A föderalizáció támogatói:
honnan jöttek, hova tűntek?
Április elején bukkantak fel Ukrajnában a föderalizáció támogatói, mára viszont alig hallani róluk. Vajon miért?
Figyelemre méltó statisztikát mutat be a Facebookon Vlagyimir Varfolomejev, a moszkvai Echo Rádió újságírója. Április elején bukkant fel az orosz médiában a сторонники федерализации [sztoronnyiki federalizacii] ’a föderalizáció támogatói’ kifejezés. Ezt kelet-ukrajnai felkelőkre használták: ők állítólag nem akarnak elszakadni Ukrajnától, csupán az ideiglenes ukrán kormányt nem támogatják, és az országot nagyobb autonómiával bíró területek föderációjává kívánják átalakítani. Felbukkanásuk azért is okozott meglepetést, mert korábban Ukrajnában nem volt hasonló, az államszerkezet megváltoztatására irányuló törekvés – ráadásul arra sem volt magyarázat, hogy ha Ukrajna átalakítását szeretnék, miért orosz zászlókat húznak fel az általuk elfoglalt középületekre.
Varfolomejevnek feltűnt, hogy az utóbbi hetekben az állami hírügynökségek egyre kevesebbet említik a föderalizáció támogatóit. A Медиалогия (Medialogia) médiafigyelő segítségével megnézte, milyen gyakorisággal emlegetik őket a három legjelentősebb állami tévécsatornán, a Первый Канал-on ([pervij kanal] ’egyes csatorna’), a Россия-n ([rosszija], ’Oroszország’) és az НТВ-n (NTV).
Mint a fentiekben látszik, április előtt egyáltalán nem bukkantak fel „a föderalizáció támogatói”, a leggyakrabban április végén emlegették őket, aztán hirtelen kezdtek eltűnni: bár az ukrajnai helyzet nem változott, az utóbbi két hétben a kifejezés csaknem teljesen eltűnt.
A megoldás persze egyszerű: ahogy Andrej Okara mondta, az orosz média alternatív valóságot mutat be. Ukrajnában vannak szeparatisták, akik el akarnak szakadni az országtól, de nincsenek (legalábbis említésre méltó számban) azok, akik az ország átalakításában látnák a megoldást – vagy legalábbis nem ők fogtak fegyvert. Mivel a szeparatizmust a nemzetközi jog sem támogatja, és maguk az oroszok is élen járnak a saját szeparatistáikkal való leszámolásban, nehezebb lett volna eladni a nézőknek, hogy az ukrán hadsereg jogokat követelő saját polgárai ellen harcol. Most, hogy a nézők már azonosultak a kelet-ukrajnai felkelőkkel, felesleges hazudozni valódi céljaikról.
A hazugságok azonban a választásokkal sem értek véget. Az alábbi képet Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus tette közzé a Facebookon.
A kép tanúsága szerint az egyes csatorna állítása szerint az ukrajnai elnökválasztás első fordulóját Dmitrij (Dmitro) Jaros, a szélsőséges Jobb Szektor jelöltje nyerte. Ez igazolni látszik az orosz sajtó azon állítását, miszerint az ukránok szélsőségesek, az ő szóhasználatukkal élve: fasiszták. A valóság azonban az, hogy Jaros 1%-ot sem kapott, a választásokat Pjotr (Petro) Porosenko nyerte a szavazatok több mint 50%-ával. (A kép egyébként az ukrán elnökválasztás honlapját ábrázolja – akkor, amikor az egyes csatorna bemutatta, a kommentelők tanúsága szerint az oldalon valójában semmilyen információ nem szerepelt.) A felvételből az is kiderül, hogy ezeket a hivatalos eredménynek tüntették fel, miközben az exit-pollok alapján megmutatták a valós eredményhez közeli számokat is: lényegében tehát csalással vádolták meg az ukrán szavazatszámlálókat.
Nem is csoda, hogy Ukrajnában új vicc terjed:
– Komám, hallottad, minek nevezik az átkozott muszkák a mi Porosenkónkat?
– Minek?
– Jarosnak!