0:05
Főoldal | Rénhírek

A Csíki székely krónika

Egyes vélemények szerint a székelyek a hunok leszármazottai, ám ezt bizonyító dokumentumok még nem kerültek elő. Vagy mégis? A Csíki székely krónikát egyesek bizonyítéknak tartják, mások szerint hamisítványról van szó. De ha hamisítvány, ki és miért hamisította? És mi szól amellett, hogy mégis eredeti?

Németh Nikolett, Et Al | 2012. március 30.

1796. november 20-án Aranka György, a Régi Kézírások Társaságának főtitkára különös küldeményt kapott. A feladó egy Farkas Nepomuk János nevű pap volt, a küldemény pedig az állítólag 1533-ban keletkezett Csíki székely krónika másolata. Talán nem is kaphatta volna meg megfelelőbb ember ezt a csomagot, mint Aranka György, aki mély elkötelezettséggel kutatott fel és adott ki történelmi emlékeket, dokumentumokat,  továbbá másokat is hasonló kutatásokra ösztönzött.

A kézirat hitelességére vonatkozóan már Arankának is voltak kétségei, de a lelkesedése nagyobbnak bizonyult: lefordította a krónikát és igyekezett kiadatni. Azonban  a Nyelvmívelő Társaság, melynek Aranka szintén titkára volt, eredeti példány hiányában nem volt meggyőzve a krónika hitelességéről, így a kiadáshoz nem nyújtott támogatást. Végül a krónika 1818-ban jelent meg latinul, Székely Mihály A nemes székely nemzet constitutioi című könyve függelékeként, jegyzetek nélkül, rengeteg sajtóhibával. Megjelenése azonnal élénk érdeklődést váltott ki, megjelent magyar fordítása is Aranka tollából. Volt, aki szerint a krónika hiteles történeti forrása a székelyek eredetének, mások viszont ebben ugyanúgy, ahogy a nyelvművelők, kételkedtek. Mint mondták, már maga a krónika szövege is tele van ellentmondással.

Miről szól?

A krónika szerint a székelyek Attila birodalmának felbomlása után „Dacia havasos részében” telepedtek meg. A nép vezetésére tisztségeket hoztak létre. Arra nem találtunk magyarázatot, hogy ha  krónika latin szövegében és  magyar fordításában a tisztséget rabanbánnak hívják, akkor a szakirodalom miért rabonbánként emlegeti. A fő tisztviselő Árpád idejéig, azaz a magyarok bejöveteléig a rabonbán volt, akit a nép választott. Ő volt a főpap, a főbíró és a fővezér is egyben.  A főrabonbán székhelye Budvár volt (az nem derül ki, hogy ez hol volt), ahol nemzetgyűléseiket tartották a székelyek. Zandirhám rabonbán idejére esett az az esemény, amit ma honfoglalás néven emlegetünk:  ekkor jöttek be a hunok (!) Árpád vezetésével. A székelyek hat kőre metszett törvényét Árpád is átvette, a saját népére szabta, cserébe pedig a magyarok közül Upoletet ajánlotta rabonbánnak, majd a hunok továbbmentek Pannóniába. A krónika ezután beszámol a székelyek további történetéről 1530-ig, illetve a rabonbánok áldozópoharának viszontagságait is ecseteli.

A krónika tartalmát érő leggyakoribb kritika, hogy zavaros és homályos, a székelyek történetét pedig meglehetősen töredékesen adja elő.

Havas székely havas
Havas székely havas
(Forrás: Wikimedia Commons / Albertistvan / GNU-FDL 1.2)

Miért gyanús?

A krónika hitelességét nem csupán azért kérdőjelezték meg, mert  eredeti példánya soha nem került elő. Tartalma kusza, homályos, rossz latinsággal van megírva.

A Csíki székely krónika hitelességét Szádeczky Lajos történész vizsgálta meg 1905-ben. Szádeczky az MTA rendes tagja volt, kutatási területei közé tartozott a székelység története. Fő érvei a krónika hamisítvány volta mellett a következők voltak.

Saját keletkezéséről a krónika részletesen, de ellentmondásosan számol be: a krónika elején szerkesztőként András Mátyás, „csiki törvényes embert” szerepel, a krónika végén pedig már négy szerző van feltüntetve. Ezek között vannak „diáktalan emberek”, azaz latinul nem tudók, akik mégis latin és görög oklevelekből állítják össze a krónikát, és tanúskodnak a hitelessége mellett.

