A fehér médiaszereplők rokonszenvesebbek?
Az amerikai tömegmédia olykor még a legfeketébb bőrű médiaszereplőkön is fehéríteni próbál. Hillary Clintont viszont azzal vádolták Obama hívei, hogy a demokrata elnökjelöltségért folytatott harcban éppen az ellenkező módszerhez folyamodott...
Arról már írtunk, hogy az amerikai filmekben a fiktív szereplőket rendre kifehérítik. De hasonló jelenség figyelhető meg a közszereplők – politikusok, celebek, egyéb médiaszemélyiségek – esetében is. Világosabbra retusálják őket, mint amilyenek a valóságban, vagy az alapból világosabb bőrszínűeket részesítik közülük előnyben. A kérdéskört vizsgáló szociálpszichológiai kísérletek olykor meglepő eredményre jutnak: még Barack Obama szavazótábora is fehérebb Obamát szeretne? Kínos beismerésekkel is találkozunk: az köztudott, hogy a női magazinok borítóján mindenkit agyonretusálnak, de az kevésbé várható, hogy ezt be is vallják...
(Forrás: Wikimedia Commons / Sage Ross / CC BY-SA 3.0 U)
Fehér szépségek
A különböző szépségipari reklámokban és a női magazinok borítóin különösen jól megfigyelhető a kifehérítés. Beyoncé, a népszerű fekete énekesnő például egy L'Oréal-reklámban fehér bőrű, egyenes szőke hajú nővé változott. Amerikában ez az extrém eset nagy felháborodást váltott ki, de ennek ellenére a L'Oréalnak külföldön a mai napig futnak a fehér Beyoncét szerepeltető reklámjai, legfeljebb az énekesnő haja lett kicsit hullámosabb – a következő hirdetés idén került adásba izraeli csatornákon:
Beyoncé bőre viszonylag világos színű, így az ő esetében elég a világítással és a sminkkel trükközni. De vannak olyan képek is, amelyeken sokkal nyilvánvalóbb a retusálás. Gabourey Sidibe, a Precious – A boldogság ára című Oscar-díjas drámában tizenéves leányanyát alakító amerikai színésznő az Elle női magazin borítóján egészen világosbarna bőrűnek tűnt. Mint a következő filmbemutatóban is látszik, Sidibe kimondottan sötét bőrszínű. (A színésznő édesapja szenegáli bevándorló, az afrikai fekete emberek bőre pedig átlagban sötétebb, mint az afroamerikaiaké.)
A fénykép nagy vihart kavart, a dühödt reakciókat pedig az is fokozta, hogy a túlsúlyos Sidibe szokatlanul szűk képkivágással került fel a borítóra – ezzel nyilván testméreteit akarták takargatni. Az Elle magazin ebben a konkrét esetben azzal védekezett, hogy munkatársai ezt a borítót sem retusálták jobban, mint a többit! Nem értették meg, hogy épp az a probléma, hogy mindenkit erősen retusálnak, csak egy szerzői film főhősnőjén ez jobban látszik, mint az elsősorban külsejükkel hódító celebeken. Neki ugyanis nem a külseje az elsődleges, hanem színészi képességei. A fehér többség világos bőrű és karcsú embereket vár, a sajtó pedig készséggel szállítja őket...
A fehérebb politikus szimpatikusabb?
A magyar félvér-hez hasonlító angol kifejezéseket (half-blood, half-breed) az amerikaiak sértőnek érzik, mert ezek azt implikálják, hogy az illető csak félig megfelelő vérű. Ehelyett inkább a vegyes vagy kevert származásra utalnak (mixed-race, mixed ethnicity, mixed background).
A közszereplők kifehérítésével kapcsolatban már tudományos kutatások is születtek. A legélesebben akkor vetődik fel a kérdés, amikor a szóban forgó személyek vegyes származásúak. Ilyen például a jelenlegi elnök is: Barack Obama fekete apától és fehér anyától született.
Egy konkrét vizsgálatsorozatban a résztvevőknek számítógéppel manipulált politikusfotókat mutattak. Egyes képeken Obama szerepelt, másokon pedig egy hasonló származású kitalált politikus: valójában Jarome Iginla kanadai hokijátékos (akit egy kísérleti személy sem ismert fel). A kutatók mindkettejükről készítettek mesterségesen sötétített és világosított bőrszínű képeket is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Resolute / CC BY-SA 3.0)
Az első kísérletben a kitalált politikusról kellett eldönteni, hogy mennyire jól mutatják be a felvételek, mennyire hűek az igazi énjéhez. Azok a válaszadók, akiket úgy informáltak a kísérletvezetők, hogy a politikus nézetei hasonlóak a saját nézeteikhez, a világosabb színű fotókat választották. Akik ellenben úgy tudták, hogy a politikus nem ért velük egyet, a sötétebb képek mellett döntöttek.
