A hangyák a levegőben szeretik...
A hangyák szexuális élete többnyire a levegőben, csoportosan zajlik, jóllehet az emberek tudatában az apró teremtmények nem úgy élnek, mint repülő rovarok.
A LiveScience.com tudományos hírportál cikke szerint a hangyatársadalom több kasztra oszlik. A dolgozók és a katonák szárny nélküli, elsatnyult nőstények, küldetésük a kolónia ellátása és védelme. A nem megtermékenyített tojásokból kifejlődő herék szárnyas, termékeny hímek, amelyek kizárólag a párosodás (nemzés) céljából jönnek a világra. A párosodásra képes szárnyas nőstényekből lesznek a királynők: a megtermékenyülés után elvesztik szárnyukat, és megalapítják saját kis családjukat, amelyből később ragyogóan megszervezett kolónia vagy állam alakul ki. A hangyaállamban rendszerint egyetlen királynő van, de egyes fajoknál több királynő is megfér egymás mellett. A királynők a rovarok életében hallatlan kort, 10-15 évet is megérhetnek.
Walter Tschinkel, a Floridai Állami Egyetem szakértője két alapvető párosodási stratégiát különböztet meg a több mint 20000 hangyafaj körében. Az egyik jellemzője az, hogy a szárnyas herék valamilyen feltűnő természeti pont – például dombtető vagy magas fa – fölött gyülekeznek, és csoportokba verődve várják a hamarosan hozzájuk csatlakozó nőstényeket. A levegőben történő párzás esetén a hím a nőstény reprodukciós szervébe illeszti ivarszervét (aedeagus), és elhelyezi spermáját. A hímivarsejtek a magtartóban raktározódnak, és a nőstény élete végéig ebből a készletből „gazdálkodik” a megtermékenyülés érdekében.
Bizonyos hangyafajoknál – köztük a tűzhangyáknál – a nőstény csak egy herével egyesül, és az aktus után tüstént megkezdi „nászrepülését”, hogy új kolóniát hozzon létre. Más fajoknál azonban a nőstény akár 5-15 hímmel is párosodik, mielőtt búcsút intene a „csoportos szex” többi résztvevőjének.
A hangyapárok nem minden esetben a levegőben egyesülnek, a párosodás olykor a földön is lejátszódhat. Ilyenkor a felszínre mászó nőstények csalogatják magukhoz a heréket úgy, hogy stratégiájuk részeként feromonokat – a kommunikációt szolgáló kémiai vegyületeket – bocsátanak ki magukból.
Bármelyik módját választják is a párosodásnak, a hímek az egyesülés után nem sokkal elpusztulnak, a megtermékenyített nőstényekre pedig az a nehéz feladat hárul, hogy nem ritkán minden segítség nélkül új családot – közösséget – alapítsanak.