Szádeczky-Kardoss Lajos (1859–1935)
Szádeczky-Kardoss Lajos (1859–1935)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Gyanús az is, hogy a rabonbán tisztségnév a Csíki székely krónikán kívül egyetlen egy forrásban sem bukkan fel. Márpedig ez igen furcsa, hiszen nahgyon jelentős tisztségről lehetett szó. A krónika állítása szerint Upolet rabonbán leszármazottai a csíkszentmihályi Sándorok, akiknek egyik sarja éppen az a Sándor Menyhárd (vagy Menyhért), akinek várában állítólag a krónikát szerkesztették. A krónika így ír erről:

Ezeket pedig összeírták 153 oklevélből és 3 hártyáról, kivonatos szerkezetben (in compendium redacta), nem annyira leírva, mint inkább kiírva, és a szerkesztést hitökkel igazolják, tekintetes és nemzetes Sándor Menyhárd várában, mely Alszeg falu határában Csíkszékben, Vacsárk és Csíkfalu között fekszik, az 1533-ik esztendőben.

(Aranka György fordítása)

Szádeczky szerint Vácsark sosem létezett, de nyilvánvalóan Vacsárcsi faluról van szó – ennek neve már a 16. századi iratokban így szerepel. Alszeg nevű falu nincs a környéken, csak Csíkszentmihálynak van egy Alszeg nevű része, de ez sosem volt önálló település – a neve is azt jelenti, hogy ’(a falu) alsó vég(e)’. Csíkfalu szintén nem létezik, csak Csíkszentmihálynak van Csigafalva nevű része, de a Csíki székely krónikán kívül ezt sehol nem nevezik Csíkfalvának.

Csíkszentmihály ma
Csíkszentmihály ma
(Forrás: Wikimedia Commons / Rachel Titiriga / CC BY 2.0)

Vacsárcsi falu határában Szádeczky Lajos, nem hogy nem találta meg Sándor Menyhért várát, de annak romjait sem. A megkérdezett környékbeliek sem hallottak semmit a várról, és Szádeczky abban is biztos, hogy ott a 16. században nem éltek Sándorok. A krónika állítólagos keletkezési helye tehát valószínűleg sosem létezett – sőt, Szádeczky Sándor Menyhért létezésére sem talált bizonyítékot.

De ha a krónika hamisítvány, vajon ki, mikor és miért hamisította? Legcélszerűbb, ha a gyanúsítottat a krónika felbukkanásakor, 1796-ban keressük. Így tett Szádeczky is, és így terelődött a gyanú Sándor Zsigmondra.

Sándor Zsigmond, a rosszfiú

A Sándor család 1694 óta perben állt az Apor családdal: ki akarták váltani az Aporoknak elzálogosított birtokaikat. A perben a Sándor családot Sándor Zsigmond képviselte. Az alperesek azonban sérelmezték, hogy nem elég egyértelmű Sándor Zsigmond rokonsága a pert még 1694-ben kezdeményező Sándorokkal. Ezért Sándor Zsigmond előállt egy családfával és a székely krónikával, amelyek adatai egymást erősítve bizonyították a bíróság előtt, hogy igen is joggal vesz részt a perben. Ráadásul Sándor Zsigmond  egyenes ági leszármazottja Upour Sándornak, aki a krónika szerint Árpád vezér által a székelyek rabonbánjának kinevezett Upolet első fia volt.

A krónika azonban nem csak egy ponton bizonyította Sándor Zsigmond „igazát”. 1810-ben a Sándor család két női tagja is benyújtotta igényét a földekre. Sándor Zsigmond azzal érvelt, hogy nők nem örökölhetnek a családban. Bizonyítékul a krónikából idézett: ebben az áll, hogy mivel sok székelynek nem volt fiúgyereke, be akarták vezettetni, hogy lány is örökölhessen, de végül ezt elvetették, és csak a fiúk örökölhettek. Szádeczky tanulmányában rámutat, hogy a krónika ezen a ponton bizony ellentmond a székely örökösödési jognak, ugyanis abban az egyetlen lány is örökölhetett. Feltételezhető, hogy a krónikába azért került  be ez a rész, mert a krónika összeállítójának ez érdekében állott – és ki más lehetne a gyanúsított, mint az, aki azonnal élt is a lehetőséggel?