Miután Obama nézetei közismertek, ezért vele kapcsolatban nem lehet így manipulálni a válaszadókat. Így egyszerűen azt kérdezték a kutatók a résztvevőktől, szavaznának-e Obamára, majd hasonlóképpen választaniuk kellett az Obama-képek közül. Akik szívesebben szavaztak volna Obamára, azok itt is a világosabb képeket részesítették előnyben. A rivális elnökjelölt, az egyértelműen fehér John McCain esetében nem mutatkozott hasonló hatás.
(Forrás: Wikimedia Commons / T toes / CC BY 2.0)
Ne gondoljuk, hogy ez csupán akadémikus kérdés, amivel a ráérő kutatók kedvükre elszöszöghetnek. A politikusok már most aktívan élnek hasonló eszközökkel, vagy éppen ellenfelüket vádolják a retusálással. Amikor Hillary Clinton és Barack Obama a demokrata párt elnökjelöltségéért versengtek, Obama hívei azt állították, hogy Clinton az egyik kampányvideójában szándékoltan sötétebb bőrűnek mutatta riválisát, hogy ezzel elriassza tőle a szavazókat. A reklámszpotban Obama valóban feketébbnek látszott, mint az eredeti felvételen, amit az elkészítéséhez felhasználtak. De egyáltalán nem biztos, hogy ez tudatos torzítás eredményeként állt elő, ugyanis az egész videó meglehetősen sötét tónusú volt. Az mindenesetre kissé gyanús, hogy Hillary stábja gyorsan eltávolította a kampányanyagot a Youtube-ról...
Haja teszi az embert?
Amerikában a göndörségre etnikai hovatartozástól függetlenül rossz szemmel néznek. A gyakran göndör hajú zsidók körében szintén jellemző az egyenes haj irányába mutató csoportnyomás: olyan megdöbbentő kijelentésekkel is találkoztunk, miszerint azért kell kiegyenesíttetni a hajat, nehogy „úgy nézzen ki [az ember], mint egy néger” vagy „rusnya afrója” legyen!
A hajviselet is sokat számít. Az afrofrizura vagy a hagyományosan fekete emberekre jellemző hajviseletek – mint például a különböző tincsenkénti fonások – nem illeszkednek az amerikai média-szépségideálba. A színésznők, énekesnők ezért rendkívül gyakran egyenesíttetik ki a hajukat, pedig ez meglehetősen macerás procedúra. Ha valaki szembemegy a trenddel, az általában kimondottan közéleti állásfoglalásként teszi ezt. A „természetes haj” (natural hair) a fekete büszkeség jele, és ilyenképpen a hétköznapi emberek körében egyre népszerűbb: számos nagy weboldal foglalkozik nemcsak a szépségápolási tippekkel, hanem olyan témákkal is, mint hogy hogyan kezelje az ember fehér munkatársai negatív reakcióit!
(Forrás: Wikimedia Commons)
Egy ellentétes jelenség is létezik: vannak olyan fehér emberek, akik rendkívül izgalmasnak találják az afrikai hajkoronát. Olykor egyáltalán nem fogják vissza magukat, és képesek vadidegenek haját is nekiállni piszkálni. Ez nagy modortalanság – mint ahogy azt Los Angelista, egy népszerű blogger lényegre törően kifejtette:
Nem vagyok állatkerti állat. […] A fekete őseim lehet, hogy a te őseid tulajdonai voltak, és jó képet kellett vágniuk ahhoz, amikor akaratuk ellenére fogdosták őket, de én nem vagyok a te tulajdonod, és soha nem is leszek, úgyhogy el a kezekkel.
Ma már „Ne nyúlj a hajamhoz!” feliratú pólókat is lehet vásárolni. De mi van akkor, ha valaki mégis inkább fehérebbnek szeretne látszani? Az amerikai angolban arra is létezik külön kifejezés, hogy valakinek a megjelenése mennyire illik bele egy etnikai csoportról a köztudatban élő képbe. De erről már csak legközelebb lesz szó... Addig megtekinthetünk egy kellemes zenekísérettel bemutatott fényképgyűjteményt a természetes afrikai haj szépségeiről:
Felhasznált irodalom, további érdekességek (angolul)
Caruso, E. M., Mead, N. L., Balcetis, E. (2009): Political partisanship influences perception of biracial candidates' skin tone. PNAS, November 23 2009.
O. J. Simpson befeketítése – egy régebbi, de szintén nagy port felkavart sötétebbre retusálás (képekkel)