméten hagytak el, ott éppen egy Franciaországba induló olvasó találta meg, aki azt gondolhatta, jó lesz útitársnak a kötet. Ő Párizsban veszítette el a Diadalív múzeumtermében. Biztosan sok helybeli ment el az árván heverő, számukra érthetetlen nyelven írt könyv mellett, mire egy magyar származású ember magához vette, és hazavitte – Ausztráliába.