Hunok. Illetve ahogy őket a 19. században képzelték.
Hunok. Illetve ahogy őket a 19. században képzelték.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ulpiano Checa)

A már említett családfa keletkezése is érdekes. Szádeczky szerint ez egy oklevelekből önkényesen összeállított hamisítvány. 1796-ban kelt, pont a per kérdéses évében, és aláírásával mint „újonnan felesküdött jegyző”, épp Sándor Zsigmond hitelesítette. A Sándorokat egészen Árpád koráig vezeti vissza, akárcsak a krónika. Valószínű, hogy a hamis családfa készült el előbb, és csak ezután a krónika. Céljuk pedig nem valódi történelemhamisítás volt, hanem az, hogy a Sándorok jogi követeléseit   alátámaszthassák.

Vihar kókuszdióhéjban

A Csíki székely krónika szerint a rabonbánok hivatalának jelképe egy kókuszdióból készült kehely volt. Ez állítólag egy szkíta bölcstől származott, és áldozáskor használták. A kehely valóban létezett, a Sándorok családi ereklyéje volt, de nem a székelyek áldozópoharaként emlegették. 1796-ban Sándor Zsigmond elkérte unokabátyjától, vissza azonban már nem adta. Újabb per indult. Sándor Zsigmondnál többször is jártak végrehajtók, végül már a földjeit foglalták le, mikor kiderült, hogy a kehely az édesanyjánál van, de ő sem szívesen adja vissza. Végül azonban kénytelenek voltak visszajuttatni a poharat.

Az állítólagos áldozópohár
Az állítólagos áldozópohár
(Forrás: Wikimedia Commons / Orbán Balázs: Székelyföld leírása (1868) )

A pohárra a következő feliratot vésték: Petrus Sandor 1412. Sándor Péter a krónika szerint Csík, Gyergyó, Kászon és a csángók fővezére volt. Aranka György, miután a székely krónika másolatát megkapta, elkezdte keresni a kelyhet, de hiába, mert azt éppen Sándor Zsigmond rejtegette. Felmerült persze a gyanú, hogy a feliratot Sándor Zsigmond vésette a pohárra, de már korábbról, a 18. század közepéről is van említés róla a Sándor család iratai között. A kérdés az, hogy származhat-e a kókuszdió pohár a 15. századból. Mivel a kókuszdiót az ötvösművészet Amerika felfedezése után, a 16. században kezdte csak el használni, a kehely kiképzése pedig későreneszánsz jegyeket visel, a válasz nem. Szádeczky szerint nem lehet korábbi a 17. század második felénél. Ha ez igaz, akkor az is valószínű, hogy a poharat, ami amúgy is a Sándorok birtokában volt, Zsigmond nevezte ki a rabonbánok áldozópoharának.

Mindezek ellenére sokan hittek az ereklye valódiságában. Jókai Mór Bálványosvár című regényében is említi „a hét vezér kókuszdió serlegét, amibe azok a szövetségkötésnél vérüket csorgatták”.

Hamisítvány, de nem annyira?

De Szádeczky Lajos érvei nem győztek meg mindenkit. A 20. és 21. század fordulóján ismét az érdeklődés középpontjába került. Szőcs István író egy rövidebb tanulmányban kérdőjelezte meg Szádeczky legfontosabb bizonyítékait. A Sándor Zsigmond-ügyben személyeskedéssel vádolja a történészt, mondván: önmagában abból, hogy a krónikát egy közismert csaló használta fel a maga igazának bizonyítására, még nem következik, hogy maga a krónika is hamisítvány. Szőcs felhívja a figyelmet arra, hogy a krónika szövegében a keletkezés helye néhol nem „várban” (in arce), hanem „épületben” (in aede) – így ha ez másolási hiba, akkor Szádeczky azon bizonyítéka is megdőlt, miszerint nem találta a megadott helyen Sándor Menyhért várát.

Szőcs szerint az, hogy a rabonbán tisztségnév egyedül a Csíki székely krónikában fordul elő, nem bizonyíték arra, hogy a krónika koholmány. Éppen ellenkezőleg: ez azt jelenti, hogy eredeti, hiszen a hírhedtebb fikciók már ismert elemeket használnak fel, hiszen így hihetőbbnek, megbízhatóbbnak tűnnek. Sok a különös, eddig megmagyarázatlan része a krónikának. Úgy véli, hogy Sándor Zsigmond (vagy valaki más) egy valódi krónikát alakított át saját céljainak megfelelően.

Hun üst. Kókuszdiót nyomokban sem tartalmaz.
Hun üst. Kókuszdiót nyomokban sem tartalmaz.
(Forrás: Wikimedia Commons / Klösz György / CC BY-SA 3.0)

Szőcs sajnálkozik afelett is, hogy a krónika ügyében nincs több vita, pedig újabb adatok birtokában vissza lehetne rájuk térni. Javasolja, hogy meg kéne vizsgálni a krónika történeti és nyelvi adatait: elemezni kéne, hogy a latin szövegbe beékelt magyar szavak milyen korokra és nyelvjárásokra jellemzőek. Kérdés azonban, hogy ezeket a kérdésfelvetéseket tényleg a valódi tudományos érdeklődés motiválja-e, vagy inkább az a hit, hogy egy szép mese még valósággá válhat.

Felhasznált irodalom

Bencsik Gábor (szerk.):

Szádeczky Lajos: A Csíki Székely Krónika

Szádeczky Lajos: Még egyszer a csíki székely krónikáról

Szőcs István: A Csíki Székely Krónika. In: Csíki Székely Krónika. Budapest, 2000.

Szőcs István: Újból a Csíki Székely Krónikáról. In: Csíki Székely Krónika. Budapest, 2000.

A Csíki Székely Krónika magyar nyelvű szövege a Wikiforráson

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (25):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
1 éve 2018. március 2. 12:34
25 mederi

@menasagh: 24

A vérszerződésre gondolva, ami a törzsek között ha létre jött, nem csak rokonságot, de testvérséget hozott létre, a kérdés ezért szerintem irreleváns..

A magyar (megyer) valószínűleg a törzsek között "vezér" szerepet töltött be, ezért a magyarok adták a "vezérlő fejedelmet" is.

A nyelvek, feltehetően ahogy a vallások (hiedelem rendszerek) is, a vezér népének nyelvét és hitét igyekezett "követni" és egységesülni..

Mivel a székelyek és a magyarok is (mint sok keleti gondolom vérszerződött "rokon nép") Attilának a hunnak (aki médnek vallotta magát, ami szintén a hunhoz hasonlóan vér szerint nem egységes "nép" volt, hanem gondolom a régi szokások szerinti vérszerződések útján vált eggyé) hűséget esküdött, nyilván mind hun utódnépnek vallja magát a mai napig!!

A székelyek (ahogy más hun keleti nép) szerintem a fenti gondolatsor után, mind testvér népek, ami nem genetikai eredetű, de számura több is annál...

1 éve 2018. március 1. 16:22
24 menasagh

@MolnarErik: ...csak úgy semmi magyarázat nélkül ?....mert ez úgy hangzik mintha nem lettek volna azok...

1 éve 2018. március 1. 09:21
23 MolnarErik

@menasagh: Most? Magyarok.

1 éve 2018. február 28. 20:35
22 menasagh

A lényeget senki sem érinti...vagyis most akkor a székelyek tulajdonképpen kicsodák ?

1 éve 2018. február 28. 17:04
19 MolnarErik

@nemel: "összes felmenője"

És ezt egy genetikusnak volt képe mondani? Hát neki aztán van bőr a képén.

1 éve 2018. február 28. 15:06
18 mederi

@istván1: 15

A cikk idézett mondatával kapcsolatban..

Úgy vélem, nem csak bizonyító erejű dokumentumok, hanem tárgyi bizonyítékok is alátámaszthatnak, vagy megcáfolhatnak egy állítást.

Az un. hun üstök ásatások során előkerült példányai a Kárpát medencében fordulnak elő utoljára. Az "útjuk" Kínától É-Ny-ra indult.

Tehát tárgyi bizonyíték van arra, hogy a ("nyugati") hunok meddig jutottak el.

Az írásos bizonyítékok a hunok egy részének nyugatra távozásáról kínai írásokban nyomon követhetők, érkezésükről azonban "csak" fennmaradt (?) krónikák szólnak..

Összességében valahová meg kellett érkezniük a nyugati hunoknak, és meg is érkeztek, hiszen tárgyi bizonyítékok támasztják alá (hun üstök).

Ha bíró lennék, én a krónikák ide vonatkozó tartalmát tárgyi bizonyítékokra hivatkozva elfogadnám.

1 éve 2018. február 28. 12:39
16 istván1

„… a [Sándor]család leszármazását… Bocskor Sámuel csiki assessor 1723. jan. 5-én hitelesített[e]. Ez a leszármazás kétségtelenül egyez a csiki székely krónikával, tehát csakis annak alapján készülhetett. Az egyező részletekre … az írat alatti jegyzetekben rámutattam. Dr. Szádeczky Lajos a csiki székely krónikáról írt munkájában arra az eredményre jut, hogy azt 1796 nyarán Sándor Zsigmond koholta. Állításait ezen egyetlen írat véglegesen megczáfolja, mert látjuk, hogy a krónika már 1724-ben, sőt még előbb is megvolt, viszont Sándor Zsigmond ezen időpont után csak 52 évvel jön a világra, mert hiteles anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint Sárpatakon, 1776. nov, 10-én született.

Nem lehet vita tárgya, hogy a mi készen volt 1724-ben, azt mi szükség sem volt koholni 1796-ban…”

Sándor Imre

1 éve 2018. február 28. 12:27
15 istván1

Kedves Németh Nikolett!

A cikkét ezekkel a mondatokkal indítja:

"Egyes vélemények szerint a székelyek a hunok leszármazottai, ám ezt bizonyító dokumentumok még nem kerültek elő."

A legrégebbi rendelkezésre álló krónikák azonban (Anonymus, Kézai) tartalmaznak erre vonatkozó megállapításokat (Attila király népe, Attila fiának, Csaba királyfinak a hátrahagyott része). Ezek 2012-ben már előkerültek, sőt, már a XIX. században rendelkezésre álltak.

Persze az egy módszer, hogy ami nem illeszkedik a koncepciónkba, annak a létét egyszerűen tagadjuk. Nézetem szerint azonban ez a módszer tisztességtelen.

1 éve 2018. február 28. 11:56
14 istván1

@doncsecz: Kedves Doncsecz! Javasolom a következő tanulmány elolvasását. Ki fog derülni belőle, hogy a szlovéniai (tegyük hozzá: szlavóniai, horvátországi) székely-avar jelenlét távolról sem képtelenség:

julianusbaratai.blog.hu/2018/02/11/benko...eti_kutatas_tukreben

5 éve 2014. október 13. 10:50
13 istentudja

A Csíki székely krónika nem hamisítvány – ezzel a meghökkentő bejelentéssel kezdte egyórás vetített képes előadását Sántha Attila lapszerkesztő, költő és író (felvételünk) a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács (KSZT) által szerda délután szervezett rendezvényen a Vigadóban. Az est házigazdája Péter János, a KSZT alelnöke volt. A irodalmár érvekkel próbálta megdönteni a történészek állítását, miszerint a székelyek történetét Attila király halálától, a 400-as évektől az 1500-as évekig dokumentáló írás, a Csíki székely krónika hamisítvány.

www.3szek.ro/load/cikk/59766/santha_atti...siki_szekely_kronika

5 éve 2014. október 13. 10:45
12 istentudja
5 éve 2014. október 13. 10:36
11 istentudja

Szentmihály

Sándor-kúria

A 16. század második felében a Sándor-család több tagja fontos szerepet töltött be,

68

így

bizonyosnak vehető, hogy a faluban udvarházuk is állt. A faluban két Sándor

-kúria helye ismert. Ezek egyike a patak bal, déli oldalán található, a másik Biális, vagy Minier-kúria néven a patak túloldalán mintegy 180 méterre észak-

északkeletre található, ma posta működik benne. Első látásra egyikük sem tűnik középkori épü

letnek. Az utóbbinak látható középkori részlete nincs, a

körülötte húzott két kutatóárokban későközépkori leletek nem kerültek elő, ezért valószínűnek tűnik, hogy itt nem is állt a középkorban udvarház. Mindkét épületet említi Szádeczky Lajos aki a faluban a Csíki Székely Krónika után nyomozott. Az első a fent említett Biális/Minier

-féle épület, a másodi

król így írt: „Két Sándor

-curia van ott, egyik egy nagy udvarral, elhanyagolt állapotban

lévő lakóház.”

69

Erről az épületről Vámszer Géza 1930 körül még alaprajzot és nézeti épet is

készített, de a rajz felirata szerint az épületet 1946-ban lebontották. Az alaprajzot 1959-ben rajzolta át.

70

www.academia.edu/7383839/KOZEPKORI_UDVAR..._Kutatasi_helyzetkep